Nephroselmidaceae
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
,_plate_19_cropped.jpg)
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nephroselmidaceae témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nephroselmidaceae témájú kategóriát. |
A Nephroselmidaceae a valódi zöldmoszatok (Chlorophyta) Nephroselmidophyceae osztályának (korábban III. prazinofiton klád) egyetlen rendjének, a Nephroselmidalesnek egyetlen családja.[1]
Történet
[szerkesztés]Első leírt faja, a Nephroselmis olivacea, édesvízi faj, melyet Stein 1878-ban írt le.
A kládot először Thomas Cavalier-Smith írta le 1993-ban, majd Yamaguchi módosította a leírást 2011-ben.[1]
Korábban 11 nemzetsége volt,[4] de 1979-ben Øjvind Moestrup és Ettl 3 nemzetségnevet (Heteromastix, Anisomonas, Sennia) a Nephroselmis szinonimájává tett, Moestrup pedig például a Bipedinomonas pyriformisról és a Nephroselmis longifilisről 1983-ban kimutatta új-zélandi gyűjtemények alapján, hogy azonos fajok, és helyes nevükként a Nephroselmis pyriformis nevet javasolta.[5] 2019-ben csak egyetlen nemzetségét ismerték el, a Nephroselmist.[1]
Szinonimák
[szerkesztés]Bipedinomonas
[szerkesztés]A Bipedinomonas két első leírt faja a B. rotunda (ma Nephroselmis rotunda) és a B. pyriformis (ma Nephroselmis pyriformis) volt, melyeket N. Carter 1937-ben írt le. Bár már Manton et al. felvetették 1965-ös tanulmányukban, hogy a Bipedinomonas és a Nephroselmis szinonimák lehetnek, csak a B. rotundára tudták ezt megerősíteni, de azt se nevezték át. Fott a B. rotundát mai nevére 1971-ben,[6] Ettl a B. pyriformist 1982-ben nevezte át. Moestrup 1983-ban szintén megállapította, hogy a Carter 1937-es művében megkülönböztetett B. pyriformis és a Nephroselmis longifilis azonosak, és megszüntette a Bipedinomonast.[5]
Heteromastix
[szerkesztés]A Heteromastixot először Korsikov írta le 1923-ban Heteromastix angulata típusfajjal.[7] 1979-ben Moestrup és Ettl azonban megállapították, hogy e faj a N. olivaceával azonos, így azt annak, a Heteromastixot a Nephroselmis szinonimájává tette.[5]
Sennia
[szerkesztés]A Senniát Nephroselmidaceae-kládra először 1912-ben használta Pascher. Skuja 1948-ban a Sennia nevet a Cryptophyta egy Senn által 1911-ben tanulmányozott nemzetségére javasolta azonban használni, megtartva a Nephroselmis nevet a valódizöldmoszat-nemzetséghez. Ez azonban a típust nem tartalmazó, így nem fenntartható leíráshoz vezetett Christensen 1967-es tanulmánya szerint, ezért ennek elkerülése végett javasolta a Cryptophyta-nemzetségnek a Planonephros nevet.[8]
Morfológia
[szerkesztés]Laterálisan nyomott, 2 ostora laterális helyzetű. Pikkelyei négyzet vagy rombusz alakúak a Nephroselmis pyriformis kivételével minden fajban. 1 csésze alakú kloroplasztisza van pirenoiddal és szemfolttal. Édesvízi fajaiban az ostoralapok közelében van kontraktilis vakuólum.[1] Ostorpikkelyei hasonlíthatnak a Tetraselmiséhez.[5]
Több pikkelytípussal rendelkezhet: például a Nephroselmis clavistella 5 különbözővel rendelkezik, ebből 4 a N. rotundára hasonlít, az 5. viszont csillag alakú, tüskés, és kulcs alakú.[9]
Élőhely
[szerkesztés]Legtöbb faja tengeri,[1] de a Nephroselmis olivacea édesvízi.[10] Japán partjai közelében gyakori. Bár kimutatták és tenyésztették üledékből, az ott élő fajok nem feltétlenül bentikusak: üledékbeli előfordulásuk sejtszedimentáció eredménye lehet.[4]
Hő- és halotoleráns: a N. pyriformis legalább 0,3–3,6% sótartalom mellett, illetve – nyugat-grönlandi és thaiföldi minták alapján – 2,3–28 °C hőmérséklet közt életképes.[5] A Nephroselmis olivacea emellett szennyezéstűrő: 1978-ban, 100 évvel első felfedezése után nagy mennyiségben megtalálható volt egyes Koppenhága közepén lévő tavakban, lehetővé téve 1979-ben részletes leírását.[5]
A N. pyriformis parthoz közel 0–30 m mélyen él.[11]
Ökológia
[szerkesztés]Szabadon élő, emellett szimbiózisban élhet a Hatena arenicola fajjal (Katablepharidaceae), ez előfeltétele annak osztódási képességének. A Nephroselmis azonban a Hatenától független, így annak osztódásakor csak az egyik új sejt örökli. Ez azonban feltehetően plasztiszszerzési folyamat lehet.[12]
Egy 2021-es kutatás szerint van fagomixotróf – fény jelenlétében autotróf, fény híján fagotróf életmódra is képes – faja, ebben hasonlít a Pyramimonadophyceae és a Mamiellophyceae kládokra. Fakultatív bakterivor, vagyis baktériumokat ehet elegendő fény hiányában.[13]
Életciklus
[szerkesztés]Hologám,[1] de e jellemzőt csak a N. olivaceában írták le. Ismert fajai haplonták.[14] Két ivarsejttípusa a plusz- és a mínusz-ivarsejt, melyek morfológiailag hasonlók, de eltérő szerepűek, és eltérő felülethez csatlakoznak: a plusz-ivarsejt a mínusz-ivarsejt dorzális oldalához rögzül ostora alapjaival, a mínusz-ivarsejt viszont a szubsztráthoz.[14] Osztódhat például kettéhasadással.[15]
Genetika
[szerkesztés]Bár ptDNS-e a Chloropicophyceae és a Picocystis kládjával szemben nem rendelkezik rRNS-operon-tartalmú fordított ismétlődésű szakasszal, mtDNS-e több ősi jellemzővel is rendelkezik. A N. olivacea rendelkezik trnR(ucg) génnel, mely a valódi zöldmoszatokon belül ritka: rajta kívül csak a Chloropicon, a Gloeotilopsis planctonica és a Pseudendoclonium akinetum tartalmaz ily gént.[16]
Filogenetika
[szerkesztés]Filogenetikai eredmények alapján egyetlen nemzetsége a Nephroselmis.[1] Testvércsoportja a Pyramimonadophyceae, a Picocystophyceae, a Chloropicophyceae és a Chlorophytina által alkotott klád.[13]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f g h Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006.
- ↑ Nakayama T, Suda S, Kawachi M, Inouye I (2007. november 1.). „Phylogeny and ultrastructure of Nephroselmis and Pseudoscourfieldia (Chlorophyta), including the description of Nephroselmis anterostigmatica sp. nov. and a proposal for the Nephroselmidales ord. nov”. Phycologia 46 (6), 680–697. o.
- ↑ Pascher A.szerk.: Pascher A: Cryptomonadinae, Die Süsswasser-Flora Deutschlands, Österreichs und der Schweiz. Jena: Gustav Fischer, 96–114. o. (1913)
- ↑ a b Tragin M (2017-12-15), Towards an atlas of green microalgae (Chlorophyta) in the ocean, Sorbonne Université, <https://theses.hal.science/tel-01720494/document>. Hozzáférés ideje: 2025-01-09
- ↑ a b c d e f Moestrup Ø (1983. október 1.). „Further studies on Nephroselmis and its allies (Prasinophyceae). I. The question of the genus Bipedinomonas”. Nord J Bot 3 (5), 609–627. o. DOI:10.1111/j.1756-1051.1983.tb01472.x.
- ↑ Nephroselmis rotunda (N.Carter) Fott, 1971. WoRMS. World Register of Marine Species. (Hozzáférés: 2025. január 9.)
- ↑ Guiry, M. D.: Heteromastix angulata Korshikov 1923. AlgaeBase. World-wide electronic publication, National University of Ireland, Galway. (Hozzáférés: 2025. január 9.)
- ↑ Christensen T (1967). „Two new families and some new names and combinations in the algae”. Blumea 15 (1), 91–94. o. (Hozzáférés: 2025. január 9.)
- ↑ Faria DG, Kato A, de la Peña MR, Suda S (2011. október 11.). „Taxonomy and phylogeny of Nephroselmis clavistella sp. nov. (Nephroselmidophyceae, Chlorophyta)”. J Phycol 47, 1388–1396. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.2011.01059.x.
- ↑ Bell TG. A taxonomic and phylogenetic study of Nephroselmis Stein (Prasinophyceae, Chlorophyta). University of the Witwatersrand (2009. május 22.). OCLC 811023249
- ↑ Rockwell NC, Duanmu D, Martin SS, Bachy C, Price DC, Bhattacharya D, Worden AZ, Lagarias JC (2014. március 11.). „Eukaryotic algal phytochromes span the visible spectrum”. Proc Natl Acad Sci U S A 111 (10), 3871–3876. o. DOI:10.1073/pnas.1401871111. PMID 24567382. PMC 3956157.
- ↑ Okamoto N, Inouye I (2006. augusztus 7.). „Hatena arenicola gen. et sp. nov., a katablepharid undergoing probable plastid acquisition”. Protist 157 (4), 401–419. o. DOI:10.1016/j.protis.2006.05.011. PMID 16891155.
- ↑ a b Bock NA, Charvet S, Burns J, Gyaltshen Y, Rozenberg A, Duhamel S, Kim E (2021. július 1.). „Experimental identification and in silico prediction of bacterivory in green algae”. ISME J 15 (7), 1987–2000. o. DOI:10.1038/s41396-021-00899-w. PMID 33649548. PMC 8245530.
- ↑ a b Suda S, Watanabe MM, Inouye I (1989. szeptember 1.). „Evidence for sexual reproduction in the primitive green alga Nephroselmis olivacea (Prasinophyceae)” (angol nyelven). J Phycol 25 (3), 596–600. o. DOI:10.1111/j.1529-8817.1989.tb00266.x. ISSN 0022-3646.
- ↑ Inouye I, Pienaar RN (2008. március 25.). „Light and electron microscope observations on Nephroselmis astigmatica sp. nov. (Prasinophyceae)” (angol nyelven). Nord J Bot 4 (3), 409–423. o. DOI:10.1111/j.1756-1051.1984.tb01513.x.
- ↑ Turmel M, Lopes Dos Santos A, Otis C, Sergerie R, Lemieux C (2019. április 1.). „Tracing the evolution of the plastome and mitogenome in the Chloropicophyceae uncovered convergent tRNA gene losses and a variant plastid genetic code”. Genome Biol Evol 11 (4), 1275–1292. o. DOI:10.1093/gbe/evz074. PMID 30937436. PMC 6486808.
