Nepetalakton
| Nepetalakton | |||
| |||
| IUPAC-név | 4,7-dimetil-5,6,7,7a-tetrahidrociklopenta[c]pirán-1(4aH)-on | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 490-10-8 | ||
| PubChem | 161367 | ||
| ChemSpider | 141747 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | ZDKZHVNKFOXMND-NBEYISGCSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C10H14O2 | ||
| Moláris tömeg | 166,22 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A nepetalakton kondenzált gyűrűs monoterpenoid. Az egyik gyűrű a ciklopentán, a másik egy lakton (gyűrűs észter). Több izomerje is létezik.
1941-ben állították elő először vízgőzdesztillációval az illatos macskamentából (Nepeta cataria; a növény latin nevéből származik a vegyület neve). Megtalálható a tatárlonc[1] (Lonicera tatarica) fás száraiban is, melyet gyakran használnak macskajátékokban.
A macskamenta aktív vegyülete a 4aα,7α,7aα-nepetalakton, melynek illata különleges hatással van a macskák 50%-ára. A macskák közötti különbség feltehetően genetikai eredetű.
Csótány- és szúnyogriasztó hatása is van.
Az emberre enyhe altatóként, görcsoldóként, lázcsillapítóként és antibiotikumként hat, nagy adagban pedig hánytatóként.
Jegyzetek
[szerkesztés]Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nepetolactone című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.