Naukratisz-festő
Naukratisz-festő | |
![]() | |
Zeusz egy sassal, i. e. 560 körül, Párizs, Louvre | |
Született | i. e. 6. század |
Meghalt | i. e. 6. század |
Alkotott | i. e. 6. század |
Nemzetisége | Görög |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Naukratisz-festő témájú médiaállományokat. |
A Naukratisz-festő az i. e. 6. század közepén Lakóniában alkotó görög vázafestő volt, egyike a lakóniai vázafestészet öt legjelentősebb alakjának. Pontos születési és halálozási dátuma nem ismert, és mivel nem szignálta alkotásait neve sem maradt ránk. Névadó vázája egy Naukratiszban előkerült, jelenleg Londonban őrzött csésze.[1]
A Boreaszok-festővel együtt már ekkor teljesen az i. e. 580 körül átvett feketealakos technikával dolgoztak, mindketten i. e. 575 körül kezdték karrierjüket.[1] A Naukratisz-festő tekinthető a lakóniai festőiskola legkiemelkedőbb alkotójának. Számos edényformával és díszítésmóddal kísérletezett és ő alkalmazta először a lakóniai vázafestészetre jellemző ikonográfia jelentős részét.[1] Nagyobb méretű képeket és miniatürista stílusban kidolgozott ábrázolásokat is készített és kedvelte a bonyolult díszítőelemeket. Munkáin felismerhető a korinthoszi hatás, valószínűleg onnan vette át a feketealakos technikát. Több csészéjének külsején az alsó sávban látható állatfríz is korinthoszi eredetű, ugyanúgy mint a belsejükben lévő mitológiai alakok (Gorgó, Boreasz, szphinx). Az egyik csészéjén megjelenő, kar nélküli Zeusz-ábrázolás egy sassal nem megszokott kép, egy kezdetleges szobor alapján készülhetett.[2]
Az is elképzelhető, hogy korinthoszi származású volt, mivel az egyetlen hozzá köthető felirat ami egy Kürénében feltárt edénytöredéken maradt meg korinthiszi írásmóddal készült.[1] Ezt az írásmódot azonban Kürénében is használták, így nem zárható ki a művész kürénéi származása sem.[1]
Edényeinek formája viszont nem onnan ered, és nem is egy korábban már létező lakóniai forma továbbfejlesztée. Néhány közepes talpú kísérleti darab után i. e. 570 körülre kifejlesztette a jellegzetes magas talpú csészeformát. Ekkor a legelterjedtebb attikai csészék az úgynevezett Siana-csészék a korinthoszi csészékhez hasonlóan még meglehetősen nehézkes darabok voltak.[1] Kifejlesztésére hatással lehettek a Spártában már az i. e. 7. század második felétől használt gyümölcsöstálak (magas talpú lapos edények) amelyekek még keleti görög hatásra kezdtek gyártani.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/38/Cup_Sphinx_Louvre_E664.jpg/250px-Cup_Sphinx_Louvre_E664.jpg)
Változatos módon díszítette csészéit. Az szegély külső része egyszínű vagy virágdíszítés látható rajta például mirtuszlevelek vagy lótuszbimbók. A szebben kidolgozott darabokon a szegély belső részét is kidíszítette legtöbbször gránátalma- vagy lótuszvirág motívumokkal. A legfontosabb díszítőelem, a nagyméretű kép a csésze belsejébe került. Az edény fogója és a mellette lévő rész egyszínű, időnként a lótuszvirág-díszítés látható rajtuk, vagy nagyon ritkán állatfigurák. A csésze alján lévő sávba kerültek a korinthoszi eredetű állatfrízek. Egyes kísérleti darabokon az edényeknek ez a része korai keleti görög mintára fekete maradt. A talprészen és a fogónál időnként megjelenő horizontális díszítőelemeket fémedények hatására alkalmazhatta, ami egy fejlett helyi fémművességre utal.[3]
A Naukratisz-festő újítása lehetett egy másik csészetípus az úgynevezett Droop-csésze kifejlesztése is.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Tyler Jo Smith, Dimitris Plantzos (szerk.). A Companion to Greek art. Chichester, UK: Blackwell Publishing Ltd. (2012). ISBN 978-1-4051-8604-9
- Powell, Anton (szerk.). A Companion to Sparta. Chichester, UK: Blackwell Publishing Ltd. (2017). ISBN 978-1-4051-8869-2
- John, Boardman. Early Greek vase painting (World of Art). London: Thames and Hudson Ltd. (1998). ISBN 0-500-20309-1
- Sarti, Susanna (szerk.). Görög művészet (A művészet története 16/3). Budapest: Corvina Kiadó (2007). ISBN 978-963-13-5654-0
- John, Boardman. Görög művészet (A művészet világa). Budapest: Glória Kiadó (2006). ISBN 963-9587-22-2