Nassau William Senior
| Nassau William Senior | |
.jpg) | |
| Született | 1790. szeptember 26.[1][2][3][4][5] Compton |
| Elhunyt | 1864. június 4. (73 évesen)[1][2][3][4] Kensington[6] |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Mary Charlotte Senior[7] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Mary Duke John Senior |
| Foglalkozása | közgazdász |
| Iskolái |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nassau William Senior témájú médiaállományokat. | |
Nassau William Senior (Compton (Berkshire), 1790. szeptember 26. – Kensington, ma London része), 1864. június 4.) angol közgazdász, gazdaságpolitikai tanácsadó. Oxfordban a politikai gazdaságtan professzora (1825–30, 1847–52).
Közgazdasági nézetei
[szerkesztés]Szerinte a gazdasági életben az emberek a legkisebb áldozat árán a legnagyobb élvezet elérésére törekszenek, ez az ún. „lex minimi”, vagy a „legkisebb költség” elve. Ebből kiindulva Seniornál a munka áldozat minőségében alkot értéket. A munka értékalkotó tulajdonsága nála a munkásnak a munkához való szubjektív viszonyából fakad. Jean-Baptiste Say-el ellentétben viszont Senior szerint értéket csupán személyek alkothatnak. Az árukapcsolatokban ő csupán a szolgáltatás-ellenszolgáltatás viszonyát látja. Ezért a tőkés jövedelme Senior ábrázolásában a tőkés személyes szolgálatainak ellenértéke. Bár a munkanap hosszát szabályozó gyári törvényekkel kapcsolatos egyik ismert érve szerint a 12 órás munkaidő 10 órásra rövidítése súlyos következményekkel járna, mert kb. az utolsó óra alatt termelhető meg a profit és a kamat, a munkaidő előző része csak a felhasznált tőke újratermelését biztosítja. (Ez a gondolat a marxi értéktöbblet-elmélet alapja is.) A tőkés jövedelmének igazságos voltát Senior a tőkéseknek a fogyasztás egyrészéről való lemondásával is igazolni akarja, melyet a felhalmozás érdekében hoznak. „Az az áru, amely létét vagy fennmaradását az önmegtartóztatásnak köszönheti, a tőke.” (N.W.Senior: An outline of the Science of Political Economy. London 1836. 185. o.)
Ezzel Senior önálló termelési tényezőként bevezeti az önmegtartóztatást. (Már Franklin is a legszigorúbb takarékosságra intette polgártársait.)„…a profit az önmegtartóztatás jutalma és ez az önmegtartóztatás az élvezet elhalasztásában áll” írja a fent említett műben.
Senior szerint így a termelésnek két egymástól független költsége van, a munkaáldozat és az önmegtartóztatás. A földjáradék létrejöttét viszont monopóliumra vezeti vissza, amikor azt állítja, hogy ott ahol, monopóliumok léteznek, az érték s a termelési költségek között különbség mutatkozik, és az érték olyan jövedelmet is tartalmaz, amely nem termelési költség, tehát nem áldozat eredménye.
Marx a Tőke című munkájában kigúnyolja Senior nézeteit.
Fő művei
[szerkesztés]- An Outline of the Science of Political Economy (1836)
- Letters on the Factory Act (1837)
- Lecture on the Production of Wealth (1847)
- Four Introductory Lectures on Political Economy (1852)
- Historical and Philosophical Essays (1-2.,1865)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). BnF-források . (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2015. október 17.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). SNAC . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Dalibor Brozović: Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Horvát Enciklopédia . Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Сениор Нассау Уильям, 2015. szeptember 28.
- ↑ Kindred Britain. Kindred Britain
Források
[szerkesztés]- Új magyar lexikon VI. (S–Z). Szerk. Berei Andor és 11 tagú szerk.bizottsága. Budapest: Akadémiai. 1962.
- Mátyás Antal:A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest, 1976
- Közgazdasági kislexikon. Főszerk. Gyenis János. 3. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1977. ISBN 978-963-09-0881-8 (isbn 963-09-0881-6)
- Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 15. o. ISBN 963-9257-15-X
