Nansen-útlevél
A Nansen-útlevél, eredetileg és hivatalosan is hontalan személyek útlevele, 1922 és 1938 között nemzetközileg elismert menekült-útiokmány volt, amelyet először a Nemzetek Szövetségének Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala állított ki hontalan menekülteknek.[1] Hamarosan Nansen-útlevél néven vált ismertté a norvég államférfiról és a sarkkutatóról, Fridtjof Nansenről.
Története
[szerkesztés]Az első világháború végén jelentős zűrzavar alakult ki, ami menekültválsághoz vezetett. Számos kormányt megbuktattak, és a nemzeti határokat újrarajzolták, általában etnikai szempontok szerint. Néhány országban polgárháború tört ki. Sokan elhagyták otthonukat háború, üldöztetés vagy attól való félelem miatt. A felfordulás azt eredményezte, hogy sok embernek nem volt útlevele, sőt nem volt állam, amely azt kiadhatta volna, ami sok nemzetközi utazást akadályozott meg, s ez gyakran csapdába ejtette a menekülteket. A Nansen-útlevél megszerzését kiváltó esemény az volt, hogy a Szovjetunió új kormánya 1921-ben bejelentette, hogy megvonja a külföldön élő oroszok állampolgárságát, köztük mintegy 800 000 orosz polgárháborús menekültét.[2] Az első Nansen-útleveleket az orosz menekültek személyazonossági bizonyítványáról szóló kormányközi konferencián kötött nemzetközi megállapodást követően állították ki, amelyet Fridtjof Nansen hívott össze Genfben 1922. július 3. és július 5. között,[3] a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) menekültügyi főbiztosaként.[4] 1942-re 52 ország kormánya ismerte el őket.
1924-ben a Nansen-megállapodást kiterjesztették az örmény, 1928-ban pedig az asszír, asszír-káldeus, bolgár és török menekültekre is.[5] Körülbelül 450 000 Nansen-útlevelet adtak ki[6] azoknak a hontalanoknak és menekülteknek, akiknek úti okmányra volt szükségük, de azt nem tudták beszerezni egy nemzeti hatóságtól.
Nansen 1930-ban bekövetkezett halála után az útlevelet a Nemzetek Szövetségén belül működő Nansen Nemzetközi Menekültügyi Iroda kezelte. Ekkor az útlevél már nem tartalmazott utalást az 1922-es konferenciára, hanem a Nemzetek Szövetsége nevében adták ki. Az irodát 1938-ban bezárták. Az útleveleket ezt követően egy új ügynökség, a Nemzetek Szövetsége égisze alatt működő londoni Menekültügyi Főbiztosság Hivatala adta ki.[7][8]
Képgaléria
[szerkesztés]
Öröksége
[szerkesztés]A Nansen Nemzetközi Menekültügyi Hivatal 1938-ban Nobel-békedíjat kapott a Nansen-útlevelek létrehozására tett erőfeszítéseiért.[9][10]
Nansen-útleveleket ma már nem adnak ki, de a létező nemzeti és nemzeteközi szervezetek, köztük az Egyesült Nemzetek Szervezete, úti okmányokat bocsátanak ki hontalan személyek és menekültek számára, például személyazonossági igazolványokat (vagy „idegen útleveleket”) és menekült útiokmányokat.[forrás?]
Nevezetes birtoklói
[szerkesztés]- Robert Capa fotóriporter
- Vera Konsztantyinovna Romanova orosz hercegnő
- Marc Chagall[11][12] festő
- Alexander Grothendieck[13] matematikus
- G. I. Gurdjieff író
- Vladimir Nabokov – alias Timofey Pnin, a Pnin főszereplője Nansen-útlevéllel vándorolt az Egyesült Államokba, akárcsak Valeria, Humbert Humbert első felesége a Lolitában
- Arisztotélisz Onászisz hajómágnás
- Tom Parker „ezredes”
- Anna Pavlova[11][12] balerina
- Marija Pavlovna Romanova orosz nagyhercegnő (1890–1958)
- Sergey Rachmaninov[11][12] zeneszerző
- Menachem Mendel Schneerson rabbi
- Otto Skorzeny kommandós katonatiszt
- Igor Stravinsky[12][11] zeneszerző
- XIII. Alfonz spanyol király
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "The Little-Known Passport That Protected 450,000 Refugees" Atlas Obscura, Retrieved October 10, 2017
- ↑ Nansen the humanist, retrieved December 11, 2012
- ↑ Refugees: Refworld – Arrangement with respect to the issue of certificates of identity to Russian Refugees. refworld.org. (Hozzáférés: 2018. április 9.)
- ↑ (2003) „Documents from the League of Nations Archives”. Refugee Survey Quarterly 22 (1), 71–73. o. DOI:10.1093/rsq/22.1.71.
- ↑ Arrangement of 12 May 1926 relating to the Issue of Identity Certificates to Russian and Armenian Refugees League of Nations, Treaty Series Vol. LXXXIX, No. 2004. refworld.org. [2022. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 9.)
- ↑ Nansen-pass Store Norske Leksikon, retrieved December 11, 2012
- ↑ Office of the High Commissioner for Refugees under the Protection of the League – Yearbook Profile – Union of International Associations. www.uia.org. (Hozzáférés: 2018. április 9.)
- ↑ The Nansen Office Arkivverket. Retrieved December 2, 2014
- ↑ Fridtjof Nansen, Nobelprize.org, 1922. Retrieved February 22, 2011
- ↑ The Nansen International Office for Refugees – Nobel Lecture. www.nobelprize.org. (Hozzáférés: 2018. április 9.)
- ↑ a b c d The Nansen Office Arkivverket.no, retrieved December 11, 2012
- ↑ a b c d Nansenkontoret Arkivverket.no (in Norwegian), retrieved December 11, 2012
- ↑ Mumford (2015). „(Obituary) Alexander Grothendieck (1928–2014) Mathematician who rebuilt algebraic geometry” (angol nyelven). Nature 517 (7534), 272. o. DOI:10.1038/517272a. PMID 25592527. (Hozzáférés: 2015. október 14.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nansen passport című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]- Fridtjof Nansen emlékelőadássorozat, az Egyesült Nemzetek Egyeteme
- A Nansen Passport Archiválva 2008. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben New York-i Egyetem Média-, Kulturális és Kommunikációs Tanszékének médiarégészeti halottmédia-archívuma