Nagyházi Csaba
| Nagyházi Csaba | |
| Született | 1944. május 20. Debrecen |
| Elhunyt | 2012. január 21. (67 évesen) Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Soóky Marietta |
| Foglalkozása | műkereskedő, műgyűjtő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyházi Csaba (Debrecen, 1944. május 20. – Budapest, 2012. január 21.)[2] mérnök, műkereskedő, műgyűjtő, az 1984-ben alakult Nagyházi Galéria (később Aukciósház) tulajdonosa és vezetője, 1997-től haláláig a Magyar Műtárgy és Régiségkereskedők Országos Szövetségének elnöke.
Tanulmányai, munkássága
[szerkesztés]
Édesapja műgyűjtő volt, főleg numizmatikára specializálódott, de néprajzi tárgyak és ritkaságok is érdekeltek. Ennek ellenére fiát kezdetben nem érdekelte a régiségkereskedelem, műszaki pályára készült.[3] 1962-ben érettségizett a Mechwart András Technikumban. A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán végzett, közben a tokaji tévéállomáson technikusként dolgozott. Keresetének kiegészítéseként, de hobbiból is a korabeli hight-tech „tranzisztoros” rádiók és tévékészülékek javításával foglalkozott.
Az 1960-as évektől a magyar néprajz tárgyi emlékeinek rendszeresen felkutatásával és gyűjtésével foglalkozott, elsősorban Debrecen és Tokaj környékén. A budapesti műkereskedelemmel úgy került kapcsolatba, hogy édesapja kisebb megbízatásokkal a fővárosba küldte, ahol megismerkedett a BÁV által irányított állami műkereskedelem rendszerével, és néhány magánkereskedővel is. Érdeklődése fokozatosan fordult a régiségkereskedelem felé.
1978–1981 között szakmérnöki továbbképzésben vett részt, és a Magyar Posta Rádió- és Televízió Műszaki Igazgatóságán dolgozott villamosmérnökként.
1984-ben feladta mérnöki állását, és hivatásszerűen a műtárgy- és régiségkereskedelem felé fordult. Feleségével, Soóky Mariettával közösen ekkor alapította a Nagyházi Galériát a budapesti XII. kerületi Járőr utcában, nehezen kijárt külön engedéllyel. Az 1990-es években a gazdasági környezet megváltozott, a BÁV monopóliuma megszűnt, a kis bemutatóterem 1994-ben új helyre költözött, az V. kerületi Balaton utcába, ahol többszintes, 1500 m²-es galériát nyitottak meg, a vállalkozás tevékenységét az alapítók aukciós házzá bővítették.[4] Az első műtárgy-árverést a londoni Sotheby’s aukciósház közreműködésével rendezték meg.
A szakma már 1995-ben „Az év műkereskedőjévé” választotta. 1997-től haláláig a Magyar Műtárgy és Régiségkereskedők Országos Szövetségének elnöké tisztségét viselte. Az aukciósház jelentős kiállításokat is szervezett, 2003-ban komoly néprajzi gyűjteményt, majd Perlrott-Csaba Vilmos gyűjteményes kiállítását mutatták be.[5]
Közreműködése révén már több külföldi és magyar mester festménye került budapesti múzeumokba, ahol állandó, vagy időszakos kiállításokon megtekinthetők. 2005-ben a Nagyházi Galéria aukcióján egy új Tiziano-festmény bukkant fel (Mária gyermekével és Szent Pállal). A nemzetközi feltűnést keltő esemény nyomán az tulajdonos a művet a budapesti Szépművészeti Múzeumban helyezte letétbe. 2007–2008-ban Tiziano szülővárosában, a venetói Pieve di Cadore városában és Belluno megyeszékhelyen is kiállították, ahol nemzetközi Tiziano-konferenciát is rendeztek. Ugyanebben az évben a Nagyházi Galéria Mátyás király 1458-as trónra lépésének fel 550. évfordulójára kiállítást rendezett, ahol az új Tiziano-művet is bemutatták a magyar közönségnek.[6] Megvásárolta és felújította az alsóbogáti Festetics–Inkey-kastélyt.[7]
2012-ben hunyt el hosszú betegség után, 68 éves korában. A budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.[2]
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 28.)
- ↑ a b Archivált másolat. [2019. április 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 16.)
- ↑ Beszámoló Nagyházi Csaba előadásáról, életrajzi vonatkozásokkal, 2009. március 31. Axioart.hu
- ↑ Nagyházi Galéria és Aukciósház, Luxorium.hu. [2013. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 5.)
- ↑ Lesz-e becsülete a műtárgynak?, beszélgetés Nagyházi Csabával, Világgazdaság, VG.hu, 2003. február 17.. [2015. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 5.)
- ↑ Ismét itthon a 2005-ben felbukkant Tiziano-kép, Kul-Túra Online, Artalom.hu, 2008. január 29.
- ↑ Vas András: Igazi kincsek kerültek elő a kastély restaurálásakor, fotók. Sonline (2013. május 30.) (Hozzáférés: 2019. március 19.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Halálhíre és rövid életrajza a Népszabadság Online-on, az Inforádió.hu-n, és a Népszava.hu-n Archiválva 2015. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- Kaszás Gábor: Lesz-e becsülete a műtárgynak?, beszélgetés Nagyházi Csabával, Világgazdaság, VG.hu, 2003. február 17. Archiválva 2015. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Ismét itthon a 2005-ben felbukkant Tiziano-kép, Kul-Túra Online, Artalom.hu, 2008. január 29.
- 15 év, 150 aukció, több mint 50 000 tétel. Interjú Nagyházi Csabával, 3 részben:
- PIM
További információk
[szerkesztés]- A Nagyházi Galéria hivatalos honlapja.
- Einspach Gábor: 15 év, 150 aukció, több mint 50 000 tétel, beszélgetés Nagyházi Csabával. Artmagazin 30. száma! [1]
- Butellák és népi pajzánságok – Néprajzi tárgyak bűvöletében, Nagyházi Csaba szabadegyetemi előadása, Hirdetmény, 2009. március 31.
- Butellák és népi pajzánságok – Néprajzi tárgyak bűvöletében, Nagyházi Csaba szabadegyetemi előadása, Beszámoló az előadásról, 2009. március 31.
- Frei Tamás: Nagyházi Csabával Brüsszelben. Feri Dosszié Archívum.
- Nagyházi Galéria és Aukciósház, Luxorium.hu
- K.Tóth László: Feléljük műtárgyainkat, interjú Nagyházi Csabával, Népszabadság Online, 2009. január 22.
- MTI ki kicsoda 2006. Kortársaink életrajzi lexikona. Főszerk. Hermann Péter, összeáll., vál. A. Gergely András et al. Bp., MTI, 2005.
- Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiad. 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004.
