Nagyfogú nyár
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg) A levele
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Populus grandidentata Michx. | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nagyfogú nyár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyfogú nyár témájú médiaállományokat és Nagyfogú nyár témájú kategóriát. |
A nagyfogú nyár (Populus grandidentata) a Malpighiales rendjébe, ezen belül a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó faj.[1]
Elnevezése
[szerkesztés]A „nagyfogú” megnevezését a levelek szélén található jól kiemelkedő fogazatáról kapta.[1]
Előfordulása
[szerkesztés]A nagyfogú nyár előfordulási területe Észak-Amerika keleti felén van; nagyjából az Amerikai Egyesült Államok északkeleti és Kanada délkeleti részein. Részletesebben Virginiától kezdve északra, Új-Anglián keresztül egészen Új-Skóciáig található meg. Nyugatra Manitoba délkeleti részéig, Minnesotáig, Iowáig, Missouri legészakkeletibb részéig és Kelet-Illinoisig lelhető fel. Indianában, Ohióban és Nyugat-Virginiában is jelentős állományai vannak. Kentuckyban, Tennesseeben, Észak-Karolinában és Dél-Karolinában elszigetelt állományai élnek.[2]
Megjelenése
[szerkesztés]Közepes termetű lombhullató fafaj, mely nagyon hasonlít az amerikai rezgő nyárra (Populus tremuloides), azonban valamivel magasabbra nő és levelein nagyobbak a fogak.[3] Szélfúváskor levelei rezegnek. A fiatal fa kérge olajzöld, vékony és sima tapintású. 30-40 éves korára a kéreg megvastagszik, szürkévé válik és tapintásra durva lesz. A növény kétlaki, azaz a porzós és a termős barkák külön példányokon fejlődnek ki. A kifejlett példány magassága 18-24 méter közötti; törzsének átmérője 20-25 centiméter. Gyorsan növő, azonban rövid életű fafaj; 60-70 évesen elkezd megbetegedni, és nagyjából 100 évesen elpusztul. Pionír növény, mely elsőként telepszik meg egy új helyen. A gyökerei nem hatolnak túl mélyre, azonban szélesen szétterülnek, néha 18 méterre is.[4] Általában 4-5 oldalgyökere van.
Életmódja
[szerkesztés]Sokféle talajon képes megélni; főképp a homokoson és agyagoson. A sziklás területeken is megkapaszkodik. 1,5 méter mélyre is lenyúlik a gyökere, hogy megfelelő vízmennyiséghez jusson.[5] Nem bírja az árnyékos helyeket, emiatt az árnyas helyeken növő csemeték hamar elpusztulnak. Pionír növényként gyakran az új erdők első fái közé tartozik; gyorsan nő emiatt eltakarja a lassabban növő fafajokat, mint például a vörös tölgyet (Quercus rubra) és a vörös juhart (Acer rubrum). Uralmát egyes területen nemzedékeken keresztül fenntartja, mígnem más fák föléje magasodnak és beárnyékolják. A 20. század elején a Nagy-tavak környékéről kivágták és felégették a nagy fenyőerdőket, helyüket a nagyfogú nyárfák és az amerikai rezgő nyárfák vették át. A két nyárfa gyakran együtt él, azonban az utóbbi a dominánsabb, de az előbbi jobban tűri a betegségeket, mint például a Entoleuca mammata nevű gombás fertőzést. Fő kártevői a gyapjaslepke (Lymantria dispar) és az Armillaria gombafajok. A Xyleborus saxesceni nevű bogár a megégett példányokat támadja meg.
Szaporodása
[szerkesztés]A magvai a barkavirágzatokban jönnek létre. Magvát, mely két kitüremkedéssel rendelkezik, a szél szórja szét. Erdőtűz vagy kivágás után, gyökeréből is kihajthat új törzseket; így az eredeti fa köré és közelébe egy klónkolónia jöhet létre.[4]
Felhasználása
[szerkesztés]A faanyaga világos, sima felületű, puha és egyenes. Főleg furnérkészítéshez használható. Továbbá pelleteket, gyufaszálakat, dobozokat, jégkorong ütő kelléket és létrákat is készítenek belőle. A kérgéből is pellet, valamint táppótlék készül a szarvasmarhák számára.
Képek
[szerkesztés]-
Törzsek télen -
A -
levélzete -
-
Rajz a levelekről, barkákról és bibékről
.jpg)
_(8435951900).jpg)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b technology transfer fact sheet: Populus spp.. Forest Products Laboratory: R&D USDA. United States Department of Agriculture Forest Service, Center for Wood Anatomy Research. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
- ↑ http://www.fs.fed.us/database/feis/plants/tree/popgra/all.html
- ↑ Smith, Welby R.. Trees and Shrubs of Minnesota: the Complete Guide to Species Identification. University of Minnesota Press (2008. december 7.)
- ↑ a b Archivált másolat. [2009. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 27.)
- ↑ Silvics of North America. UDA FS. Agriculture Handbook 654. Washington, D.C. 1990.
Források
[szerkesztés]- "Populus grandidentata". Natural Resources Conservation Service PLANTS Database. USDA.
- University of Michigan at Dearborn: Native American Ethnobotany of Populus grandidentata
- Populus grandidentata Michx. The Plant List
- Fl. bor.-amer. 2:243. 1803
- USDA, ARS, Germplasm Resources Information Network. Populus grandidentata in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), U.S. Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 07-Oct-06.
- Laidly, Paul R. (1990). "Populus grandidentata". In Burns, Russell M.; Honkala, Barbara H. Hardwoods. Silvics of North America. Washington, D.C.: United States Forest Service (USFS), United States Department of Agriculture (USDA). 2 – via Northeastern Area State and Private Forestry (www.na.fs.fed.us).
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Populus grandidentata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
