Ugrás a tartalomhoz

Nagyfogú nyár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyfogú nyár
A levele
A levele
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Fűzfafélék (Salicaceae)
Nemzetség: Nyárfa (Populus)
Fajcsoport: Populus
Faj: P. grandidentata
Tudományos név
Populus grandidentata
Michx.
Szinonimák
  • Populus tremula subsp. grandidentata (Michx.) Á.Löve & D.Löve
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Nagyfogú nyár témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyfogú nyár témájú médiaállományokat és Nagyfogú nyár témájú kategóriát.

A nagyfogú nyár (Populus grandidentata) a Malpighiales rendjébe, ezen belül a fűzfafélék (Salicaceae) családjába tartozó faj.[1]

Elnevezése

[szerkesztés]

A „nagyfogú” megnevezését a levelek szélén található jól kiemelkedő fogazatáról kapta.[1]

Előfordulása

[szerkesztés]

A nagyfogú nyár előfordulási területe Észak-Amerika keleti felén van; nagyjából az Amerikai Egyesült Államok északkeleti és Kanada délkeleti részein. Részletesebben Virginiától kezdve északra, Új-Anglián keresztül egészen Új-Skóciáig található meg. Nyugatra Manitoba délkeleti részéig, Minnesotáig, Iowáig, Missouri legészakkeletibb részéig és Kelet-Illinoisig lelhető fel. Indianában, Ohióban és Nyugat-Virginiában is jelentős állományai vannak. Kentuckyban, Tennesseeben, Észak-Karolinában és Dél-Karolinában elszigetelt állományai élnek.[2]

Megjelenése

[szerkesztés]

Közepes termetű lombhullató fafaj, mely nagyon hasonlít az amerikai rezgő nyárra (Populus tremuloides), azonban valamivel magasabbra nő és levelein nagyobbak a fogak.[3] Szélfúváskor levelei rezegnek. A fiatal fa kérge olajzöld, vékony és sima tapintású. 30-40 éves korára a kéreg megvastagszik, szürkévé válik és tapintásra durva lesz. A növény kétlaki, azaz a porzós és a termős barkák külön példányokon fejlődnek ki. A kifejlett példány magassága 18-24 méter közötti; törzsének átmérője 20-25 centiméter. Gyorsan növő, azonban rövid életű fafaj; 60-70 évesen elkezd megbetegedni, és nagyjából 100 évesen elpusztul. Pionír növény, mely elsőként telepszik meg egy új helyen. A gyökerei nem hatolnak túl mélyre, azonban szélesen szétterülnek, néha 18 méterre is.[4] Általában 4-5 oldalgyökere van.

Életmódja

[szerkesztés]

Sokféle talajon képes megélni; főképp a homokoson és agyagoson. A sziklás területeken is megkapaszkodik. 1,5 méter mélyre is lenyúlik a gyökere, hogy megfelelő vízmennyiséghez jusson.[5] Nem bírja az árnyékos helyeket, emiatt az árnyas helyeken növő csemeték hamar elpusztulnak. Pionír növényként gyakran az új erdők első fái közé tartozik; gyorsan nő emiatt eltakarja a lassabban növő fafajokat, mint például a vörös tölgyet (Quercus rubra) és a vörös juhart (Acer rubrum). Uralmát egyes területen nemzedékeken keresztül fenntartja, mígnem más fák föléje magasodnak és beárnyékolják. A 20. század elején a Nagy-tavak környékéről kivágták és felégették a nagy fenyőerdőket, helyüket a nagyfogú nyárfák és az amerikai rezgő nyárfák vették át. A két nyárfa gyakran együtt él, azonban az utóbbi a dominánsabb, de az előbbi jobban tűri a betegségeket, mint például a Entoleuca mammata nevű gombás fertőzést. Fő kártevői a gyapjaslepke (Lymantria dispar) és az Armillaria gombafajok. A Xyleborus saxesceni nevű bogár a megégett példányokat támadja meg.

Szaporodása

[szerkesztés]

A magvai a barkavirágzatokban jönnek létre. Magvát, mely két kitüremkedéssel rendelkezik, a szél szórja szét. Erdőtűz vagy kivágás után, gyökeréből is kihajthat új törzseket; így az eredeti fa köré és közelébe egy klónkolónia jöhet létre.[4]

Felhasználása

[szerkesztés]

A faanyaga világos, sima felületű, puha és egyenes. Főleg furnérkészítéshez használható. Továbbá pelleteket, gyufaszálakat, dobozokat, jégkorong ütő kelléket és létrákat is készítenek belőle. A kérgéből is pellet, valamint táppótlék készül a szarvasmarhák számára.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b technology transfer fact sheet: Populus spp.. Forest Products Laboratory: R&D USDA. United States Department of Agriculture Forest Service, Center for Wood Anatomy Research. (Hozzáférés: 2011. december 2.)
  2. http://www.fs.fed.us/database/feis/plants/tree/popgra/all.html
  3. Smith, Welby R.. Trees and Shrubs of Minnesota: the Complete Guide to Species Identification. University of Minnesota Press (2008. december 7.) 
  4. a b Archivált másolat. [2009. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 27.)
  5. Silvics of North America. UDA FS. Agriculture Handbook 654. Washington, D.C. 1990.

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Populus grandidentata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.