Nagy Lyuk
| Nagy Lyuk | |
 | |
| Kimberley a Nagy Lyuk szélén fekszik | |
| Ország |  Dél-afrikai Köztársaság |
| Település | Kimberley |
| Terület | 0,17 km2 |
| Elhelyezkedése | |
| Tszf. magasság | 1186 m |
 Nagy Lyuk
Pozíció a Dél-afrikai Köztársaság térképén
| |
 d. sz. 28° 44′ 20″, k. h. 24° 45′ 32″28.738889°S 24.758889°EKoordináták: d. sz. 28° 44′ 20″, k. h. 24° 45′ 32″28.738889°S 24.758889°E | |
| A Nagy Lyuk weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Lyuk témájú médiaállományokat. | |
A Nagy Lyuk formálisan Kimberley Mine (afrikaans nyelven: Groot Gat) egy felszíni művelésű gyémántbánya a Dél-afrikai Kimberleyben.
Nagy Lyuk
[szerkesztés]A mai bánya területén 1875-öt megelőzően egy kis domb, a Colesberg Kopje magasodott. Az első gyémántokat a területen a "Vörös Sapkás" csapat találta meg, a De Beers testvérekhez tartozó Vooruitzigt nevű farmon. A felfedezés hírére megkezdődött a gyémánt - pontosabban a gyémántot rejtő parcellák - utáni hajsza, amiről aztán a hely a nevét kapta: New Rush; amit később Kimberley-re változtattak.[1] A Lyukon 1871 júliusától 1914-ig 50 ezer munkás dolgozott ásókkal és csákányokkal.[2]
A Nagy Lyuk területe 17 hektár, a lyuk szélessége 463 méter, kerülete 1,6 kilométer. A lyukat 240 méter mélységig mélyítették, majd törmelékkel részben feltöltötték, így a mélysége durván 215 méterre csökkent. Az évek során 40 méter magasságban töltötte fel a beszivárgó talajvíz, így jelenleg 175 méter mélységig látható. Amikor a külfejtés már túlságosan veszélyessé, a termelés pedig gazdaságtalanná vált, a kimberlitkürtőt a felszín alatt bányászták tovább. A Cecil Rhodes tulajdonában álló De Beers vállalat 1097 méter mélységig folytatta a bányászatot.[3] A népszerű helyi mítosz azt állítja, hogy ez a legnagyobb kézzel ásott lyuk a világon, azonban a Jagersfontein Bánya a rekordtartó.[4]
A Nagy Lyuk jelenleg szerepel az UNESCO világörökség javaslati listáján, a környező ipartörténeti helyszínekkel együtt.[5]
A kitermelés
[szerkesztés]A felfedezést követően nem sokkal a Colesberg Kopje dombot felparcellázták. 800 darab, egyenként 30 x 30 láb széles parcellát jelöltek ki, amelyből egy személy maximum kettőt birtokolhatott.[6] A parcellák után a bérlőnek fizetnie kellett. A gyémánt ritkasága miatt a munkások kétségbeesve ástak, hogy meggazdagodjanak. Idővel a könnyebb boldogulás érdekében a bányászok kisebb vállalatokba tömörültek. 1872-ben, egy évvel a külfejtés megkezdése után a munkások száma meghaladta az 50 ezer főt. A termelés előrehaladtával bekövetkező bányászbalesetekben sokan vesztették életüket. A mostoha körülmények, a friss zöldségek és a víz hiánya, valamint a nyári perzselő hőség is szedte az áldozatait. A bányászat első éveiben nem volt ritkák a harcok, lázadások sem. 1888. március 13-án az addig különálló bányásztársaságok vezetői megegyeztek abban, hogy De Beers Consolidated Mines Limited néven egyetlen hatalmas vállalattá olvadnak. Az új vállalat vezetői Cecil John Rhodes, John Rhodes, és Alfred Beit voltak. A vállalat stabilizálta a helyi gyémántipart, és monopóliumot szerzett a gyémántkereskedelemben.[6] A társaság tovább bányászta a Nagy Lyukat, míg 1914 augusztusában a lyuk elérte mai méreteit. Összesen 22 millió tonna földet mozgattak meg, amelyben mindössze 3 tonna (14 504 566 karát) gyémántot találtak.
Múzeum
[szerkesztés]A bánya 1914-es bezárását követően a Nagy Lyuk a város nevezetessége lett; majd 1960-ban Kimberley korai napjainak relikviáit összegyűjtve - beleértve öreg épületeket, és napszítta fényképeket - elkezdődött a múzeum szervezése, és turistalátványossággá alakítása. A jelentős fejlesztések hatására a múzeum a korai Kimberley szabadtéri reprezentálásává vált, utcákkal, diorámákkal, valamint a bányászatot és közlekedést bemutató kiállításokkal. 1965-ben a De Beers vállalat Basil Humphreyst jelölte ki múzeum-tanácsadónak, aki segédkezett a szervezésben. 1971-ben a város alapításának századik évfordulóján, a centenáriumi ünnepségek keretében hivatalosan is megnyitották. A múzeum egyik attrakciója a Gyémánt Terem. A múzeum további fejlesztéseken ment át; 2002 és 2005 között a De Beers vállalat 50 millió randot fektetett abba, hogy a Nagy Lyuk egy világszínvonalú turisztikai létesítmény, és tartós öröksége legyen Kimberley lakóinak. A kidolgozott új "Diamonds and Destiny" (magyarul: Gyémántok és végzet) téma várhatóan megduplázza majd a látogatók számát.[7][8]
Források
[szerkesztés]- ↑ Roberts, Brian. 1976. Kimberley, turbulent city. Cape Town: David Philip & Kimberley Historical Society
- ↑ Williams, Gardner F.. The diamond mines of South Africa. New York: B. F. Buck & company, 199. o. (1904)
- ↑ Show mines of South Africa: Kimberley Mine - Big Hole
- ↑ Hannatjie van der Merwe. „Big Hole loses claim to fame”, News24, 2005. május 20.. [2009. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 21.)
- ↑ Bid to plug Big Hole worldwide, News24. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 19.)
- ↑ a b Kimberley város weboldala. [2012. május 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 19.)
- ↑ The Big Hole Kimberley - Diamonds and Destiny. [2017. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 19.)
- ↑ Re-envisioning the Kimberley Mine Museum:De Beers’ Big Hole Project. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 19.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Big Hole című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
[szerkesztés]
- Hivatalos oldal
- Re-envisioning the Kimberley Mine Museum:De Beers’ Big Hole Project Archiválva 2013. október 4-i dátummal a Wayback Machine-ben