1959-ben a Debreceni Kinizsi csapatában kezdte a labdarúgást. 1967-ben igazolt a Debreceni Petőfihez. 1969-ben az akkor másodosztályú Videoton játékosa lett. Az élvonalban, 1970-ben mutatkozott be. Legnagyobb sikere a székesfehérvári csapattal az 1975–76-os idényben elért második helyezés volt. 1979-ig 269 bajnoki mérkőzésen 56 gólt szerzett. Ezt követően a Dunaújvárosi Kohász csapatához szerződött. Itt két idény alatt 49 mérkőzésen 9 gólt szerzett, Visszavonulása előtt még egy évet játszott a Debreceni MVSC-ben (12 bajnoki, 3 gól).
1971 és 1977 között 9 alkalommal szerepelt a válogatottban. Egyszeres utánpótlás válogatott (1970), négyszeres egyéb válogatott (1971–77) és négyszeres B-válogatott (1976–77).
1983-tól tevékenykedett játékvezetőként, 1987-ben sorolták a legfelső szintű labdarúgó-bajnokság, az NB I-es játékvezetők keretébe. Még ebben az évben, a Zalaegerszeg–Siófok (3–1) bajnoki mérkőzésen debütált. A nemzeti bajnokságtól 1992-ben, a Vasas–Diósgyőr (2–2) találkozón búcsúzott. Első ligás mérkőzéseinek száma: 30.
Botos István: A Videoton labdarúgó krónikája, 1941–1991: A Vadásztölténygyári csapattól a Videoton-Waltham Futball Clubig.Székesfehérvár: Albaswiss Nyomda. 1991. ISBN 963-768-600-2