Ugrás a tartalomhoz

Nagy Erzsébet (újságíró)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Erzsébet
Nagy Erzsébet férjével, Jánosi Ferenccel és Ferenc fiával (1950)
Nagy Erzsébet férjével, Jánosi Ferenccel és Ferenc fiával (1950)
Született1927. április 13.
Kaposvár
Elhunyt2008. január 29. (80 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
HázastársaJánosi Ferenc
Vészi János
Gyermekeiifj. Jánosi Ferenc
Jánosi Katalin
SzüleiNagy Imre
Égető Mária
Foglalkozása
SírhelyeFarkasréti temető[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Erzsébet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk Nagy Erzsébet újságíróról szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Erzsébet (egyértelműsítő lap).

Nagy Erzsébet (Kaposvár, 1927. április 13. – Budapest, 2008. január 29.) magyar újságíró, műfordító, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapítója és vezetője, az édesapja emlékét őrző Nagy Imre Alapítvány létrehozója.

Élete és munkássága

[szerkesztés]

Nagy Imre mártír miniszterelnök leánya. Hároméves korától a Szovjetunióban élt családjával, több éven keresztül szibériai kitelepítettként. Moszkvában érettségizett. 1945-ben tért haza családjával. A Külügyminisztériumban, később a Földművelésügyi Minisztériumban kapott állást, majd a Kulturális Kapcsolatok Intézetében dolgozott. 1952–55 között a Vengrija–Hungary című orosz nyelvű havilapot szerkesztette, innen politikai okok miatt eltávolították, ezután az Akadémiai Kiadónál vállalt munkát.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésekor, 1956. november 4-én családjával: szüleivel, férjével és gyermekeivel (ifj. Jánosi Ferenc és Jánosi Katalin) együtt Jugoszlávia budapesti nagykövetségén kapott menedékjogot, november 22-én innen kicsalták és deportálták a többi 1956-os vezető politikussal együtt Romániába, Snagovba, majd Piteştibe és Călimăneştibe. Édesapját 1958. június 16-án kivégezték Budapesten. Férjét, Jánosi Ferencet nyolc év börtönre ítélték.

Nagy Erzsébet 1958-ban térhetett vissza Budapestre, de ekkorra otthonát már elkobozták. Férje 1968-ban, édesanyja 1978-ban halt meg. A Kádár-rendszerben Nagy Erzsébet munkahelyeit, tevékenységét szigorúan felügyelték. Nagy Imre és mártírtársai halálának 29. évfordulójáról magánlakáson emlékeztek meg, Nagy Erzsébet ekkori üzenete a demokratikus átalakulásért küzdő fiatalokhoz a Beszélő c. szamizdat lapon keresztül jutott el.

1982-ben Vészi János (1927–2003) újságíróhoz és pedagógiai íróhoz ment feleségül. 1983–1991 között a Hungarian Digest Revue de Hongrie c. angol és francia nyelvű folyóirat egyik szerkesztőjeként dolgozott. A rendszerváltás után tevékenyen részt vett a politikai közéletben. 1988-tól egyik megalapítója és vezetője lett a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, ennek vezetéséről 1992-ben mondott le a TIB jobbratolódása miatt. A Nagy Imre Alapítványt 1989-ben hozta létre férjével, Vészi Jánossal együtt, ezen alapítvány célja a mártír miniszterelnök emlékének és gondolatainak a megőrzése, politikai és tudományos munkáinak kiadása. Az alapítvány elnöke Vészi János (1927-2003), majd az ő halála után Nagy Erzsébet lett. Nagy Erzsébet sokat tett mind külföldön, mind hazánkban az 1956-os forradalom és szabadságharc elismertetéséért, és Nagy Imre miniszterelnöknek és mártírtársainak rehabilitációjáért, végtisztességük megadásáért és megbecsülésükért. 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

Szervezeti tagság

[szerkesztés]
  • Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) örökös tagja
  • Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) alapítója és elnöke
  • Nagy Imre Alapítvány létrehozója[4]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nagy_Erzsébet_(újságíró)&oldid=27445296”