Nagy Ernő (jogász)

Nagy Ernő
Született	1853. augusztus 17. Székesfehérvár
Elhunyt	1921. augusztus 29. (68 évesen) Kishantos
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	jogtudós, egyetemi tanár
Sablon • Wikidata • Segítség

Nagy Ernő (Székesfehérvár, 1853. augusztus 17. – Kishantos, 1921. augusztus 29.) jogtudós, egyetemi tanár; a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1895).

Pályája

Tanulmányait Pesten a főgimnáziumban, majd az egyetem jogi karán végezte; 1877-ben a jog- és államtudományok doktora lett. 1877 őszén a kormánytól nyert ösztöndíjjal egy-egy félévet a lipcsei és a berlini egyetemen töltött, utána másfél évig a párizsi felsőoktatási intézményeket látogatta. Párizsi tartózkodása alatt a Société de l'Enseignement Superieur megválasztotta rendes tagjává, 1880-ban pedig a Société Internationale des Études d'Economie Sociale mint levelező tagot Magyarországra vonatkozó tudósítás tisztével bízta meg. 1880-ban hazatért, ekkor a nagyváradi jogakadémia közjogi és politikai tanszékére nevezték ki előbb helyettes, majd rendkívüli és 1885-től rendes tanárnak. A Magyar Tudományos Akadémia 1895. május 10-én megválasztotta levelező tagjává. 1896-ban kinevezték az Országos Közoktatási Tanács tagjává. 1902-től 1912-ig Kolozsváron, majd 1921-ig, haláláig Budapesten oktatta a közjogot.

Cikkei többek között a Jogtudományi Közlönyben, a Budapesti Szemlében, a Nemzetgazdasági Szemlében, a Nagyváradban, a Jogi Szemlében, az Athenaeumban, valamint francia folyóiratokban jelentek meg. Száznál több közjogi cikket írt A Pallas nagy lexikonába, könyvismertetései jelentek meg a napilapokban.

Fontosabb munkáiból

• Az arisztokrácia mint társadalmi osztály (Nagyvárad, 1885; különnyomat a nagyváradi jogakadémia almanachjából)
• Magyarország közjoga (egyetemi tankönyv, Budapest, 1887; 2. kiadás: 1891. Online)
• Az ausztriai császári cím fölvételéről (Budapest, 1897; székfoglaló)
• A házi törvények és a renunciáció (Budapest, 1897)
• A közjog tudományos műveléséről (Budapest, 1902).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.