Ugrás a tartalomhoz

Nagy Albert (főszámvevő)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy Albert
Született1848. augusztus 30.
Szind
Elhunyt1922 előtt
Állampolgárságamagyar
GyermekeiNagy Albert
Foglalkozása
SablonWikidataSegítség

Szindi Nagy Albert (Szind (Torda-Aranyos megye), 1848. augusztus 30. – 1922 előtt)[1][2] főszámvevő, újságíró, költő,[3] Nagy Albert festő édesapja.[4]

Életútja

[szerkesztés]

Kövendi Nagy Lajos és Lava Katalin fia. Jogot végzett, és 1878-ban került a Torda-Aranyos vármegyei hivatalhoz, ahol 1890-ben főszámvevő lett.

Rendes tudósítója volt évekig a kolozsvári Magyar Polgárnak, mely lapban jelentek meg tárcacikkei is. Cikkei az Erdélyben (1899. Havasi utunk); az Aranyosvidékben (1900. Petőfi. Ezen lapban jelent meg a tordai Szaniszló Zsigmond című nagyobb munkája is). Az Ellenzékben rendszeres rovata volt Ellesett párbeszéd címmel.

Háromszor nősült. Második házasságából, Moldvai Borbálával (h. 1900–1912), három fiú született: Albert (1902–1970), a festő, Ervin, az órás (1904–?) és Ernő, „a könyves" (1906–1989).

Munkái

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az 1921-ben érettségizett fiáról írják: „Nagy Albert rajztanárnak készült és mikor elvégezte a középiskolai tanulmányait, Budapestre ment, ahol beiratkozott a rajztanárképzőbe. Teljesen árva fiú, akit nagynénje, Veress Lászlóné karolt fel és taníttatott.” A kolozsvári Nagy Albert szobrászművészről nagy elismeréssel emlékezik meg az olasz sajtó, Keleti Újság, 1930. március 22. Online hozzáférés
  2. Városunk szülöttjének művészi sikere, Aranyosvidék, 1927. december 10. 2. old. Online hozzáférés. Itt „néhainak” nevezik.
  3. Kelemen Miklós: Akik előttünk jártak... Nagy Albert, Unitárius Élet, 2003. március–április, 17. old. Online hozzáférés
  4. Erdélyi magyar festőművész nagy sikere Rómában. Nagy Albert útja a római Palazzo Dóriáig, ahol minden képe elkelt. Erdélyi Lapok, 1934. június 12., 2. old.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Kelemen: Unitárius kislexikon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 1999.