Néel-hőmérséklet
Néel-hőmérsékletnek (TN) nevezik azt a hőmérsékletet, amely felett az antiferromágneses anyagok hevítés hatására paramágnesessé válnak, ugyanis a hőmérséklet növelésével a hőenergia szétrombolja az anyag mágneses rendezettségét. A jelenség reverzibilis. Ez termodinamikai szempontból másodrendű fázisátalakulás, azaz folyamatos, és nem jár hőhatással. Az ennek megfelelő fázisátalakulás a ferromágneses anyagoknál a Curie-hőmérsékleten játszódik le.
Felfedezése
[szerkesztés]TN | |
---|---|
MnO | 116 K |
MnS | 160 K |
MnTe | 307 K |
MnF2 | 67 K |
FeF2 | 79 K |
FeCl2 | 24 K |
FeO | 198 K |
CoCl2 | 25 K |
CoO | 291 K |
NiCl2 | 50 K |
NiO | 525 K |
A jelenséget Louis Néel francia fizikusról nevezték el, aki fizikai Nobel-díjat kapott az „antiferromágnességre és ferromágnességre vonatkozó alapvető munkájáért és felfedezéseiért, amelyek jelentős alkalmazásokhoz vezettek a szilárdtestfizika területén.”[2]
TN | |
---|---|
króm | 308 K[1] |
szamárium | 14 K[3] 14.8 K[4] |
holmium | 132 K[3] |
terbium | 230 K[3] |
diszprózium | 179 K[3] |
erbium | 85 K[3] |
túlium | 58 K[3] |
Néel-hőmérséklettel kapcsolatos fogalmak, jelenségek és alkalmazások
[szerkesztés]A mágneses szuszceptibilitás a hőmérséklet függvényében növekszik, majd a Néel-hőmérsékleten eléri a maximumát. Ezt meghaladva a paramágneses tartományban a Curie–Weiss-törvény szerint ismét csökkenni kezd:
ahol C, anyagspecifikus állandók.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Kittel, Charles. Introduction to Solid State Physics, 8th, New York: John Wiley & Sons (2005). ISBN 0471680575
- ↑ http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/physics/laureates/1970/
- ↑ a b c d e f Jens Jensen, Allan R. Mackintish, Rare Earth Magnetism. Structures and Excitations, Clarendon Press, Oxford 1991. 57. oldal http://www.fys.ku.dk/~jjensen/Book/Ebook.pdf Archiválva 2016. március 25-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ (1983) „Magnetism of the heavy 5f elements”. Journal of the Less Common Metals 93 (2), 293. o. DOI:10.1016/0022-5088(83)90175-3.