Ugrás a tartalomhoz

Morel Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Morel Gyula
Született1927. december 17.[1]
Budapest
Elhunyt2003. szeptember 30. (75 évesen)[1][2]
Rum
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Morel Gyula SJ (Budapest, 1927. december 17.Innsbruck, 2003. szeptember 30.) magyar szerzetes, szociológus, egyetemi tanár.

Életpályája

[szerkesztés]

A középiskolát az Érseki Gimnáziumban végezte el. 1944-ben behívták katonának. 1945. április 1-én Ausztriába kellett mennie. Stockerauban orosz hadifogságba esett, ahonnan szeptemberben szabadult. 1945. december 14-én érettségizett. 1946. július 30-án lépett be a Jezsuita Társaságba. 1948-tól a Pázmány Péter Tudományegyetemen teológiát, filozófiát tanult. 1948. december 21-én megpróbált kiszökni Hollandiába, de a határon elfogták, és hat hónapra ítélték. Szombathelyen és Kaposváron raboskodott. 1949. július 19-én újra megkísérelte a szökést, ezúttal sikeresen. 1950. január 18-án Chieribe ért. Itt tanult tovább. 1951. szeptember 27-én a belgiumi Egenhoven-Leuvenbe került. 1952-ben diplomázott. 1952–1954 között ifjúsági nevelő volt Münchenben. 1957. július 28-án Enghienben pappá szentelték. 1959–1962 között szociológiát tanult a Bécsi Egyetemen; 1962-ben a Bécsi Egyetem a szociológiai doktorává avatta. 1962-től a bécsi Magyar Egyházszociológiai Intézet alapító igazgatója, illetve társigazgatója volt. 1962–1967 között Münchenben volt egyetemi lelkész, és megkezdte tudományos munkáját az egyházszociológia területén. 1965-ben Bécsben a Mérleg alapító munkatársa és a római Katholikus Szemle munkatársa volt. 1967-ben került az Innsbrucki Egyetem jogi és államtudományi karára, ahol 1969-ben nyilvános rendes tanár lett. 1968–1969 között az Innsbrucki Egyetem docense, 1969–1996 között professzora volt. 1976-ban a kart az egyetem feloszlotta, így a Társadalom- és Gazdaságtudományi Karhoz került. 1977–1979 között a Társadalom- és Gazdaságtudomnyi Kar dékánja volt. 1996-ban fejezte be tanári pályafutását.

Több mint 200 publikáció szerzője volt. Kutatási területe a magyar katolikus egyház működésének szociológiája, az általános szociológia, értékek és normák.

Művei

[szerkesztés]
  • Das Gesicht der Gemeinde (Innsbruck, 1968)
  • Religion in der kommunistischen Presse (Innsbruck, 1969)
  • Bilanz des ung. Katholizismus (András Imrével; München, 1969)
  • Ergebnisse und Aufgaben der Liturgiereform (András Imrével, München, 1969)
  • Glaube und Säkularisierung (Kiadvány; Innsbruck-Bécs-München, 1972)
  • Handbuch des ung. Katholizismus (Kiadvány, András Imrével; Bécs, 1975; 2. kiadás: 1984; angolul: Hungarian Catholicism)
  • Enthüllung der Ordnung (Innsbruck, 1977)
  • Führungsrolle und Wertsystem (Göttingen-Toronto-Zürich, 1980)
  • Führungsforschung. Kritische Beiträge (Kiadvány; Meleghy Tamással, 1980)
  • Werbung für Atheismus in Ungarn. Inhaltsanalyse der Zeitschrift „Világosság” (Bécs, 1981)
  • Kirche in Übergang, die Kath. Kirche Ungarns 1945-1982 (András Imrével; Bécs, 1982; angolul: Church in Transition; Bécs, 1983)
  • Grundkurs der Soziologie (1986)
  • Ordnung und Freiheit (Innsbruck-Bécs, 1986)
  • Szociológia (Bécs, 1989)
  • Glauben hat Zukunft (1998)
  • Soziologische Theorie (München-Bécs, 1989; magyarul: Szociológiaelmélet; 2000)
  • A jövő biztosabb, mint a múlt. Őszinte kísérlet a lényeg keresésére (Budapest, 1995)
  • Radikale Kirchenreform (2003)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b https://viaf.org/viaf/268519078/, 2018. december 7.
  2. Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2020. október 2., PIM65626

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte: Hubai László. 4. bővített, javított kiadás. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992.; 5. bővített javított kiadás, Budapest, Akadémiai Kiadó, 2004.
  • Hetényi Varga Károly: Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. II. Üldözött, börtönviselt jezsuiták, kapucinusok, karmeliták, keresztény iskolatestvérek, lazaristák, marianisták, maristák, mechitaristák, minoriták, piaristák szenvedéstörténete. Abaliget, Lámpás Kiadó, 2002.
  • Külföldi magyar kutatók, oktatók, fejlesztők. Szerkesztette: Tarnóczy Mariann. Budapest, MTA Kutatásszervezési Intézet, 1996. (Külföldi magyar kutatók 1.)
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. [Részben 2. javított és bővített kiadás+Álnévlexikon] Budapest, Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Magyar jezsuiták a nagyvilágban. A magyar jezsuita rendtartomány külföldi részlegének (Sectio II) vázlatos története, 1949–1989–(2009). Összeállította: Miklósházy Attila. Torontó-Budapest. 2009. Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya. (Anima Una Könyvek, 16.)
  • Magyar kutatók külföldön. Gyűjtötte és sajtó alá rendezte: Tóth Pál Péter. Szerkesztette: Berényi Dénes. Budapest, "Magyar Tudományosság Külföldön" MTA Elnöki Bizottság, 1998.
  • Pálos Antal: Viharon, vészen át. Budapest, Jézus Társaság Magyar Rendtartománya, 1992. (Anima Una-Könyvek 1.)