Ugrás a tartalomhoz

Modális partikula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyelvészetben használt modális partikula terminus a partikula egyik fajtáját nevezi meg, amely főfunkcióként a beszélő attitűdjét (érzelmi, akarati, értékelő viszonyát) fejezi ki (modális funkció). Ugyanakkor meglehet az a funkciója is, hogy a beszélő reagálását jelezze a beszédhelyzetre, illetve annak valamely összetevőjére, valamint társalgásszervező funkciója is lehet (pragmatikai funkció).[1]

A modális partikula helye a nyelvészeti kutatásban

[szerkesztés]

Mivel nem illenek bele a szófajok hagyományos rendszerezésébe, a modális partikulákat sokáig nem vették számba, sőt, stilisztikai szempontból nem tartották őket kívánatosaknak a kommunikációban,[2] bár fontos szerepük van a szóbeli kommunikációban, legalábbis olyan nyelvekben, mint például az orosz, a dán, a német, a holland.[3] Más nyelvek, mint például a francia, szegényebbek ilyen elemekben.[4] Ettől is függ, hogy milyen mértékben foglalkoznak velük különböző nyelvek nyelvészetében.

A partikulát általában külön szófajként kezelik olyan nyelvek grammatikáiban, mint a német, a magyar vagy a közép-délszláv diarendszerhez tartozók nyelveiben (szerb, horvát stb.), és a modális partikulák a partikulák egyik alosztályaként szerepelnek bennük. A francia nyelv vagy a román nyelv gyakorlati grammatikáiban nem szerepel ez a fogalom. Mégis egyes francia nyelvészek foglalkoznak vele[5] valamilyen mértékben.

A modális partikulák eredete

[szerkesztés]

A modális partikulák többnyire szófajváltás útján keletkeztek, és legtöbbjük eredeti minőségükben is használatos:

(magyarul) Péter egyszerűen oldotta meg a feladatotPéter egyszerűen megoldotta a feladatot;[6]
(franciául) Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ → Il part bien demain? ’Tényleg holnap utazik el?’[7]
(magyarul) Esik az eső, hát maradjunk itthonHát láttál már ilyet?;[6]
(németül) Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem jöhet’[8]Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;[9]
(franciául) Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’[10]Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgasson már el végre!’;[11]
(horvátul) Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, és megbetegedett[12]Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’[13]

Egyes másféle szófajokhoz tartozó szavak alakja megváltozott partikula szerepben. Ilyen a magyarban a hagy ige hagyd alakja, amelyből partikulaként hadd lett: Hadd repüljön el![14] Egy másik partikula, lám, a lát ige lássam alakjából származik: Lám, hát mégis eljött.[15]

Végül vannak olyan modális partikulák is, amelyeknek nem ismeretes megfelelőjük más szóosztályban. Ilyen a közép-délszláv diarendszer nyelveiben a li kérdő partikula, amely már az ősszláv nyelvben is megvolt.[16]

A modális partikulák osztályozása és jellegzetességeik

[szerkesztés]

Kugler 1998 két kategóriába osztályozza a modális partikulákat, melyeket modális-pragmatikaiaknak nevez. A mindkét típushoz tartozó partikulákat az jellemzi, hogy nem valóságábrázolók, nem válaszolhatnak kérdésre, bár szerepelhetnek kérdő mondatban, nem tagadhatók és nem alakíthatók feltételes mellékmondattá.[17]

A modális-pragmatikai partikulák egyik kategóriája a modális alapértékeket jelöli:

  • eldöntendő kérdés:
(magyarul) Akkor holnap találkozunk, ugye?;
(szerbül) Dolaziš li sutra? ’Eljössz-e holnap?’;[18]
  • óhaj:
(magyarul) Bárcsak itt lennél!;[19]
(szerbül) Samo da mi se on vrati! ’Bárcsak visszajönne hozzám!;[18]
  • engedélykérés/engedély megadása:
(magyarul) Hadd repüljön el!;[20]
(horvátul) Neka dođe tko hoće! ’Hadd jöjjön, aki akar!’[21]

Az ehhez a kategóriához tartozó partikulák csak bizonyos mondattípusokban jelenhetnek meg: kérdőkben az első alkategória, felkiáltókban az utóbbi kettő.

A másik modális-pragmatikus partikulakategória az ún. árnyaló partikuláké. Ezek modális kiegészítő értékeket jelölnek, melyek olykor egybeesnek:

  • állítás vagy kérdés megerősítése:
(magyarul) Hallottam ám a dologról!;
(franciául) Il part bien demain? ’Tényleg holnap utazik el?’;[7]
(németül) – Wir können keine Kinder haben. – Warum denn das nicht? ’– Nem lehetnek gyerekeink. – Hát miért?’;[22]
(horvátul) Putovao je čak u Kinu ’Még Kínába is elutazott’;[23]
  • állítás enyhítése: Neki ugyan mondhatod;
  • korlátozás:
(magyarul) Éppenséggel ez is elképzelhető;
(szerbül) Samo ti možeš da mi pomogneš ’Csak te tudsz segíteni rajtam’;[24]
  • akarat, érzelmek:
(magyarul) Gyere már!;
(németül) Geh schon und frage nicht so viel! ’Menj már, és ne kérdezz annyit!’[25]

Ilyen partikulák a beszédhelyzetre való közvetlen reagálások is lehetnek. Jelentésük a pragmatikai funkcióval azonos, és a helyzettől függ:

  • kapcsolatfenntartás: Mondd csak!;
  • kiigazítás: Van az 18 méter is;
  • állítás elfogadására való apellálás: Hiszen ezt te is tudod!;
  • érvelés, meggyőzés: (németül) Was hat er denn schon anzubieten?, (franciául) Que peut-il donc bien avoir à proposer? ’Mit tud ő javasolni?’ – szónoki kérdés, melyre a beszélő tudja a választ: ’Semmit!’.[26]

Árnyaló partikula több mondatfajtában található, de leggyakrabban felkiáltó, kérdő és óhajtó mondatokban, és leggyakrabban a mondat egészére vonatkozik, de vonatkozhat annak egy részletére vagy egy szavára is.

Modális partikulák kombinációi

[szerkesztés]

Olykor egyazon mondatban két, de még három modális partikula is használatos:

  • (magyarul) Hát még ilyet! – csodálkozás kifejezése;[6]
  • (magyarul) Most már aztán gyere el! – türelmentlenség kifejezése;[27]
  • (németül) Was hat er denn schon anzubieten? (franciául) Que peut-il donc bien avoir à proposer? ’Mit tud ő javasolni?’

A modális partikula és a módosítószó

[szerkesztés]

Egyes grammatikák a modális partikulák közé sorolják azokat a szavakat is, amelyeket mások módosítószóknak neveznek.[28] Igaz, hogy mindkét osztályhoz tartozó szavak a beszélő attitűdjét fejezik ki saját megnyilatkozásával szemben, de egyes nyelvészek elkülönítik egymástól a két szóosztályt. Például Kugler Nóra megkülönbözteti a módosítószót a partikulától általában, az autonómiájuk fokából kiindulva. A módosítószó amellett, hogy teljes mondatba iktatható (pl. Géza biztosan eltalálta a célt), egyedül is képezhet mondatszót eldöntendő kérdésre válaszolva úgy, ahogy az igen és a nem szók teszik: – Géza eltalálta a célt? – Biztosan.[29] Ezzel szemben a partikula nem működhet egyedül, és semmiféle kérdésre sem válaszol.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Kugler 1998, 214. o.
  2. Möllering 2001, 130. o.
  3. Sauerwein Spinola 2002, 231. o.
  4. Weydt 1969, idézi Péteri 2001, 94. o.
  5. Például Fónagy 2006, 176–187. o.
  6. a b c Péteri 2001, 99. o.
  7. a b Fónagy 2006, 182. o.
  8. DWDS, aber szócikk.
  9. Möllering 2001, 133. o.
  10. TLFi, donc szócikk.
  11. Fónagy 2006, 183. o.
  12. HJP, pa (I) szócikk.
  13. HJP, pa (II) szócikk.
  14. WikiSzótár, hadd szócikk, a szó eredetére vonatkozóan Péteri 2001, 102. o.
  15. WikiSzótár, lám szócikk, a szó eredetéről Péteri 2001, 102. o.
  16. HJP, li szócikk.
  17. Kugler 1998, 216–217. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó példákat.
  18. a b Moldovan – Radan 1996, 130. o.
  19. WikiSzótár, bárcsak szócikk.
  20. WikiSzótár, hadd szócikk.
  21. Barić 1997, 207. o.
  22. Sauerwein Spinola 2002, 235. o.
  23. Barić 1997, 282. o.
  24. Moldovan – Radan 1996, 131. o.
  25. DWDS, schon szócikk.
  26. Sauerwein Spinola 2009, 239. o.
  27. Péteri 2001, 94. o.
  28. Például Moldovan – Radan 1996 (130. o.), Barić 1997 (282. o.) vagy Čirgić 2010 (229. o.).
  29. Kugler 2001, 234. o.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]