Ugrás a tartalomhoz

Mocsári vattafarkúnyúl

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mocsári vattafarkúnyúl
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Nyúlalakúak (Lagomorpha)
Család: Nyúlfélék (Leporidae)
Nem: Sylvilagus
Tudományos név
Sylvilagus palustris
(Bachman, 1837)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mocsári vattafarkúnyúl témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsári vattafarkúnyúl témájú médiaállományokat és Mocsári vattafarkúnyúl témájú kategóriát.

A mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris) az Egyesült Államok délkeleti, tengerparthoz közeli részein honos nyúlfaj. Jól úszik és mindig vízközelben él. Hasonlít a vele azonos területen élő floridai üreginyúlhoz, de kisebb nála és lábai, fülei rövidebbek.

Megjelenése

[szerkesztés]
Rajza a fajt leíró tudományos közleményben (1837)

A mocsári vattafarkúnyúl kis termetű nyúlfaj, a felnőtt állatok súlya sem haladja meg az 1,6 kg-ot. A Floridai-félszigeten élő nyulak ennél is kisebbek, általában 1-1,2 kg-osak. A floridai nyulak teljes testhossza 43 cm, a kontinensen élőké pedig 44 cm.[1]

Szőrzete a hátán fekete szálakkal kevert szürkés- vagy vörösesbarna.[2] Évszakonként némileg változhat a színezete: tavasszal és nyáron a fekete szőrök tompaszürkékkel cserélődnek; ősszel inkább vöröses, télen pedig visszafeketedik. A floridai állatok jellemzően vörösebbek és sötétebb árnyalatúak. A hasa valamivel világosabb piszkosszürke vagy barnásszürke; a Floridán kívüli nyulak esetében fehéres is lehet.[3] Fülei elülső széle feketével szegélyezett. A fiatal nyulak jóval sötétebb és tompább színezetűek, mint a felnőttek.[3]

A mocsári vattafarkúnyúl sajátossága, hogy a farka alsó oldala nem fehér, hanem barnásszürke. Dél-Floridában melanikus, teljesen fekete nyulak is előfordulnak; az ő színük nem változik az évszakokkal.[1]

A többi vattafarkúnyúltól és a mocsári nyúltól láthatóan rövidebb fülei, farka és lábai is megkülönböztetik.[1]

Három alfaja ismert

  • karolinai mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris palustris) – Floridától északra, a kontinensen
  • floridai mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris paludicola) – kisebb termetű és Floridában él
  • Lower Keys-i mocsári vattafarkúnyúl (Sylvilagus palustris hefneri) – súlyosan veszélyeztetett alfaj,[1][4] amely a félsziget déli partjai mentén elhelyezkedő Florida Keys szigetcsoport egyes tagjain található

Elterjedése

[szerkesztés]

Az Egyesült Államok délkeleti részén honos. Északkeleten Virginia államig, délnyugaton az alabamai Mobile-öbölig terjed élettere. Édes- vagy brakkvizű mocsarakban, folyók mentén él, a tengertől csak ritkán található 50–60 km-nél messzebb.[5] Dél-Floridában homokos talajú szigeteken és mangrovemocsarakban is megtalálható.[1] Néha a dagály által elöntött sós mocsarakba is bemerészkedik, de többnyire a magasabb fekvésű részek közelében marad, ahová visszavonulhat a dagály elől. Mindig vízközelben él.

Életmódja

[szerkesztés]

Növényevő, a mocsári növények - gyékények, kákák, sások, füvek, stb. - leveleit és gyöktörzsét fogyasztja. A többi nyúlhoz hasonlóan álkérődző. Kétféle ürüléke van, kemény és puha. A puha bogyókat újra elfogyasztja és megemészti a benne maradt tápanyagokat.

Éjszakai életmódot folytat, nappal általában rejtekhelyén (sűrű bozót, gyékénycsomók, odvas fatörzs, esetleg más állatok által vájt föld alatti vacok) pihen.[6] A mocsári sűrű növényzetben kijárják a saját csapásaikat, amelyeket a rajtuk elpotyogtatott nyúlbogyókról lehet felismerni.[1]

A mocsári vattafarkúnyúl sajátossága, hogy más nyúlfajoktól eltérően nem ugrálva közlekedik, hanem váltott lábbal sétál (mint pl. a macska). Bár ugrálni is tud, a sűrű vegetációban a sétáló módszerrel gyorsabban halad.[1][4] A többi nyúltól abban is eltér, hogy lábujjait jobban szétterpeszti.[7]

Mindig vízközelben él (ellentétben pl. a mocsári nyúllal, amely erdőkben is előfordul). Kiváló úszó és habozás nélkül beveti magát a vízbe. Hátsó lábain a szőr rövidebb és a körmök hosszabbak, mint a többi vattafarkúnyúlnál; feltehetően ez segíti az úszásban.[1] Szükség esetén a vízben rejtőzik, ilyenkor füleit hátracsapja és csak a szemei és orrlyukai látszanak ki.[7] Rövid hátsó lábai miatt nem fut túl gyorsan, a ragadozókat gyors irányváltoztatásokkal igyekszik kicselezni. Főleg az amerikai uhu és a kékes rétihéja vadászik rá, de az aligátorok, nagyobb kígyók, rókák, hiúzok, prérifarkasok is elkaphatják.[1]

A mocsári vattafarkúnyulak egész évben párzanak. A nőstény 30-37 napos vemhesség után 2-4 utódot hoz a világra. Évente akár hatszor is szaporodhat, így egy nőstény egy év alatt 15-20 kisnyúllal is növelheti a populációt.[4] Utódai számára száraz füvekből, levelekből szőrrel kibélelt fészket készít, amelyet a sűrű növényzetbe rejt, többnyire nehezen hozzáférhető, vízzel körülvett helyre.[7]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az Egyesült Államokban rendszeresen vadásznak rá, egyes esetekben felgyújtják a száraz növényzetet, hogy kihajtsák búvóhelyéről. Dél-Karolinában a vadászidény november 27-től március 2-ig tart és napi öt nyúl elejtése engedélyezett.[8] Rágásával kisebb károkat okozhat a mezőgazdasági területeken, bár a dél-floridai cukornádültetvényeken pusztítása jelentős is lehet.[1][4]

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nagy elterjedési területe és népes populációi miatt nem veszélyeztetett státusszal szerepel. A S. p. hefneri alfaj azonban kritikusan veszélyeztetett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c d e f g h i j Mammals of the Eastern United States, 3rd, Cornell University Press, 178–187. o. (1998). ISBN 0-8014-3475-0 
  2. Wild Mammals of North America: Biology, Management, and Conservation, 2nd, Johns Hopkins University Press, 101–125. o. (2003). ISBN 0-8018-7416-5 
  3. a b Nelson, E. W. (1909). „The Rabbits of North America” (pdf). North American Fauna 29, 265–270. o, Kiadó: U.S. Dept. of Agriculture, Bureau of Biological Survey. DOI:10.3996/nafa.29.0001. 
  4. a b c d IUCN / SSC Lagomorph Specialist Group; Chapman, J. A.; Flux, J. E. C. (eds). Rabbits, Hares and Pikas: Status Survey and Conservation Action Plan [archivált változat]. IUCN, 106. o. (1990). ISBN 2-8317-0019-1. Hozzáférés ideje: 2016. szeptember 21. [archiválás ideje: 2009. január 14.] 
  5. Mammal Species of the World: A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd, Johns Hopkins University Press, 211. o. (2005). ISBN 0-8018-8221-4 
  6. Peterson Field Guide to Animal Tracks, 3rd, Houghton Mifflin, 40–42. o. (2005). ISBN 0-618-51742-1 
  7. a b c (1918. január 1.) „{{{title}}}”. The National Geographic Magazine 33, 391–392. o. 
  8. Marsh Rabbit. ACE Basin Species Gallery. South Carolina Department of Natural Resources, 2006. október 11. [2012. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. március 4.)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Marsh rabbit című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.