Ugrás a tartalomhoz

Magyar görögkatolikus egyház

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Miskolci apostoli exarchátus szócikkből átirányítva)
Magyar görögkatolikus egyház
Valláskeresztény
Felekezetkeleti katolikus
Lelkészi vezetőKocsis Péter Fülöp
Tisztségemetropolita
Tagság268 935
Nyelvmagyar
Alapítva1912
SzékhelyDebrecen, (Hajdúdorog), szellemi központ: Nyíregyháza
A Magyar görögkatolikus egyház weboldala

A magyar görögkatolikus egyház a római katolikus egyház része, az úgynevezett keleti katolikus egyházak egyike. Egyházszervezetileg 2015. március 20-án vált önálló, közvetlenül Rómának alárendelt egyházzá, amikor Ferenc pápa a Hajdúdorogi egyházmegyét metropolitai székké emelte; előtte az Esztergom-Budapesti érsekségnek alárendelt (szuffragáneus) egyház volt.[1][2]

Főegyházmegyéje (metropóliája) a Hajdúdorogi főegyházmegye (Hajdúdorogi metropólia), szuffragáneus egyházmegyéi a Miskolci egyházmegye, illetve a Nyíregyházi egyházmegye.[1][2]

Egyházmegyéi

[szerkesztés]
A máriapócsi „Könnyező Szűzanya”
A máriapócsi „Könnyező Szűzanya”

Jelenleg három egyházmegyéje van.

Hajdúdorogi főegyházmegye

[szerkesztés]
Bővebben: Hajdúdorogi főegyházmegye

A hajdúdorogi hívők gyalogos zarándoklatot tartottak 1912-ben, hogy a Szentatya engedélyezze önálló, görögkatolikus püspökség felállítását városukban. A Szentatya meghallgatta könyörgésüket, és "Christifideles Graeci " nevű bullájával kanonizálta az új Hajdúdoroghi (az akkori írásmódban) püspökséget. A város azóta viseli "A hitéhez leghűségesebb város" címet.

Sajnálatos, hogy bár bulla kifejezetten kijelöli Hajdúdorogot nem csak a az egyházmegye székhelyéül, de a mindenkori püspök és püspökség lakóhelyéül is, ez sem akkor sem azóta nem valósult meg.[3]

Érdekesség még, hogy bár a Szentatya bullája a liturgia nyelveként az ógörögöt jelölte meg, a magyar nyelv használatát nem tudta kiszorítani.

Magyarország katolikus egyházának főkegyuraként I. Ferenc József alapította 1912. május 6-án. Szent X. Piusz pápa 1912. június 8-án kanonizálta Christifideles Graeci[4] kezdetű bullájával; a magyar országgyűlés 1913. évi XXXV. sz. törvénycikkével iktatta törvénybe. Az új egyházmegyéhez 162 parókia tartozott: 70 Munkácsi, 8 Eperjesi, 44 Nagyváradi, 35 Fogaras-Gyulafehérvári, 4 Szamosújvári és 1 Esztergomi. Ez a trianoni békeszerződés után a következőképpen módosult:

Az egyházmegye székhelye kezdetben Debrecenben 1914-től pedig Nyíregyházán volt. 2011. március 5-én XVI. Benedek pápa módosításával Borsod-Abaúj-Zemplén megye valamennyi parókiája joghatóságilag a Miskolci apostoli exarchátus alá került.

Ferenc pápa 2015. március 20-i hatállyal Debrecen székhellyel főegyházmegyévé (metropóliává) emelte, s kivette az Esztergom-Budapesti főegyházmegye joghatósága alól. Ugyanezen nappal püspökét metropolitai (érseki) rangra emelte.[1][2]

Miskolci egyházmegye

[szerkesztés]
Bővebben: Miskolci egyházmegye

A trianoni békekötés után magyar területen maradt az Eperjesi egyházmegye 21 és a Munkácsi egyházmegye egy parókiája. Ezeket a Szentszék 1924. június 4-én kivette anyaegyházuk joghatósága alól, és számukra önálló egyházkormányzati egységet, apostoli adminisztratúrát alapított. Bár Miskolc a hajdúdorogi egyházmegyéhez tartozott, gyakorlati okból 1925-ben itt kezdte meg működését az exarchátus. 1961-ben központja Ózdra, 1972-ben Múcsonyra került.

XVI. Benedek pápa 2011. március 5-én módosította az exarchátus területét, amely most megegyezik Borsod-Abaúj-Zemplén megyével, és exarchának Dr. Orosz Atanáz szerzetest nevezte ki – őt 2011. május 21-én Miskolcon püspökké szentelték.

2015. március 20-án Ferenc pápa az exarchátus területét módosítás nélkül hagyva megalapította a Miskolci egyházmegyét.[1][2]

Nyíregyházi egyházmegye

[szerkesztés]
Bővebben: Nyíregyházi egyházmegye

Ferenc pápa 2015. március 20–án a Hajdúdorogi egyházmegye Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lévő parókiáit az egyházmegyéről leválasztva létrehozta a Nyíregyházi egyházmegyét Szent Miklós görögkatolikus székesegyház, Nyíregyháza székhellyel. Az egyházmegye vezetését apostoli adminisztrátorként ideiglenesen Orosz Atanáz miskolci püspökre bízta.[1][2] A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei parókiákon szolgáló lelkipásztorok automatikusan átkerültek (inkardinálódtak) az új egyházmegyébe. 2015. október 30-án a Szentatya, Ferenc pápa 2015. október 31-én Főtisztelendő Szocska Ábel OSBM urat, a Miskolci Egyházmegye első helynökét a Nyíregyházi Egyházmegye „sede vacante” apostoli adminisztrátorává nevezte ki, püspöki karakter nélkül, de a Hierarchák Tanácsában (Magyar Katolikus Püspöki Konferencia) való részvételi joggal. 2018. április 7-én Ferenc pápa Szocska Ábel apostoli kormányzót nevezte ki a Nyíregyházi Egyházmegye megyéspüspökének.

A liturgia nyelve

[szerkesztés]

A keleti rítusú egyházban folyamatos volt a népnyelv használata, amit igazolnak a XVII. századból fennmaradt imádságok, mint a cirill betűkkel átírt Aranyos-Mohácsi magyar „Miatyánk” (1600 körül). Az unió után, különös tekintettel a magyarok kis számarányára, a magyar, mint liturgikus nyelv háttérbe szorult. Mintegy száz évvel később, a 18. század végen merült fel az igény, hogy a ruténekhez és a románokhoz hasonlóan a magyarok is használhassák a saját nyelvüket a liturgiában. Elkészült Aranyszájú Szent János liturgiájának magyar fordítása, majd 40 évvel később egy magyar nyelvű görögkatolikus énekeskönyv is, azonban Róma nem járult hozzá a használatukhoz. Ennek ellenére terjedt a magyar, mint liturgikus nyelv használata, mígnem millenniumkor szigorú tiltás érkezett Rómából. Ez a tiltás indította el az önálló magyar egyházmegyéért küzdő mozgalmat, amely 1912-re sikerrel járt, azonban a megalakuló egyházmegye hivatalos nyelve - a korábbi ószláv helyett - az ógörög (koiné) lett, a gyakorlatban, ahol lehetett, a tiltás ellenére is megmaradt a magyar nyelv használata. Az egyházmegyei hatóság 1920-ban adta ki az új liturgikont, amely a kánon szövegét görögül is tartalmazza. 1925-ben jelent meg a magyar nyelvű evangélium, 1927-ben pedig az Euchologion (Szertartáskönyv). Az Apostoli Szentszék nem tilalmazta többé a magyar nyelv használatát, de kifejezetten nem is engedélyezte azt.

Érdekességek

[szerkesztés]
  • Köszöntés a görögkatolikus egyházban: „Dicsőség Jézus Krisztusnak! – Dicsőség mindörökké!” Karácsonyi időszakban: „Krisztus születik! – Dicsőítsétek!” Húsvéti időben: „Föltámadt Krisztus! – Valóban föltámadt!” Pünkösdkor: "Krisztus közöttünk! - Van és lesz!"
  • Az egyházi év kezdete a görögkatolikus egyházban: szeptember 1.
  • A keleti egyházak közül elsőként a hajdúdorogi egyházmegye tért át a Gergely-naptár használatára: 1916. január 14-én.
  • A görögkatolikus egyház – az ősi hagyományokat megtartva – házas embereket is pappá szentel, a fölszentelés azonban az életállapotot rögzíti. A püspökök egyházfegyelmileg csak nőtlen vagy özvegy áldozópapok közül választhatóak. A papok és diakónusok egyszer nősültek lehetnek. Ez azt jelenti, hogyha a felszentelés előtt a felszentelendő megözvegyül, nem nősülhet újra, vagy föl nem szentelhető, ha pedig felszentelés után megözvegyül, újra nem nősülhet. Özvegy áldozópap is püspökké szentelhető.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e A Szentatya megalapította a Magyarországi Sajátjogú Metropolitai Egyházat (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2015. március 20. (Hozzáférés: 2015. március 28.)
  2. ↑ a b c d e Kocsis Fülöp: Régi vágyunk teljesült az önállóvá válással (magyar nyelven). Magyar Kurír, 2015. március 23. (Hozzáférés: 2015. március 28.)
  3. ↑ Hajdúdorogi Főegyházmegye. hd.gorogkatolikus.hu. (Hozzáférés: 2021. december 12.)
  4. ↑ Christifideles Graeci. [2004. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 2.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyar_görögkatolikus_egyház&oldid=26389915”