Miseruha

A miseruha vagy kazula a nyugati egyházak körében elsősorban a római katolikus papok szertartási öltözékének külső darabja. Egyes anglikán és metodista, valamint evangélikus kongregációk körében is használatos azonos szerepben. A bizánci rítusokat követő keleti egyházak phelonionnak^[1] nevezik a megfelelő ruhadarabot.

A miseruha felöltése és a miseruházat további darabjai

A reverendára, ha az alba nem takar, vállkendőt kell felvenni, s erre az albát (ez egy hosszú, fehér, cipőig érő zárt köntös).
Az albára stólát =lat. fehér kell felvenni (sálszerű ruhadarab, melynek a nyakán és a két végén van felhímezve egy kereszt). Vannak olyan stólák is, amik szélesebbek, mint a miseruhastóla és esetenként díszesebbek is.
Az albára felvett stólára fölveszi a pap a miseruhát, melynek a színei alkalmanként változnak. Szétterítve ovális alakú, a közepén van a fejrész-kivágat és hátul hosszabb, mint elöl. Van olyan típus is (régebbi), mely hegedűtok alakú, ezek szép díszes anyagból készült ruhák. A XX. század közepéig főleg hegedűtok alakú miseruhát használtak, ezután terjedt el a kevésbé díszes, ovális alakú miseruha használata, amely viszont még középkori találmány.

Van egy harmadik fajta miseruha, ami ovális alakú, azonban nem csuklóig (mint a mai), hanem könyökig ér, ez az ún. borromei kazula (miseruha) amit Borromeo Szent Károly terjesztett el.

A miseruha mellett vannak még egyéb ruhadarabok, például a karing, mely olyan, mint az alba, csak nagyjából térdig ér. A papnak ez alá a reverendát kell = lat. tiszteletre méltó felvennie, erre vagy stólát vagy stólát és palástot vesznek fel (a palástokat körmenetekre, szentelésekre, temetésre, esküvőre veszik fel, s a színe liturgikus színű, úgy mint a miseruhának).

A diakónus (szerpap) a stólát csak keresztbe, balról jobbra veheti fel, a miseruhát nem, csak T alakú dalmatikát. A keresztben felvett stólára palástot vesz.

A liturgikus ruhadarabok színei

Bővebben: Liturgikus színek

A liturgikus ruhadarabok színei a történelem során számos változáson mentek keresztül, az egyes kongregációk gyakorlata is eltér egymástól.

Liturgikus színek a mai római katolikus gyakorlatban

Piros: vértanúk ünnepein, virágvasárnap, nagypénteken és pünkösd ünnepén
Fehér: minden ünnepnapon, mikor más szín nincs előírva
Zöld: az ún. évközi időben, mely vízkereszttől hamvazószerdáig, és pünkösdhétfőtől advent első vasárnapja előtti hétig, Krisztus király ünnepéig tart
Lila: adventben, nagyböjtben, gyászmiséken
Rózsaszín: advent 3. és a nagyböjt 4. vasárnapján
Arany: a nagyobb fontos ünnepeken, pl. karácsonykor
Ezüst: a nagy ünnepeken
Fekete: gyászmiséken, temetésen (ha nem palástban van a pap) és halottak napján
Kék: Mária-ünnepeken

Fojnicai kazula

Fojnicai kazulának^[3] is nevezik azt az 1874-ben felfedezett Mátyás korabeli selyemből szőtt és arannyal hímzett miseruhát, amely a fojnicai ferences rendi kolostorban került elő. A miseruhát Firenzében Mátyás király trónkárpitjából készítették.^[4] A trónkárpit eredetileg két és fél méter hosszú, másfél méter széles volt. A kazulát díszítő kompozíció közepén tölgylevelekből és gyümölcsökből font koszorú övezi a királyi címert. A négy részre osztott címerpajzs a magyar árpádsávokat és a kettős keresztet, Dalmácia és Csehország címerét ábrázolja. Szívpajzsa pedig a Hunyadi-család hollós családi címere.^[5]^[6] Az Antonio Pollajuolo tervei alapján Firenzében szőtt trónkárpitból készült, zöld bársonybrokát ruhadarabot I. Ferenc József magyar király elküldte Budára koronázási miseruhaként.^[7]^[8] A hagyomány szerint a miseruhát Mátyás király ajándékozta a győri székesegyháznak. A Casula violacea Mathiae Regis Corvini mai formája barokk átalakítás.^[9]

Érdekesség

A hegedű alakú régebbi miseruha (casula tkp. latin casa = ház), mell- és nem a kép szerinti hátoldalán hasonlít a hangszerre, célja az, hogy a karok szabadabban mozoghassanak.

Jegyzetek

↑ felonion (a gör. phailonesz, 'köpeny' szóból)
↑ A liturgikus ruhák története (Megjelent a Szent Margit Lap 129. számában), katolikus-honlap.hu
↑ Kiállításfotó - az ún. fojnicai kazula az Iparművészeti Múzeum 1930. évi egyházművészeti kiállításán, gyujtemeny.imm.hu
↑ Praeconia Liturgikus szakfolyóirat, tar.liturgia.hu
↑ Dallos Zsuzsa: Szakrális műkincsek Archiválva 2019. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, zaol.hu
↑ Miseruhák és szakrális tárgyak a Nemzeti Múzeumban, mult-kor.hu
↑ Magyar Művészet - 6.évf. (1930.) 6. sz., epa.oszk.hu
↑ Eucharisztia és Úrvacsora a 16–18. századi Magyarországon , btk.ppke.hu
↑ Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon 430. oldal, library.hungaricana.hu

Források

Miseruha a Magyar Katolikus Lexikon oldalán
Kazula a Magyar Katolikus Lexikon oldalán
Liturgikus színek a katolikus egyházban, inarcsimariatemplom.hu

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Miseruha témájú médiaállományokat.

Ez a kereszténységgel kapcsolatos lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

[1] (a gör. phailonesz, 'köpeny' szóból)

[2] A liturgikus ruhák története (Megjelent a Szent Margit Lap 129. számában), katolikus-honlap.hu

[3] Kiállításfotó - az ún. fojnicai kazula az Iparművészeti Múzeum 1930. évi egyházművészeti kiállításán, gyujtemeny.imm.hu

[4] Praeconia Liturgikus szakfolyóirat, tar.liturgia.hu

[5] Dallos Zsuzsa: Szakrális műkincsek Archiválva 2019. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, zaol.hu

[6] Miseruhák és szakrális tárgyak a Nemzeti Múzeumban, mult-kor.hu

[7] Magyar Művészet - 6.évf. (1930.) 6. sz., epa.oszk.hu

[8] Eucharisztia és Úrvacsora a 16–18. századi Magyarországon , btk.ppke.hu

[9] Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon 430. oldal, library.hungaricana.hu

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]