Miriszlói csata
| Miriszlói csata | |||
.png) | |||
| Konfliktus | Tizenöt éves háború | ||
| Időpont | 1600. szeptember 18. | ||
| Helyszín | Miriszló, Erdély Fehér megye | ||
| Eredmény | Habsburg győzelem a románok felett | ||
| Szemben álló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Szemben álló erők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Miriszlói csata témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=spacer}
A miriszlói csata (románul: Bătălia de la Mirăslău) 1600. szeptember 18-án lezajlott ütközet Erdélyben, a Fehér megyei Miriszlónál, ahol a Habsburg-erdélyi sereg vereséget mért a székelyektől is segített román hadra, akiknek vezére Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem. Erdélyt korábban II. Rudolf császár bízta Mihály fejedelemre.
Előzmények: A hosszú háború
[szerkesztés]
1591-ben portyaháborúkkal kezdődő ún. hosszú háború során felcsillant a remény a török kiűzésére. Erdély Báthory Zsigmond fejedelemmel együtt a kereszténységhez csatlakozott.
A szövetséges hadak számos győzelmet arattak az oszmánok felett, s egy sor várat vissza is foglaltak. Havasalföldön a török közreműködésével eközben Vitéz Mihály (Mihai Viteazul) görög eredetű vajda jutott hatalomra, aki azonban szintén a oszmán-ellenes ligához kötötte országa szekerét.
Vitéz Mihály, Bocskai István és Báthory Zsigmond együtt legyőzték Szinán nagyvezírt a gyurgyevói ütközetben a Duna mentén. A sikert nem lehetett kellőképp kihasználni, mert Báthory amúgy is zavaros személyisége okán, lemondott, s a helyébe lépő Báthory András vissza akart térni a szultán oldalára. Ekkor Mihály vajda és a székelyek összefogva Sellenberknél megsemmisítették Báthory hadát 1599 októberében. A vajda bevonult Gyulafehérvárra, ahol a meghódoló rendek kegyeit keresve „fejedelem”-nek nevezték. Ezután Giorgio Bastával az országot kormányozta majdnem egy éven át. A generálist ugyanakkor a vajda ellenőrzésével is megbízták, s aki határozottan féltékeny is volt rá, s várta az alkalmat, hogy félreállíthassa.
Mihály, jóllehet nem helyezte Erdélyt közvetlen Habsburg fennhatóság alá, de mivel visszaállította a székelyek régi kiváltságait, ezért a nemesség szembefordult vele. Állítólag olyan terveket is szövögetett, hogy Havasalföldet, Moldvát és Erdélyt összekapcsolva új államot hoz majd létre. Moldvának egyébként szintén fejedelme volt, amivel kivívta a lengyelek nemtetszését is, akik később megdöntötték a hatalmát.
Basta ekkor már Felső-Magyarországon készülődött ellene, s jól jött neki az erdélyi rendek segélykérése a románok ellen. A generális bevonult Erdélybe, ezzel megindult kettejük között a harc.
A szembenálló erők
[szerkesztés]Mihály vajda serege közel 50 ezer főt tett ki. A moldvai és havasalföldi csapatok mellett több ezer székely, és kozák is harcolt, akik nagy számmal csatlakoztak a török elleni háborúhoz. Tovább erősítették a sereget lengyel zsoldosok (kizárólag lovasokból álltak). A sereg alvezére bizonyos Baba Novac volt, Mihály egyik vazallusa. Az erdélyiek és Basta serege kb. 30 ezer főt számlált. A generális hadát osztrák és szász erők alkották, főleg zsoldosok.
A csata
[szerkesztés]Basta szeptember 17-én ütötte fel táborát, Miriszlónál. A faluval szemben, egy nagy erdőnél vették fel a románok a hadállásaikat, míg az erdővel szemben a német hadak elsáncolták magukat. Az erdélyiek egy magaslat és a község templomának fedezékében álltak, s a német tüzérség is biztos védelem mögött állt. Mihály egyvonalú csatarendbe szedte seregét, elég közel a faluhoz, míg Basta szintén szemtől szembe alakította ki hadrendjét.
A generális a csata során nehézlovassági támadással elsöpörte a havasalföldi frontvonalat, s a sereget csaknem teljesen szétzúzta.
A román sereg több mint ötezer embert vesztett, addig a császári-erdélyi seregnek 1000 halottja volt. Mihály seregében harcoló kozákok a Maroson átkelve menekültek el a csatából és többé nem tértek vissza. Közülük sokan még Báthory seregében harcoltak annak idején, de a sellenberki csata során átálltak a havasalföldiek mellé
A csata után
[szerkesztés]Mihályt Havasalföldre szorították, de itt is még egy vereséget szenvedett. A teleajăni csatában Jan Karol Chodkiewicz vezette lengyel-litván-kozák sereg leverte és a trónt Simion Movilănak adta át, ezzel Havasalföld megszűnt hadviselő fél lenne a tizenöt éves háborúban.
Mihály röviddel ezután Prágába ment, hogy tisztázza magát Rudolfnál, akinek bizalmát sikerült újból megnyernie. Bastaval közösen Goroszlónál döntő vereséget mértek Báthory Zsigmondra, de a győzelem után a generális megölette Mihályt.
További információk
[szerkesztés]- Szilágyi: A Magyar Nemzet Története
- Szádeczky Kardoss, Lajos: Erdély és Mihály vajda története. Temesvár 1893. Második, bővitett kiadás. Erdély és Mihály vajda története, 1595-1601. oklevéltárral.
- Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig életrajzi lexikon, Magyar Könyvklub, Budapest 2000.
- Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország képes története, Magyar Könyvklub, Budapest 1998.
