Millman-tétel
A Millman-tétel (a párhuzamos generátorok elve) a villamosságtan egyik tétele, párhuzamos kapcsolásra visszavezethető elektromos áramkörök megoldásának hasznos módszere. Nevét Jacob Millmanról kapta, aki a tételt bebizonyította. Millman bizonyítása előtt egy hasonló módszert, a Tank-módszert alkalmazták.
Magyarázata
[szerkesztés]A Millman-tétel segítségével gyorsan kiszámítható egy csak soros és párhuzamos áramkörökből álló elektromos hálózat kijelölt kapcsain mérhető üresjárási feszültség.
Legyenek Uk a feszültséggenerátorok feszültségei és Im az áramgenerátorok áramai.
Legyen Ri a generátorok nélküli ágak ellenállásai.
Legyen Rk a feszültséggenerátorok soros ellenállásai.
Legyen Rm az áramgenerátorok párhuzamos ellenállásai.
Ekkor Millman szerint az áramkör kijelölt kapcsain mérhető üresjárási feszültséget a következő egyenlet adja meg:
A tétel bebizonyítható, ha az egyes ágaknak előállítjuk a Norton-féle áramgenerátoros helyettesítőképét. A soros ellenállású feszültséggenerátorokból ekkor párhuzamos ellenállású áramgenerátor lesz. Az eredő feszültség az Ohm-törvény és a Kirchhoff-törvények szerint a csomópontba befolyó áramok összegének és az áramkör eredő vezetőképességének a hányadosa. Az eredő vezetőképesség a párhuzamos kapcsolás miatt az egyes ágak vezetőképességeinek az összege. Az áramgenerátorokat az eredő vezetőképesség számolásakor dezaktiváljuk (kikapcsoljuk), ilyenkor szakadásként viselkednek. A fentiek alapján a számolás bármilyen olyan áramkörre elvégezhető, amelyet át tudunk alakítani feszültség- és áramgenerátorokból és ellenállásokból álló párhuzamos kapcsolássá. A számolásnál ügyelni kell a generátorok feszültség-, illetve áramirányaira (előre fel kell venni egy referencia-irányt). A képlet használható háromfázisú rendszerben a csillagpont-eltolódás számítására is.[1]
Források
[szerkesztés]- ↑ Háromfázisú áramkör számítása, PMMF jegyzet. [2009. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 3.)
- Millman`s theorem, www.opamp-electronics.com
- Fodor György: Hálózatok és rendszerek analízise 2. (Műegyetemi Kiadó)