Miller János Ferdinánd
| Miller János Ferdinánd | |
| Született | 1712[1] Brassó |
| Elhunyt | 1766. november 28. (53-54 évesen)[1] Buda |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Miller János Ferdinád (németül Johann Ferdinand Miller, latinul Joannes Eleemos. Ferdinandus Miller; Brassó, 1712 – Buda, 1766. november 28.), Buda szabad királyi város jegyzője, szindikusa, helytörténész.
Élete
[szerkesztés]Apja, Miller József brassói származású volt, és császári katonaként 1717-ben halt meg, amikor VI. Károly császár csapatai elfoglalták Bukarestet. Ezután anyja, Béldi Eleonóra fiával együtt Budára költözött.[2] Ott a félárva Miller Jánost a jezsuiták nevelték, és nyolc éves korában az evangélikus hitről a római katolikusra térítették. Tanulmányai befejezéseként jogot is végzett, majd Buda város szolgálatába állt. 1734-től városi kancelláriai járulnok, 1739-től kancellista, 1740-től árvaszámtartó (Pupillen Raithhandler), 1741-től pedig jegyző (notarius) vagy titkár lett. Eközben az 1739. évi pestisjárvány idején városi egészségügyi biztossá (commissarius in rebus sanitatis civicae) nevezték ki,[3] majd 1740-ben a megkapta a polgárjogot.[4] 1751-től haláláig a város szindikusa (tehát jegyzője és ügyésze) volt, de a forrásokban gyakran főjegyzőnek (juratus ordinarius notarius, notarius primarius) is nevezték.[5] Munkássága során – nemesi oklevelének indoklása szerint – az elfekvő hagyatékokból 8000 forinttal gyarapította a várost, új rendszert vezetett be az árvák vagyonának kezelésére, összegyűjtötte a tűzvészek megelőzése érdekében szükséges intézkedéseket, és a város urbáriumát úgy szabályozta, hogy bárki külön megterhelése nélkül évente 1500 forinttal több folyt be a város pénztárába.[6]
Amikor Mária Terézia királynő és családja 1751. augusztus 8-án a Pestről Budára érkezett, ő köszöntötte a vendégeket a város nevében a hajóhídnál, a vízivárosi katonai élelmiszertár (Provianthaus) mellett, ékes latin beszéddel, amely „nyilvános tetszést és örömet” okozott.[7][8] Az 1751. és 1764/1765. évi pozsonyi országgyűléseken városának egyik követe volt, és ottani szolgálataiért a királynő arany emlékéremmel jutalmazta. Ugyancsak az országgyűlésen bizonyított „állhatatos hűségéért” kapott 1758. november 23-án magyar nemességet „brassói” előnévvel, valamint címert. Címere jobb oldali felső, vörös mezőjében hat szögletes követ, rajta arany golyót és koronát, jobb oldali alsó, arany mezőjében vörös tetőszerkezet alatt kéttornyú várkastélyt, bal oldali, kék mezőjében ezüst horgonyt arany kötéllel és két arany csillagot tartalmaz.[9] (Bár egyik őse, Miller Sámuel, aki Bocskai István titkára volt, már 1604-ben erdélyi nemességet nyert.[10]
Miller János Ferdinánd háza az Úri utca nyugati oldalán, majdnem a klarisszák kolostorával és templomával szemben állt (Úri utca 54-56.)[11][12] Azonban a horvát (boszniai) ferencesek vízivárosi kolostorával is közeli kapcsolatban állt, mert az ő apostoli szindikusuk (vagyonkezelőjük) volt.[13]
Végrendeletét 1766. április 13-án írta, és ebben azt kérte, hogy a budavári jezsuita templomba, négy fiatalon elhunyt gyermeke mellé temessék, egyszerű szertartással, és ott mondjanak érte énekes requiemet, valamint annyi misét, ahány oltára van a templomnak. A vízivárosi ferenceseknek 100 forintot hagyott (alapítványképpen, hogy halála évfordulóin két-két misét mondjanak), csakúgy mint a várbeli ferencesek Szent Antal Testvérületének.[14] Miután 1766. november 28-án, „belső fekély” („gangraena interna”) következtében elhunyt, végakaratát követve másnap a budavári Nagyboldogasszony templom kriptájába temette Bácsmegyei József jezsuita plébános-helyettes.[15]
Családja
[szerkesztés]Mayerberg Mária Erzsébetet (1710–1773. márc. 14.)[16] vette feleségül, akinek apja, Christoph Karl Mayerberg (von Mayersbergshofen) Savoyai Jenő herceg vértes ezredének őrnagya, szekerészeti felügyelője, majd 1717-től Buda város polgára[17] és tanácsosa volt. Házasságukból hat gyermek született: Franciska Jozefa (1741. febr. 28.),[18] Margit Erzsébet (?, 1742),[19] Mária Anna Erzsébet (1744. máj. 23.),[20] Anna Margit (1747. jan. 14.),[21] Jakab Ferdinánd (1748. dec. 15.)[22] és egy ismeretlen gyermek. Mindegyiküknek Cetto Jakab budai városbíró és felesége voltak a keresztszülei.
Közülük Margit Erzsébet, Mária Anna Erzsébet és Anna Margit (valamint egy ismeretlen gyermek) fiatalon elhunytak, mivel Miller János Ferdinánd végrendeletében, 1766-ban azt írta, hogy négy gyermeke már a budai jezsuita templomban fekszik.[23] Franciska Jozefa viszont Mészáros Ignác író felesége lett, Jakab Ferdinánd pedig a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója.
Művei
[szerkesztés]Nyomatásban
[szerkesztés]- Allocutio cum publico applausu et gaudio, qua mediante sacratissimam caeseream, regiamque Majestatem occasione sui augustissimi, cum ejusdem dilectissimo conjuge, Francisco I. Romanorum imperatore, et Regni Hungariae corregente, in liberam, regiam metropolim, civitatem Budensem, adventus, senatus et communitas ad pontem navalem supra domum regiam annonariam, die octava mensis Augusti anno 1751. profundissima ac homagiali subjectione salutabat. Budae: Landerer. 1751.
- ↑ Miller 1760: Epitome vicissitudinum et rerum memorabilium de libera regia ac metropolitana urbe Budensi ab ejus nativitate anno quippe MCCXLII ad praesentem usque annum MDCCLX. Budae: Landerer. 1760. – Binder János Fülöp által rajzolt és metszett városképpel, térképpel.
- Tractatus de processu cridali seu concursu creditorum ex praejudiciis, mandatis regiis et ordinariourum i. regni Hungariae judicum, aliisque observationibus compliatus. Budae: Landerer. 1764.
Kéziratban
[szerkesztés]- Descriptio parochiarum et piarum causarum in L. R. ac Metr. Civitate Budensi existentium, 1755 (Budapest Főváros Levéltára, XV.9: Kéziratok gyűjteménye, 21).
- Historiographia de ecclesiarum tum parochialium, cum religiosorum, sacellorum, colossorum et piarum fundationum in libera regia ac metropolitana civitate Budensi numero, localitate, ortu, progressu, et moderno statu, cum subjuncta visitationis canonicae serie, 1757 (Budapest Főváros Levéltára, XV.9: Kéziratok gyűjteménye, 22; másolata: Országos Széchényi Könyvtár kézirattára, Fol. Lat. 400, tom IV, ff. 112-336).
- Juris prudentia libri tres (Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, vö. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902. 1424. o. )
- Dissertatio de jure asyli (vö. Trausch, Joseph: Schriftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen. Kronstadt: Gött. 1870. II., 435. o. )
- Mein Johann Ferdinand Miller Letzter Will (végrendelet), Buda, 1766. ápr. 13. (Budapest Főváros Levéltára, IV.1002: Buda Város Tanácsának iratai, y: Végrendeletek/Testamenta, 1766, I.1590-1591).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CST3-T254, 2025. január 3.
- ↑ Nagy Iván szerint, aki Miller első és a későbbi szakirodalom által átvett életjzát írta, talán a családtól származó adatok alapján (Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: VII. kötet [Láb - Múlyady]. Pest: Ráth Mór. 1860. 503. o. ), úgy tudta, hogy Millerné Béldi Eleonóra három évi budai tartózkodás után meghalt. Ezt az adatot a későbbi lexikonok is átvették. Azonban Miller János Ferdinánd 1766. április 13-án kelt végrendeletében arra kérte feleségét és gyermekeit, hogy édesanyját, amíg él („meine lieben alten Mutter, in solang Sie noch leben mächte”), ne hagyják el (Budapest Főváros Levéltára, IV.1002: Buda Város Tanácsának iratai, y: Végrendeletek/Testamenta, 1766, I.1590-1591). Ugyancsak Nagy Iván tette Miller János születését 1716-ra, ennek azonban ellene mond a halotti anyakönyv adata, amely szerint 1766-ban 54 éves volt (Budapest-Budavári plébánia, Halottak anyakönyve 1717-1799).
- ↑ Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, R 64: Hazai címereslevelek és nemesi iratok, 1-768.
- ↑ Buda és Pest polgárai 1686-1848. Hungaricana
- ↑ Miller 1760 157, 161
- ↑ Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, R 64: Hazai címereslevelek és nemesi iratok, 1-768.
- ↑ Continuatio aus Pest von 13. Aug. 1751. Wienerisches Diarium, 73. sz. (1751. november) Extra Blatt. o.
- ↑ Miller 1760 156-160
- ↑ Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, A 57: Libri regii, 44. kötet, 676-680. – Az eredeti oklevél: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, R 64: Hazai címereslevelek és nemesi iratok, 1-768. – Az oklevél 1899-ben került be a Magyar Nemzeti Múzeumba (Magyar Könyvszemle 1899, 290).
- ↑ Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: VII. kötet [Láb - Múlyady]. Pest: Ráth Mór. 1860. 503. o.
- ↑ Miller 1760 87
- ↑ Budapest műemlékei, I, szerk. Pogány Frigyes, Budapest, 1955, 569. A házat 1902-ben jelentősen átépítették, majd ebben működött 1950-től 1957-ig a Levéltárak Országos Központja, és később más levéltári intézmények.
- ↑ Miller 1760 87
- ↑ Budapest Főváros Levéltára, IV.1002: Buda Város Tanácsának iratai, y: Végrendeletek/Testamenta, 1766, I.1590-1591
- ↑ Budapest-Budavári plébánia, Halottak anyakönyve 1717-1799.
- ↑ Budapest-Budavári plébánia, Anyakönyvek, ld. FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CST3-T2LL?i=290). Férje mellé temették. Ld. még 1773. márc. 16-án kihirdetett végrendeletét: Budapest Főváros Levéltára, IV.1002: Buda Város Tanácsának iratai, y: Végrendeletek (Testamenta), 1766, I.1609.
- ↑ Buda és Pest polgárai 1686-1848. Hungaricana
- ↑ Budapest-Budavári plébánia, Anyakönyvek, ld. FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X87C-X68)
- ↑ Budapest-Budavári plébánia, Anyakönyvek, ld. FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X87C-FSZ)
- ↑ Budapest-Budavári plébánia, Anyakönyvek, ld. FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X87C-NMN)
- ↑ Budapest-Budavári plébánia, Anyakönyvek, ld. FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X87C-JFW)
- ↑ Budapest-Budavári plébánia, Anyakönyvek, ld. FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X87C-VFS)
- ↑ Budapest Főváros Levéltára, IV.1002: Buda Város Tanácsának iratai, y: Végrendeletek/Testamenta, 1766, I.1590-1591
Források
[szerkesztés]- Horányi Alexius SchP: Memoria Hungarorum et Provincialium scriptis editis notorum. Viennae: impensis Antonii Loewii. 1776. II., 619–620. o.
- Katona Stephanus SJ: Historia critica regum Hungariae stirpis Austriacae. Budae: typis Regie Universitatis Hungariae. 1809. XX., 979. o. – Műveinek felsorolása.
- Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: VII. kötet [Láb - Múlyady]. Pest: Ráth Mór. 1860. 503–504. o.
- Trausch, Joseph: Schriftsteller-Lexikon oder biographisch-literärische Denk-Blätter der Siebenbürger Deutschen. Kronstadt: Gött. 1870. II., 433–435. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902. 1424. o.
- Nagy János: Rendi ellenzék és kormánypárt az 1751. évi országgyűlésen. Budapest: Budapest Főváros Levéltára. 2020. 398., 447. o. = Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából, 7.