Mikola Szemenovics Szamokis
| Mikola Szemenovics Szamokis | |
 | |
| 1929-ben | |
| Született | 1860. október 25.[1][2] Nyizsin |
| Elhunyt | 1944. január 18. (83 évesen)[3][2] Szimferopol |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Jelena Petrovna Szamokis-Szudkovszkaja |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Birodalmi Művészeti Akadémia |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | 1st civil cemetery of Simferopol |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola Szemenovics Szamokis témájú médiaállományokat. | |
Mikola Szemenovics Szamokis (Nyizsin, 1860. október 25. – Szimferopol, 1944. január 18.) kozák származású ukrán festő és illusztrátor.
Az első világháború alatt az Oroszország Napja hetilap tudósítója volt, amely Oroszország egyik legnépszerűbb hazafias folyóirata volt 1910 és 1917 között. 1941-ben Sztálin-díjat kapott.[4]
Élete
[szerkesztés]Apja postás volt; valószínűleg magyar származású. Ifjúságát Noszivkán töltötte kozák anyai nagyapja családjával. Később a nyizsini klasszikus gimnáziumban (napjainkban (Nyizsini Állami Egyetem) végzett. Első kísérlete, hogy beiratkozzon a szentpétervári Cári Művészeti Akadémiára nem járt sikerrel. Bogdan Villevalde professzor egyik munkatársától segítséget kapott, így felvételt nyert az akadémiára, és ott tanult 1879-től 1885-ig Michail Clodt von Jürgensburg és Valerij Jakobi mellett. Számos díjat nyert.[5] A séta című festményét Pavel Mihajlovics Tretyjakov vásárolta meg.[6]
1885 és 1888 között Párizsban tanult Edouard Detaille-nél.[5] Amikor visszatért, Franz Roubaud-val a Kaukázusba utazott, hogy a tifliszi hadtörténeti múzeum panorámájához készítsen néhány nagy alkotást.[6] 1889-ben feleségül vette a jól ismert könyvillusztrátort, Jelena Szudkovszkaját.[7] A következő évben akadémikusnak nevezték ki. 1894-től 1918-ig az Akadémián tanított, ahol 1913-ban professzor lett.[5]
1904-ben a Nyiva magazin megbízásából az orosz–japán háború idején a frontra utazott, és festményalbumot készített.[5] 1915-ben néhány tanítványával az akadémián megalakították a „Művészeti Osztagot”, és a keleti frontra mentek vázlatokat készíteni.[6] Az 1917-es oroszországi forradalmak idején elvált feleségétől, az asszony Párizsba ment, és ott halt meg 1924-ben, bár egyes források szerint visszatért Oroszországba, és Viborgban halt meg.[8]
1918-ban, a régi akadémia megszüntetése után a dél-oroszországi fegyveres erőkkel Jaltába, majd 1922-ben Szimferopolba költözött, ahol művészileg tehetséges fiatalokat tanított, és végül hivatalos állami elismerést kapott, művészeti iskolát szervezhetett. 1934-ben megbízatását kapott: ügyvezető tanácsadóként tevékenykedett egy gigantikus panorámakép létrehozásában, amely Perekop ostromát ábrázolta.[5] 1936 után a harkovi művészeti intézetben dolgozott.
Az általa készített több ezer könyvillusztráció közül talán a legfigyelemreméltóbbak Marko Vovcsok, Ivan Nyecsuj-Levickij, műveihez készítettek; Nyikolaj Gogol: Tarasz Bulba és Nyikolaj Kutepov: A nagyfejedelmi, cári és imperátori vadászat Oroszországban című künyv.[6] Feleségével együtt dolgoztak a Holt lelkek illusztrálásán, és falfestményeket készítettek Carszkoje Szelo-i vasútállomásra..[7]
- Pannók a vicebszki vasútállomáson
-
Pannók váróteremben (1.) -
A váróteremben (2.)
.jpg)
.jpg)
Emlékezete
[szerkesztés]- Röviddel a második világháború befejezése után harkivi műhelyében kiállítást rendeztek korai munkáiból.
- 1966-ban egy dokumentumfilm foglalkozott a munkásságával.
Képgaléria
[szerkesztés]-
A száguldó trojka (1905 előtt) -
Kozákok egy kocsmában (1917) -
![Üldözés (1908)[9]](//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/c/c5/%D0%A1%D0%B0%D0%BC%D0%BE%D0%BA%D0%B8%D1%88%D0%9F%D0%BE%D0%B3%D0%BE%D0%BD%D1%8F%D0%94%D0%BD%D0%B5%D0%B2%D0%BD%D0%B8%D0%BA.jpg/343px-%D0%A1%D0%B0%D0%BC%D0%BE%D0%BA%D0%B8%D1%88%D0%9F%D0%BE%D0%B3%D0%BE%D0%BD%D1%8F%D0%94%D0%BD%D0%B5%D0%B2%D0%BD%D0%B8%D0%BA.jpg)
Üldözés (1908)[9] -
![Rajevszkij tábornok bátorsága (1912)[10]](//upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e3/Raevsky_saltanovka.jpg/285px-Raevsky_saltanovka.jpg)
Rajevszkij tábornok bátorsága (1912)[10]
![Üldözés (1908)[9]](/wiki/F%C3%A1jl:%D0%A1%D0%B0%D0%BC%D0%BE%D0%BA%D0%B8%D1%88%D0%9F%D0%BE%D0%B3%D0%BE%D0%BD%D1%8F%D0%94%D0%BD%D0%B5%D0%B2%D0%BD%D0%B8%D0%BA.jpg)
![Rajevszkij tábornok bátorsága (1912)[10]](/wiki/F%C3%A1jl:Raevsky_saltanovka.jpg)
Irodalom
[szerkesztés]- M. Burachek, Микола Самокиша (Ukrainian Painters series), Рух, 1930, A teljes szöveg online (oroszul)
- Nina Lapidus, Николай Самокиш, Masters of Art series, Белый город, 2006
- V. Y. Tkachenko, H. С. Самокиш. Жизнь и творчество (life and works), Иск-во, 1964
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Samokish [Samokisha], Nikolay, Nikolay Samokish [Samokisha]
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ Rövid életrajz Портал Воскресный день (oroszul)
- ↑ a b c d e Rövid életrajz Maslovka (oroszul)
- ↑ a b c d Életrajza és illusztrációinak kritikája Szlovo (oroszul)
- ↑ a b Brief biography of Elena Лаборатория Фантастики (oroszul)
- ↑ Brief biography of Elena Yandex (oroszul)
- ↑ Az orosz-japán háború 1904–1905. A művész naplójából
- ↑ Nyikolaj Rajevszkij tábornok és katonáinak bravúrja Szalatnovkánál, 1812. július 11-én.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Nikolay Samokish című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Az orosz-japán háború Archiválva 2021. október 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Szamokis naplójából, Русское воскресение (oroszul)
- Вишуканий ілюстратор Микола Самокиш Archiválva 2015. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (Exquisite Illustrator, Mykola Samokysh) a Kharkiv Korolenko Állami Könyvtár webhelyén (oroszul)
- Arcadja Auctions: Samokysh további munkái (angolul)
