Diklórmetán

A diklórmetán vagy metilén-klorid a metán klórozott származéka, halogénezett szénhidrogén. Színtelen folyadék, szaga a kloroforméra emlékeztet. Vízben csaknem oldhatatlan, de jól oldódik alkoholban és dietil-éterben. A diklór-metán maga is jó oldószer. Illékony vegyület, de az éternél lassabban párolog. Mérgező hatású.

Kémiai tulajdonságai

A diklór-metán nem gyújtható meg, de lángba kerülve bomlik. Bomlása során ingerlő és mérgező vegyületek is keletkeznek.

Élettani hatása

Ha kisebb mennyiségben lélegzik be, altató és érzéstelenítő hatású. Nagyobb mennyiségben mérgező. Hosszabb ideig vagy ismételten a bőrrel érintkezve bőrgyulladást okozhat.

Előállítása

A metán irányított klórozásával állítható elő. A metán klórozásakor többféle klórozott származék is képződhet:

\mathrm {CH_{4}+Cl_{2}\rightarrow CH_{3}Cl+HCl}

\mathrm {CH_{3}Cl+Cl_{2}\rightarrow CH_{2}Cl_{2}+HCl}

\mathrm {CH_{2}Cl_{2}+Cl_{2}\rightarrow CHCl_{3}+HCl}

\mathrm {CHCl_{3}+Cl_{2}\rightarrow CCl_{4}+HCl}

Az irányított klórozás célja az, hogy az egyik termék képződjön túlnyomó többségben. A továbbklórozódás elkerülése céljából fékező katalizátorokat alkalmaznak a diklórmetán gyártásakor.

Laboratóriumokban a kloroform részleges reduktív dehalogénezésével állítják elő. A dehalogénezést cinkből jégecettel fejlesztett naszcensz hidrogénnel végzik.

\mathrm {CHCl_{3}+2\ H\rightarrow CH_{2}Cl_{2}+HCl}

Felhasználása

Felhasználják oldószerként a lakk- és műanyagiparban illetve zsírok, gyanták és gumi oldására. Alkalmazzák extrahálószerként is. Fontos alkotórésze a festékek lemaratására használt oldószerkeverékeknek. A kávéból diklórmetánnal ki lehet extrahálni a koffeint, azonban manapság már inkább szuperkritikus szén-dioxid segítségével végzik ezt a műveletet.

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ A diklórmetán vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 11. (JavaScript szükséges) (angolul)

Források

Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai
Furka Árpád: Szerves kémia

Kémiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[GESTIS-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ A diklórmetán vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. november 11. (JavaScript szükséges) (angolul)

[1]