Ugrás a tartalomhoz

Meteorit

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Meteoritbecsapódás szócikkből átirányítva)
A Willamette-meteorit

A meteorit olyan, a világűrből származó természetes objektum, ami egy nagyobb égitestbe (pl. Földbe, Holdba, Marsba stb.) való becsapódáskor nem semmisül meg a légkörben, hanem eljut a felszínig. (Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük, a légkörbe való belépés után meteornak, majd a becsapódás után kapja meg az ásványokra jellemző -it végződést.) Amikor belép a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül attól, hogy végül eléri-e a felszínt. A nagyobb meteoritok becsapódási krátert is létrehozhatnak.

Általánosabban a meteorit egy olyan objektum bármely égitest felszínén, amely az űr más részéből érkezett. Találtak már meteoritot a Holdon és a Marson is.

A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, általában egy közeli városról vagy földrajzi jellegzetességről. Ha egy helyen több meteoritot is találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (például Allan Hills 84001 vagy Dimmitt (b).)

A meteoritokat hagyományosan három bővebb kategóriába sorolják: a kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak; a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok számottevő mértékben tartalmazzák mindkét anyagtípust. A modern osztályozási módszerek a meteoritokat a struktúrájuk, kémiai és izotópösszetételük és ásványtani szempontok szerint csoportosítják.

Valószínűleg léteznek üstökösökből származó jégmeteoritok is, de mivel ezek a becsapódás után azonnal vagy még a légkörben elolvadnak, ilyet a Földön nem ismerhetünk.

A földön kívülről származó kőzetdarabok csoportosítása:

  • hullások (falls),
  • a felszínen megtaláltak (finds),
  • párok (azonos eredetű töredékek),
  • antarktiszi meteoritok (jégsivatag eredetűek),
  • (forró sivatagi eredetűek).

A meteoritok élettörténete

[szerkesztés]

Meghatározható, hogy a meteoritok kőzetanyaga mikor keletkezett (magmás eredet esetén) (radioaktív kormeghatározással; ignious age), mikor csapódott ki az anyaégitestből (radioaktív kormeghatározással; shock age), mennyi időt töltött a világűrben (kozmikus sugárzásból; cosmic ray exposure age) és hogy mennyi időt tölthetett a Földön (terrestrial age). Ebből összeállítható az egyes meteoritok „élettörténete”.

A lezuhanás jelensége

[szerkesztés]

A legtöbb meteoroid a Föld légkörébe érve széthullik. Bár becslések szerint évente 500 darab eléri a felszínt, melyek mérete jellemzően egy üveggolyó és egy kosárlabda nagysága közé esik, ezek közül alig 5-6 példányt találnak meg és válik ismertté a tudósok számára. Kevés olyan meteorit van, amely elég nagy ahhoz, hogy becsapódási krátert hozzon létre. Ehelyett szabadesésben érkeznek a felszínre és legfeljebb egy kis lyukat ütnek. Ezen felül a lezuhanó meteoritok már okoztak kárt vagyontárgyakban, állatállományban, sőt emberben is.

Nagyon nagy meteoritok a kozmikus sebességük jelentős hányadának megtartásával csapódhatnak a földbe, ezzel nagy méretű becsapódási krátereket létrehozva. A kráter típusa függ a mérettől, az összetételtől, a széthullás mértékétől és a becsapódás szögétől. Az ilyen ütközések ereje széles körű pusztítást képes előidézni. A leggyakoribb nagy sebességű becsapódásokat a Földön a vasmeteoritok okozzák, mert ezek tudnak a legnagyobb eséllyel széthullás nélkül áthatolni a légkörön.

Meteorit-hullások statisztikája

[szerkesztés]
A kaposfüredi vasmeteorit

Mintegy 30-szor annyi meteoritot találnak, mint amennyi hullások megfigyelésével és az az utáni begyűjtéssel jut el a tudományos gyűjteményekbe. Ennek több oka van. Néhány meteoritot könnyebb megtalálni, míg másokat nehezebb. Néhányat az erózió gyorsan felismerhetetlenné tesz. A vasmeteoritokat azonban sokkal könnyebb felismerni, mint a többit, mert fémvas nem fordul elő másként a természetben, mint meteoritként. Amikor hullás történik és egy egész meteorit-gyűjteményre való kőzetmintát gyűjtenek be, akkor sokkal könnyebb az eseményhez kapcsolódó hasonló kőzetdarabokat összegyűjteni, mint később a magányosan megtaláltakat.

A következő statisztika 2012. június 9-én készült és az angol nyelvű Wikipédiáról származik.

Anyaguk szerinti statisztika

[szerkesztés]
Anyaga Darabszáma %
Vasmeteorit 49 4,4%
Kő-vas meteorit 11 1,0%
Kő-meteorit 1042 94,6%
Összesen 1102 100%

Statisztika a főbb meteoritkategóriák szerint

[szerkesztés]
Kategória Darabszám %
Vasmeteorit 49 4,6%
Kő-vas meteorit 11 1,0%
Akondrit 86 8,2%
Kondrit 915 86,2%
Összesen 1062 100%

Statisztika a meteoritcsoportok szerint

[szerkesztés]
Csoport Darabszám %
Vasmeteoritok
IAB complex 10 1,0%
IC 0 0,0%
IIAB 6 0,6%
IIC 0 0,0%
IID 3 0,3%
IIE 2 0,2%
IIF 1 0,1%
IIG 0 0,0%
IIIAB 11 1,1%
IIIE 0 0,0%
IIIF 0 0,0%
IVA 4 0,4%
IVB 0 0,0%
Ungrouped 4 0,4%
Kő-vas meteoritok
Mezoszideritek 7 0,7%
Pallasitok 4 0,4%
Csoport Darabszám %
Akondritok
Acapulcoit 1 0,1%
Lodranit 1 0,1%
Angrit 1 0,1%
Aubrit 9 0,9%
Diogenit 11 1,2%
Eukrit 34 3,4%
Howardit 16 1,6%
Brachinit 0 0,0%
Ureilit 6 0,6%
Winonait 1 0,1%
Rendhagyó 2 0,2%
Holdi 0 0,0%
Marsi 5 0,5%
Csoport Darabszám % Összesen
Kondritok
CB 1 0,1% Szenes kondritok:
4,4%
CH 0 0,0%
CI 5 0,5%
CK 2 0,2%
CM 15 1,5%
CO 6 0,6%
CR 2 0,2%
CV 7 0,7%
C nem osztályozott 6 0,6%
EH 8 0,8% Ensztatit:
1,6%
EL 8 0,8%
H 339 33,8% Rendes kondritok:
80,0%
H/L 1 0,1%
L 371 37,0%
L/LL 9 0,9%
LL 82 8,2%
R 1 0,1% Egyéb:
0,2%
K 1 0,1%

Statisztika a jelenlegi országok szerint

[szerkesztés]
Ország Darabszám
Afganisztán 1
Algéria 7
Angola 3
Argentína 24
Örményország 2
Ausztrália 16
Ausztria 4
Azerbajdzsán 2
Banglades 8
Belorusszia 3
Belgium 3
Bosznia-Hercegovina 1
Brazília 22
Bulgária 6
Burkina Faso 8
Burma 3
Kambodzsa 2
Kamerun 3
Kanada 16
Közép-Afrikai Közt. 1
Csád 1
Chile 1
Kína 58
Kolumbia 1
Kongo - Dem. Közt. 5
Costa Rica 1
Horvátország 4
Ország Darabszám
Cseh Közt. 15
Dánia 4
Ecuador 1
Egyiptom 2
Észtország 3
Etiópia 5
Finnország 5
Franciaország 63
Németország 32
Ghána 1
Görögország 1
Magyarország 6
India 127
Indonézia 16
Irán 2
Irak 2
Írország 6
Olaszország 31
Japán 42
Jordánia 1
Kazahsztán 6
Kenya 4
Lettország 4
Libanon 1
Lesotho 1
Líbia 1
Litvánia 4
Madagaszkár 1
Ország Darabszám
Malawi 5
Mali 2
Mauritánia 3
Mauritius 1
Mexikó 19
Mongólia 4
Marokkó 6
Namíbia 2
Hollandia 4
Új Kaledónia 1
Új Zéland 1
Niger 9
Nigéria 14
Norvégia 9
Pakisztán 15
Pápua Új-Guinea 2
Paraguay 1
Peru 1
Fülöp-szigetek 4
Lengyelország 11
Portugália 6
Románia 7
Oroszország 47
Ruanda 1
Szaúd Arábia 4
Szerbia 4
Szlovákia 3
Ország Darabszám
Szlovénia 2
Szomália 2
Dél-Afrika 21
Dél-Korea 3
Dél-Szudán 3
Spanyolország 23
Srí Lanka 1
Szudán 7
Szváziföld 1
Svédország 9
Svájc 4
Szíria 1
Tanzánia 8
Thaiföld 3
Tunézia 5
Törökország 12
Türkmenisztán 2
Uganda 5
Ukrajna 32
Egyesült Királyság 18
Egyesült Államok 146
Üzbegisztán 2
Venezuela 2
Vietnam 3
Nyugat-Szahara 3
Jemen 2
Zambia 1
Zimbabwe 2

Összesen: 1103 meteorit

Statisztika kontinensek és időszakok szerint

[szerkesztés]
Időszak Európa Ázsia Észak-
Amerika		 Afrika Dél-
Amerika		 Óceánia Összesen
1400 előtt 1 1 2
15. század 4 4
16. század 2 2
17. század 9 3 12
18. század 25 3 28
1800–1820 31 7 3 1 42
1821–1840 26 11 9 1 1 48
1841–1860 42 15 12 1 70
1861–1880 47 36 14 6 4 1 108
1881–1900 36 27 20 7 2 92
1901–1920 27 55 21 10 4 2 119
1921–1940 38 55 32 17 14 5 161
1941–1960 27 27 18 31 12 3 118
1961–1980 19 42 22 29 8 3 123
1981–2000 12 49 19 24 4 2 110
2001- 11 15 12 16 7 2 63
Összesen 357 346 121 144 53 20 1102

Meteoritok a történelemben

[szerkesztés]

Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint a dinoszauruszokat is elpusztító krétakori tömeges kihalás oka egy nagy meteoritbecsapódás volt. Arról is folyt tudományos vita, hogy más nagyobb kihalások, így a perm–triász kihalási esemény és a triász–jura kihalási esemény szintén egy nagy becsapódás következményei lehettek-e, bár a bizonyítékok ezekben az esetekben kevésbé meggyőzőek.

A Willamette Meteorit, az Amerikai Egyesült Államokban valaha talált legnagyobb meteorit

Bennszülött törzsek gyakran úgy tekintettek a vasmeteoritokra, mint könnyen hozzáférhető, bár korlátozott mennyiségű fémforrásra. Inuitok (eszkimók) például a Cape York-meteorit darabjaiból szerszámokhoz való vágóéleket és dárdahegyeket készítettek. Feltehetően az ókori Mezopotámiában is készítettek eszközöket az „égi fémből”.

Az oroszországi Novij Urej városban 1886-ban lehullott ureilit meteoritot az azt megtaláló parasztok darabokban megették, talán illata vagy kenyérhez hasonló alakja miatt. (?)[1]

Az első ismert modern kori eset, amikor egy meteorit eltalált egy embert, 1954. november 30-án történt az alabamai Sylacaugában. Ott egy 4 kg tömegű kondrit átütötte a tetőt és a nappaliban ráesett Ann Hogdesre, aki komoly zúzódásokat szenvedett. Azóta többen állították, hogy meteoritok találták el őket, de az állítólagos meteoritok sosem kerültek elő.

Antarktiszi meteoritok

[szerkesztés]
Bővebben: Antarktiszi meteoritok

1969-ben japán kutatók az Antarktiszon egy alacsonyan szálló helikopterről fekete kőzetdarabokat vettek észre a fehér talajon. Leszálltak és a laboratóriumba szállítva megvizsgálták a begyűjtött 9 meteoritot. Mindegyik különböző volt. Ekkor jöttek rá arra, hogy valamilyen folyamat fölhalmozza a jeges kontinensre hulló meteoritokat. Programot indítottak az antarktiszi meteoritok begyűjtésére és 2008-ig mintegy 17 000 darab meteorit került a tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézetbe (National Institute of Polar Research - NIPR).

Az ALH84001 antarktiszi, marsi eredetű meteorit

Az Antarktiszt borító jégmező lassú mozgásban van a part felé és nagyságrendileg néhány centiméter per év sebességgel mozdul el. A ráhullott meteoritok beágyazódnak a frissen hullott hóba és együtt mozdulnak el a jégmezővel. Amikor azonban parti hegység útját állja e mozgásnak, a feltorlódó (centiméteres magasságú) jégtöbblet fokozatosan jobban elpárolog, ezért a kőzetdarabok ezeken a helyeken a felszínre bukkannak. Nem csak ott, ahol parti hegység van, hanem ott is, ahol a hóréteg alatt a talajszint jelentősen megemelkedik. Ezt a mechanizmust Yanai Keizo japán kutató ismerte föl.

Magyarországi kutatók is rendszeresen kölcsönzik a földkerekség egyik legnagyobb gyűjteményének kőzetmintáit tudományos vizsgálataikhoz. A fél évre kölcsön kapott kis gyűjteményben 30 meteorit vékonycsiszolata található. A mintakészletben van két holdi és egy marsi meteoritminta is.

A tokiói Nemzeti Sarkkutató Intézet évente rendez egy konferenciát az új vizsgálatok áttekintésére. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatói már 1994 óta részt vesznek ezeken a konferenciákon és beszámolnak a hazai meteoritkutatásokról.

Eredetük felismerése

[szerkesztés]

Először az apollóniai Diogenész vetette fel, hogy a meteoritok a világűrből érkeznek, ám elmélete kétezer éves feledésbe merült. Ma róla nevezték el a vestai eredetű diogeniteket.

A meteoritika tudományának megalapozása Ernst Chladni nevéhez fűződik, aki a 18. század végén könyvben foglalta össze az addig hullott és talált meteoritokat és kimutatta azok kozmikus eredetét.

Jelentős meteoritok

[szerkesztés]
A cseljabinszki meteorit egy darabjának metszete
  • Allan Hills 84001 – Mars-meteorit, melyről azt állították, hogy a marsi élet létezését bizonyítja
  • Allan Hills 77005 – Mars-meteorit, az első shergottit, amelyet az Antarktiszon gyűjtöttek 1977-ben egy közös Japán-Amerikai Expedíción
  • Canyon Diablo – vasmeteorit, amelyet amerikai őslakosok használtak
  • Cape York – az egyik legnagyobb meteorit
  • Ensisheim – a legrégebbi meteorit, amelynek becsapódási ideje pontosan meghatározható (1492. november 7.)
  • Fekete kő – a Fekete kő az iszlám szent relikviája, kb. 30-40 centiméter átmérőjű, tojás alakú kő, a geológusok biztosak abban, hogy egy meteorit darabja, ami légbuborékokat rejt, színét pedig magas vastartalma adja[2]
  • Magna Mater köve; II. Murszilisz hettita király tízéves évkönyvének 17. verse elmeséli, hogy a Viharisten „ledobta villámát” Arzavára, és ledöntötte Uhha-ziti seregét, lerombolta Apasza (Epheszosz) városát. Ezt az eseményt a kutatók annak a meteoritnak a becsapódásaként értelmezik, amely később isteni kultuszban részesült Epheszoszban, és a Magna Mater kultusza bontakozott ki belőle.
  • Hoba – A legnagyobb ismert meteorit
  • Kaidun – Valószínűleg a Mars Phobos nevű holdjáról származik
  • Sayh al Uhaymir 169 – A Holdról származik; holdi meteoritbecsapódások révén került a földre. Az első, amelyről megállapították, hogy enyhén radioaktív.[forrás?]
  • Sikhote-Alin – Egy nagy (nagyjából 100 tonnás) vasmeteorit, mely 1947. február 12-én csapódott be az oroszországi Szihote-Aliny területen
  • Willamette – Az Amerikai Egyesült Államokban eddig megtalált legnagyobb meteorit
  • Kabai meteorit, az egyik magyar meteorit
  • Kaposfüredi meteorit, az egyik magyar vasmeteorit
  • Mócsi meteorit, egy másik fontos magyarországi hullás 1883-ban
  • Knyahinyai meteorit, egy másik fontos magyarországi hullás 1872-ben
  • Mezőmadaras, illetve egyéb meteoritok listája (földrajzi koordináták, dátum, súly)

Jelentős meteorkráterek

[szerkesztés]
Lásd még: Becsapódási kráterek listája

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Novo Urei: The Stuff of Legends!
  2. ↑ Makkah – A szent mecset: A Fekete kő, 2006. augusztus. [2006. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)

Irodalom

[szerkesztés]
  • Barshay S. S. & Lewis J. S. 1975: In: The Dusty Universe, eds. Field G. B. & Cameron A. G. W., Neale Watson Acad. Publ., New York
  • Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN 963-05-5842-4
  • Bérczi Sz. (2001): Kis Atlasz a Naprendszerről (1): Planetáris és anyagtérképek holdkőzetekről, meteoritekről. UNICONSTANT. Püspökladány (ISBN 963-00-6314-X Ö ISBN 963 00 6315 8)
  • Consolmagno, G.J., Lewis, J.S.(1978): The evolution of icy satellite interiors and surfaces. Icarus 34, 280-293.
  • Dudich E. (Szerk.) (2003): Geonómia az ezredfordulón. Uniconstant, Püspökladány, (ISBN 963-508-386-6)
  • M. Grady, I. Wright (2006): Types of Extraterrestrial Material Available to Study. In: Lauretta, D. S., McSween, H. Y. eds. (2006): Meteorites and the Early Solar System II. Chapter I. University of Arizona Press, 942 p.
  • Grossmann L. (1972): Geochim. Cosmochim. Acta 36, 597
  • Marvin, U. B. (2007): Ernst Florens Friedrich Chladni (1756-1827) and the origins of modern meteorite research. Meteoritics and Planetary Science, 42, 2007 Spet. pp. B68.
  • Nagy M. (2008): A kabai meteorit. (The Meteorite of Kaba). 80 old. Debreceni Református Kollégium, Debrecen (ISBN 978-963-9322-16-5)
  • Bérczi Szaniszló, Gucsik Arnold, Hargitai Henrik, Józsa Sándor, Kereszturi Ákos, Nagy Szabolcs, Szakmány György (2008): Kis atlasz a Naprendszerről (11): Kőzetszövetek a Naprendszerben. ELTE TTK Kozmikus Anyagokat Vizsgáló Űrkutató Csoport, Budapest (ISBN 978-963-284-034-5)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Meteorite
A Wikimédia Commons tartalmaz Meteorit témájú médiaállományokat.
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg a meteorit címszót a Wikiszótárban!

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Meteorit&oldid=26317159”