Ugrás a tartalomhoz

Metallosphaera sedula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Metallosphaera sedula
Rendszertani besorolás
Domén: Archaea
Ország: Crenarchaeota
Törzs: Crenarchaeota
Osztály: Thermoprotei
Rend: Sulfolobales
Család: Sulfolobaceae
Nemzetség: Metallosphaera
Huber, Spinnler, Gambacorta & Stetter, 1989
Faj
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Metallosphaera sedula témájú rendszertani információt.

A Metallosphaera sedula a Metallosphaera nem egy faja. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek. Eredetileg egy vulkáni mezőből izolálták Olaszországban. A Metallosphaera sedula durván lefordítva “fém mobilizáló gömb”, a szó “sedulus” azt jelenti, hogy dolgos, leírja a hatékonyságát a fémek mobilizálásában. Nagyon termoacidofil szervezet, ami szokatlanul tolerálja a nehézfémeket.

Jelentősége

[szerkesztés]

Amiatt, hogy képes oxidálni piritet (FeS2), potenciálisan felhasználható a kőszén depiritizációban. Megnövekedett tudatossággal a környezeti hatására a kőszén égetésének, a gondolata a "tiszta szén"nek megszületett. A tiszta szénnek számos fókusza van, az egyik a szennyeződések eltávolítása, például a piritben található kéné az égetés előtt. A kén égése SO2 képződéshez vezet, aminek káros egészségügyi hatásai vannak és hozzájárul a savas esőhöz. A pirit abiotikus eltávolítása a kőszénből jelenleg az előnyben részesített módszer, ellentétesen a biotikus extrakcióval mikroorganizmusokon keresztül a folyamat megvalósítható. Más organizmusokat is tanulmányoztak a kőszén depiritizációjának céljából (például Thiobacillus ferroxidans), azonban a folyamat lassabb arányban fordul elő, mint a hagyományos abiotikus eltávolítás. Termofil, tolerálja a magas hőmérsékleteket, ami eredményezi a gyorsabb kitermelési arányát, mint más élőlények, és egy erős jelölt a jövőbeli használathoz a kőszén depiritizációban.

Genom szerkezet

[szerkesztés]

Egy kör alakú kromoszómája van, ami hozzávetőlegesen 2.2 millió bázispár hosszú. Körülbelül 2300 fehérjét kódol, amelyek közül néhány szükséges a fém toleranciához és adhézióhoz. A fehérjék 35% funkciója jelenleg ismeretlen, és ez okból hipotetikus fehérjéknek hívják őket. A szekvencia összehasonlítások alapján az M. sedula a legszorosabban a Sulfolobus nem tagjaihoz kapcsolódik.

Sejt szerkezet, életciklus és anyagcsere

[szerkesztés]

Gömb alakú, nagyjából 1 um átmérőjű pilus-szerű szerkezetekkel, amik kinyúlnak a felszínéből, amikor elektron mikroszkópon keresztül nézik meg. Obligát aerob 75C-nál és 2.0 pH-nál nő a legjobban. A magas szintű fiziológiai sokféleség kiszorítja a viszonylag egyedülálló extremofilek közé. Képes heterotróf módon nőni komplex szerves molekulák használatával (a cukrok kivételével), autotróf módon nőni szén-dioxid megkötésével H2 jelenlétében egy javasolt módosított 3-hidroxi-propionát cikluson keresztül, és a legmagasabb növekedési aránya akkor látható, amikor mixotróf módon nő kazaminsavakon és fém-szulfidokon. Amikor H2 jelenlétében nő, képes a rezet kilúgozni a kalkopiritből (CuFeS2) redukálva.

Ökológia és patogenezis

[szerkesztés]

Megtalálható kénben gazdag melegforrásokban, vulkanikus mezőkön és savas bányavíz közösségekben. Ezeket a közösségeket nagy fémion koncentráció jellemzi, alacsony pH és magas hőmérséklet.

Bár a pirit oldódása a savas bányavízben egy természetes folyamat, acidofilek jelenléte felgyorsítja például az M. sedula, ami megtalálható ezekben a környezetekben. A savas bányavíz közösségeket mikroorganizmusok változatos összetétele jellemzi, amik betöltik az elérhető nicheket függve a hőmérséklet, fém rezisztancia és pH toleranciájuktól. Ezek a közösségek megjelenítenek egy komplex szimbiózist a kén, vas, szén és a nitrogén biogeokémiai ciklusain keresztül. Magas hőmérsékleteknél az M. sedula betölti a vas, és kén oxidáló nichet, egy szerep amit betöltenek más acidofilek, például a mezofil Ferroplasma és Leptospirillum alacsonyabb hőmérsékleteken.

Források

[szerkesztés]
  1. Huber, G. ,Spinnler, C. , Gambacorta , A., and Stetter, K. “Metallosphaera sedula gen. and sp. nov. Represents a New Genus of Aerobic, Metal-Mobilizing, Thermoacidophilic Archaebacteria”. Systematic and Applied Microbiology. 1989. p. 38-47.
  2. Auernik, K., and Kelly, R. “Physiological Versatility of the Extremely Thermoacidophilic Archaeon Metallosphaera sedula Supported by Transcriptomic Analysis of Heterotrophic, Autotrophic, and Mixotrophic Growth”. Applied and Environmental Microbiology. 2010. p. 931-935. Archiválva 2010. február 4-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Clark, T., Baldi, F., And Olson, G. “Coal Depyritization by the Thermophilic Archaeon Metallosphaera sedula”. Applied and Environmental Microbiology. 1993. p. 2375-2379. Archiválva 2006. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
  4. http://www.epa.gov/oaqps001/sulfurdioxide/
  5. http://www.epa.gov/acidrain/what/index.html
  6. Peeples, T.L., and Kelly, R.M., “Bioenergetics of the metal/sulfur-oxidizingextreme thermoacidophile, Metallosphaera sedula”. Fuel. 1993. p. 1577-1752.
  7. Auernik, K and Kelly, R. “Impact of Molecular Hydrogen on Chalcopyrite Bioleaching by the Extremely Thermoacidophilic Archaeon Metallosphaera sedula”. Applied and Environmental Microbiology. 2010. p. 2668-2672.[halott link]
  8. Alber, B., Kung, J., and Fuchs, G. "3-Hydroxypropionyl-Coenzyme A Synthetase from Metallosphaera sedula, an Enzyme Involved in Autotrophic CO2 Fixation". Journal of Bacteriology 2008. p. 1383-1389
  9. http://genome.jgi-psf.org/metse/metse.home.html Archiválva 2014. május 24-i dátummal az Archive.is-en
  10. Baker, B., and Banfield, J. "Microbial Communities in Acid Mine Drainage". FEMS Microbial Ecology. 2002. p. 139-152
  11. Auernick, K. S., Maezato, Y., Blum, P. H., Kelly, R. M. “The Genome Sequence of the Metal-Mobilizing, Extremely Thermoacidophilic Archaeon Metallosphaera sedula Provides Insights into Bioleaching-Associated Metabolism”. Applied and Environmental Microbiology. 2008. p. 682-692 Archiválva 2009. november 1-i dátummal a Wayback Machine-ben