Ugrás a tartalomhoz

Mese a Trojkáról

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mese a Trojkáról
SzerzőArkagyij és Borisz Sztrugackij
FőszerkesztőNémeth Attila
Burger István (sorozatszerkesztő)
Eredeti címСказка о Тройке
Ország Szovjetunió,  Oroszország
Nyelvorosz
TémaAlternatív történelem
Műfajregény
SorozatGalaktika Fantasztikus Könyvek
ElőzőA hétfő szombaton kezdődik
Kiadás
Kiadás dátuma1968
Magyar kiadóMetropolis Media
Magyar kiadás dátuma2013
FordítóWeisz Györgyi
BorítógrafikaSallai Péter
Média típusakönyv
Oldalak száma212
ISBNISBN 9786155158247
Sablon • Wikidata • Segítség

A Mese a Trojkáról (oroszul: Сказка о Тройке) Arkagyij és Borisz Sztrugackij szovjet (orosz) írók 1968-ban megjelent humoros, szatirikus fantasztikus regénye, A hétfő szombaton kezdődik folytatása. A mű megjelenéskor a Szovjetunióban a fantasy műfaja formálisan nem létezett, ezért belefoglalták a tudományos fantasztikus irodalomba.

A regény a bürokrácia elfajzásáról szól, amikor egyesek túl nagy hatalmat kapnak az egyszerű emberek felett. A Mejerfet (Megmagyarázhatatlan Jelenségeket Rendszerező és Felosztó Trojka), ami rövidítve Trojka[1] (és ráadásul négy tagja van). A korlátolt hivatalnokok a néppel azonosítják magukat, fontoskodnak, kerülik a felelősségteljes döntéseket, valójában nem alkalmasak posztjuk betöltésére.

Magyarországon a regény 2013-ban jelent meg a Metropolis Media Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában.

Regényváltozatok

[szerkesztés]

A könyvnek két változata létezik, amelyek nagyban különböznek egymástól, azoknak a folyóiratoknak a neve alapján, amelyekben megjelentek. Az első, hosszabb verziót Szmena-verziónak vagy a Trojka-1. meséje néven ismerik. A második, rövidebb verziót Angara-változatnak, vagy A Trojka-2. mesének nevezik.

Eredetileg a regény a Molodaja Gvargyija és a Gyetszkaja Lityeratura kiadónál jelent volna meg, de a kiadást a szovjet bürokrácia kritikája miatt elutasították. 1967-ben egy rövidebb változat jelent meg az Angara almanachban Irkutszkban. 1969 folyamán azonban a hatóságok visszavonták és betiltották a kiadványokat, a megjelentetés miatt a magazin főszerkesztőjét, Jurij Szimszonovot megalázták, felmentették a posztjáról. A szovjet korszakban a Mese a Trojkáról regényt engedély nélkül tették közzé egy külföldi német-orosz kiadónál. Az eredeti és teljes változat csak húsz évvel később, 1987-ben jelent a Szovjetunióban a Szmena magazinban. 1997-től kezdve a két változat gyakran együtt jelenik meg.

A természettől és a bürokráciától nem számíthatsz könyörületre.
– Viktor Kornyejev (Vityka) véleménye (részlet a regényből).

Történet

[szerkesztés]
Alább a cselekmény részletei következnek!

A BOVATKI[2] munkatársai ellátogattak Kityezsgradba,[3] ahol a kutatásukhoz fontos tárgyakat és lényeket szeretnének megszerezni. Ennek során találkoznak a Megmagyarázhatatlan Jelenségeket Ésszerűsítő és Hasznosító Trojkával. A szervezetet a neve ellenére, négy fő alkotta: elnöke Lavr Vunyjukov, Rudolf Hlebovvodov,[4] az élelmezési, gazdasági főnök, Farfurkisz, az ügyrendért felelős és végül a motorizált lovassági hadtest nyugalmazott ezredese, aki a tárgyalások alatt általában aludt, ha felébredt, csatákra buzdítva ordibált.

A fiatal tudósoknak a felháborító tudatlanságú bürokratikus hatalommal kell szembeszállniuk: egyrészt meg kell kapniuk a kívánt tárgyakat (pl. a rejtélyes Fekete Dobozt), másrészt el kell kerülniük, hogy felesleges, áltudományos, hasznavehetetlen tárgyakat sózzanak rájuk. A Trojka viszont varázslatos eszközökkel rendelkezik, elsősorban a Nagy Kerek Pecséttel, amellyel a döntéseiket jóváhagyják. A nevével ellentétben négytagú szervezet nem a gyorsaságáról nevezetes, mindent igen alaposan, az előírásoknak, a szabályoknak megfelelően intéz, bár a legtöbbször inkább csak elodáz. A megszerezni kívánt varázslatos lényeket és tárgyakat egy speciális helyen (a Kolóniában) tartják, Zubo parancsnok felügyelete alatt.

A Trojka külső helyszíneken is kénytelen vizsgálódni, nem egyszer kénytelenek Privalov segítségét is igénybe venni. Szása hol tudományos konzultánsként (Vibegallo helyett), hol sofőrként kap szerepet, és egyre jobba átlátja a semmirekellő, haszontalan bizottság ténykedését. Lehetősége lesz Szószátyár Poloskát megmenteni a megsemmisítéstől, és fejlábúakról szóló középkori történetek[5] felolvasással szórakoztatni az unatkozó, sorsára váró Szpiridont, a kalmárt. Zubo parancsnok is többször hálálkodik Szásának, mert a kétségbeejtő helyzetekkor (a különleges lötty eltűnésekor, Lizavetánál a plesiosaurusnál, a Tehéndagonyánál vagy az elvarázsolt helyen – a megbabonázott erdészháznál) nem egyszer megmenti a helyzetet a fiatal varázsló.

A Trojka nem tud mit kezdeni Konsztantyinnal sem, aki kényszerleszállást hajtott végre a közelben, pedig a repülő csészealj pilótája olyan tapasztalatokkal rendelkezik, ami hasznos lenne az emberiség számára. Éppen Kuzka, a pterodactylus ügyének kellős közepén a posta küldönce toppan be három hatalmas zsáknyi küldeménnyel. A zsákokban a levelek tudományos kutatóintézetektől érkeztek, melyek kérvényeket, igényléseket tartalmaztak. Végső soron a tudósok ezzel a kérelemáradattal semlegesítik a Trojkát, így maguk alakíthatnak ki egy albizottságot, és eloszthatják maguknak a kívánt tárgyakat.

Itt a vége a cselekmény részletezésének!

Szereplők

[szerkesztés]
  • Alekszandr Ivanovics Privalov, Szása, programozó
  • Viktor Pavlovivs Kornyejev (Vityka), Szása barátja
  • Roman Ojra-Ojra, Szása barátja
  • Edik Amperjan, a BOVATKI munkatársa
  • Fegya, a havasi ember
  • Lavr Fedotovics Vunyjukov, a Trojka elnöke
  • Rudolf Arhipovics Hlebovvodov, élelmezési, gazdasági főnök
  • Farfurkisz, az ügyrendért felelős Trojka-tag[6]
  • a motorizált lovassági hadtest nyugalmazott ezredese
  • Amvroszij Ambroise-ovics Vibegallo, a tudományok doktora, a Trojka tudományos konzultánsa
  • Innokentyij Filippovics Zubo, a Megmagyarázhatatlan Jelenségek Kolóniájának parancsnoka
  • Edelweis Zagarovics Maskin, (igazából semmit sem) feltaláló
  • Szószátyár Poloska
  • Szpiridon, a polip, valójában kalmár
  • Najszmork a fényképész
  • Konsztantyin, jövevény az Antares csillagról

Utalások

[szerkesztés]

Az orosz népi hiedelemvilágnak a pogány időkből származó szereplői, mitológiai alakok és mesebeli kitalált lények ebben a regényben is szerepelnek. Nincs annyi szerepük, mint A hétfő szombaton kezdődik című regényben, de néhol színesítik a történetet. Godzilla négyfejű sárkányként van jelen, boszorkányok, vámpírok, erdei és városi manók, aukalkák, kikimorák,[7] házi szellemek csapnak össze már a regény elején trollokkal, törpékkel, szatírokkal, najádokkal és driádokkal.

Magyarul

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ A trojka eredeti jelentése: hármas lovas fogat.
  2. ↑ A Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete rövidítése.
  3. ↑ A legenda szerint a közép-oroszországi Szvetlojar-tó partján állt hajdan Kityezs városa. Amikor a tatárok megtámadták, a lakók nem védekeztek, hanem imádkoztak, erre források törtek fel a földből, és a város lassan a tóba süllyedt. Csak a tiszta szívű, jó emberek találják meg az oda vezető utat, ők hallják a víz alól a harangszót, és látják a körmenetek fényeit. A láthatatlan Kityezs város a jó emberek jó világának jelképe.
  4. ↑ Eredetileg Hlebojedov („kenyérpusztító”) lett volna a szereplő neve, de a szerzők megváltoztatták: „aki bevezeti a kenyeret” jelentésűre.
  5. ↑ A polipok kitalált középkori leírása egy kivonat a Kraken napjai 1962–1963-ban írt befejezetlen Sztrugackij-regényből.
  6. ↑ 1966-ban Borisz Sztrugackij kapott egy hibákkal teleszórt levelet – a számára teljesen ismeretlen – Moira Farfurkisztól. Kiderült, hogy Ilja Varsavszkij (Borisz munkatársa) volt a tréfacsináló, aki beismerte a turpisságot, és engedélyezte, hogy az írópáros felhasználhatja majd ezt a furcsa nevet valamelyik művében.
  7. ↑ Valamely élő személynek éjszaka kószáló, vérszívó lelke.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mese_a_Trojkáról&oldid=25561062”