Megacerops
 | ||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő eocén | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Megacerops coloradensis rekonstrukciója
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Megacerops témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Megacerops témájú kategóriát. |
A Megacerops (nagy szarv pofájú) az emlősök (Mammalia) osztályának a páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül a Brontotheriidae családjába és a Brontotheriinae alcsaládjába tartozó nem.
Rendszertani besorolásuk
[szerkesztés]
Ezt a nemet Joseph Leidy amerikai őslénykutató alkotta meg 1870-ben. A Megacerops nem típusfaja a Megacerops coloradensis. 1967-ben Clark és Beerbower átnevezték a nemet Menodus-ra. 1870-ben, ez emlősnem megalkotásákor Leidy besorolta a Brontotheriidae családba. A Megaceropsok idetartozását 1988-ban Carroll, 1989-ben és 1998-ban Mader is megerősítették.[1][2]
Mihlbachler és társai szerint a következő nemek fajai is a Megacerops nembe tartoznak: Menodus, Brontotherium, Brontops, Menops, Ateleodon és Oreinotherium.[3][4]
Előfordulásuk
[szerkesztés]A Megacerops-fajok Észak-Amerika területén éltek, az eocén kor végén, körülbelül 38-33,9 millió évvel ezelőtt. Körülbelül 4,1 millió éven át léteztek.[5]
Rendszerezés
[szerkesztés]A nembe az alábbi 6 faj tartozik:
- Megacerops coloradensis (típusfaj)[6]
- Megacerops curtus
- Megacerops hatcheri
- Megacerops kuwagatarhinus
- Megacerops osborni
- Megacerops platyceras
Típusfaja
[szerkesztés]A Megacerops coloradensis (korábbi nevén Brontotherium) terjedelmes teste akkora volt, mint egy orrszarvúé, noha a vaskos nyakon ülő fej kicsinek tűnt. A legfurcsább és legszembetűnőbb sajátossága a nagy, villás szarv a fej elején. A hímek szarva nagyobb volt, mint a nőstényeké, ezért valószínűleg pózolásra használták, amikor élelemért, territóriumért vagy párjukért vetélkedtek. Feltehetően nem használták ragadozók elleni védekezésre, mivel puszta méretük elég védelmet jelenthetett. Körülbelül 33 millió évvel ezelőtt tűntek el a Föld színéről.
Megjelenésük
[szerkesztés]
Ezeknek az orrszarvúakra emlékeztető állatoknak a pofáján Y alakú, tompa végű szarv ült. A különböző fajok test- és szarvmérete, fajonként változó volt. A legnagyobb fajok mérete megegyezett az erdei elefántéval (Loxodonta cyclotis), a mai harmadik legnagyobb szárazföldi emlősével. Gregory S. Paul szerint az egyik felfedezett példány 3,3 tonnát nyomhatott.[7]
A válltájékán a gerincéből további nyúlványok nőttek ki, amelyekre erős izmok rögzültek, hogy az állat elbírhassa a nehéz fejét. Növényevőként valószínűleg húsos ajkakkal és hosszú nyelvvel rendelkezett. Fogazatának alakja arra hagy következtetni, hogy a Megacerops puha növényi szárakkal és levelekkel táplálkozott, és nem szívós, kemény növényzettel.
Életmódja
[szerkesztés]
Az egyik felfedezett felnőtt hím maradványához tartozó egyik borda részben össze van forrva, ami arra hagy következtetni, hogy a Megacerops-fajok hímei hevesen küzdödtek egymással. Mivel igen nagytestű állatokról van szó, nem valószínű, hogy ezt a sérülést egy ragadozó állat okozhatta.[8] Az öreg és sérült állatokat, valamint a borjakat a Creodonták és az ál-kardfogú macskák (Nimravidae) veszélyeztették.
Felfedezésük
[szerkesztés]A Megacerops-fajok maradványai az észak-amerikai préri államokból kerültek elő, főleg Dél-Dakota és Nebraska államokból. Több Amerikai Egyesült Államokbeli és kanadai múzeumban is láthatók ez állatok csontvázai, illetve a róluk készült modellek.
A nagy esőzések miatt, korábban is felszínre kerültek e hatalmas állatok kövületei. A sziú indiánok azt hitték, hogy ezek az állatok okozzák a villámot és a dörgést, amikor is a felhők fölött szaladnak, éppeg ezért elnevezték ezeket „villámlovaknak”. A sziúk által felfedezett maradványok, azokhoz a csordákhoz tartoztak, amelyeket a Sziklás-hegység korábbi tűzhányói öltek meg.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ J. Clark and J. R. Beerbower. 1967. Geology, paleoecology, and paleoclimatology of the Chadron Formation. Fieldiana
- ↑ R. L. Carroll. 1988. Vertebrate Paleontology and Evolution. W. H. Freeman and Company, New York 1-698.
- ↑ Mihlbachler, M.C. , Lucas, S.G., and Emry, R.J.. „The holotype specimen of Menodus giganteus, and the "insoluble" problem of Chadronian brontothere taxonomy”, 129–136. oldal
- ↑ Mihlbachler, M.C.. „Phylogenetic Systematics of the Brontotheriidae (Mammalia, Perissodactyla)”, Columbia University, 757. oldal
- ↑ PaleoBiology Database: Megacerops, basic info. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 5.)
- ↑ Megacerops Archiválva 2012. december 17-i dátummal az Archive.is-en, Paleobiology Database
- ↑ Gregory S., Paul: Mass estimate table. (Hozzáférés: 2013. január 9.)
- ↑ szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 258–259. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9
Források
[szerkesztés]- Alan Turner: Ősemlősök, Móra kiadó
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Megacerops című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
