Ál-kardfogú macskák

Ál-kardfogú macskák
	Evolúciós időszak: Kora eocén – késő miocén
	Hoplophoneus mentalis
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Ferae;
Rend:	Ragadozók (Carnivora);
Alrend:	Macskaalkatúak (Feliformia);
Család:	Ál-kardfogú macskák (Nimravidae); Cope, 1880
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ál-kardfogú macskák témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ál-kardfogú macskák témájú kategóriát.

A *Hoplophoneus mentalis* koponyája, a szembetűnő kardfogakkal

Az ál-kardfogú macskák (Nimravidae) az emlősök (Mammalia) osztályába és a ragadozók (Carnivora) rendjébe tartozó kihalt család.

Tudnivalók

Habár külsőre hasonlítanak a macskafélék családjába tartozó kardfogú macskákra, nem közeli rokonai egymásnak, hanem csak a párhuzamos evolúció következtében alakultak hasonlóvá. A korábban idesorolt Barboufelinae alcsalád, 2004-től külön családot alkot, Barbourofelidae névvel (Morlo et al. 2004).^[1]

Az ál-kardfogú macskák és a macskafélék családjai az eocén kor kezdetén, több mint 50 millió évvel ezelőtt válhattak külön. Az ál-kardfogú macskák fosszíliái (megkövesedett csontvázai) a kora eocéntől (42 millió év) a késő miocénig (5 millió év) terjedő időszakból kerültek elő; körülbelül 37 millió évig maradt fent ez a család.^[2] Különválási folyamatuk körülbelül 28 millió évvel ezelőtt érte el tetőpontját. Az ál-kardfogú macskák Európa, Ázsia és Észak-Amerika területein éltek. A legjobban megmaradt ál-kardfogú macska kövületek a wyoming állambeli Flagstaff Rim-nél kerültek elő; itt található a Chadronian White River Formation. Többnyire izmos, alacsonyan hordott, macskaszerű testtel, rövid lábakkal és a macskákéhoz hasonló farokkal rendelkeztek. Hosszú koponyaformájukkal erősen különböznek a macskaféléktől, amint a képen is látható. Legnagyobb fajaik elérték az oroszlán méretét.

Rendszertani besorolásuk

Az ál-kardfogú macskák nevet Cope adta 1880-ban. A család típusneme a Nimravus. A család megalkotása óta, az ál-kardfogú macskákat több alrendbe is besorolták: 1889-ben Cope a Fissipedia-ba; 1982-ben Flynn és Galiano a Caniformia-ba; 1988-ban Carroll az Aeluroida-ba; 1991-ben Bryant a Feliformia-ba; és 2005-ben Wesley-Hunt és Werdelin a Carnivoramorpha-ba.^[3]^[4]

Egyes szerzők az ál-kardfogú macskák nemeit nemzetségekbe (tribus) foglalják össze, hogy ezzel is érzékeljék a nemek közti szoros rokonságot. Egyes fajok a felső állkapcson nagy, lapított, kardfogú macskaformaszerű szemfogakat fejlesztettek. A nagy fogaknak az alsó állkapcson tokszerű helyük volt, amikor az állat pihent. Nem mindegyik fajnak volt nagy szemfoga; egyesek fogazata nagyon hasonlított a modern macskafélék fogazatára, ezeknek kisebb szemfog ült a felső állkapcsán. A két szélsőséges csoport mellett, volt egy harmadik is. Ez a csoport képezte az átmenetet. Ezeknek az állatoknak, eltérően a kardfogú macskaformaszerűektől, kisebbek voltak a szemfogaik, míg a kis szemfogú ál-kardfogú macskákétól, eltérően szemfogaik kúpalakúak voltak, hasonlóan a modern macskafélékéhez.

Az ál-kardfogú macskák nemcsak a fogazatukban különböztek egymástól, hanem méretben és alakban is. Változatosságuk majdnem olyan nagy, mint a mai macskaféléknél. Egyesek leopárdszerűek voltak, mások elérték az oroszlán és a tigris méreteit. Sőt olyan is volt, amelynek rövid volt a pofája, kerek a koponyája és kicsik voltak a szemfogai, e jellemzők alapján igen hasonlíthatott a mai gepárdra.

Rendszerezésük

A családba az alábbi alcsaládok, nemek és fajok tartoznak:

Hoplophoninae
- Eusmilis
  - Eusmilis bidentatus
  - Eusmilis cerebralis
  - Eusmilis sicarius - lehet, hogy Hoplophoneus sicarius
- Hoplophoneus
  - Hoplophoneus belli
  - Hoplophoneus dakotensis
  - Hoplophoneus kurteni
  - Hoplophoneus occidentalis - szinonima: Dinotomius atrox
  - Hoplophoneus mentalis - szinonima: H. oharrai
  - Hoplophoneus primaevus - szinonimák: H. insolens, H. latidens, H. marshi, H. molossus, H. robustus, Machaerodus oreodontis
  - Hoplophoneus sicarius - lehet, hogy Eusmilis sicarius
Nimravinae
- Dinictis
- Dinaelurus
  - Dinaelurus crassus
- Dinailurictis
  - Dinailurictis bonali
- Eofelis
- Nimravus - típusnem
  - Nimravus altidens
  - Nimravus brachyops
  - Nimravus edwardsi
  - Nimravus gomphodus
  - Nimravus intermedius
  - Nimravus sectator
- Pogonodon
  - Pogonodon eileenae
  - Pogonodon platycopis - szinonimák: P. cismontanus, P. davisi, P. serrulidens
- Quercylurus
  - Quercylurus major

Jegyzetek

↑ Zoological Journal of the Linnean Society, Volume 140 Issue 1 Page 43 - January 2004
↑ PaleoBiology Database: Nimravidae, basic info. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 30.)
↑ E. D. Cope. 1889. Synopsis of the families of Vertebrata. The American Naturalist 23:1-29
↑ J. J. Flynn and H. Galiano. 1982. Phylogeny of early Tertiary Carnivora, with a description of a new species of Protictis from the middle Eocene of northwestern Wyoming. American Museum Novitates.

További információk

Zoological Journal of the Linnean Society, 2003, 138, 477–493
A new species of Prosansanosmilus: implications for the systematic relationships of the family Barbourofelidae new rank (Carnivora, Mammalia)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Zoological Journal of the Linnean Society, Volume 140 Issue 1 Page 43 - January 2004

[2] PaleoBiology Database: Nimravidae, basic info. [2008. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 30.)

[3] E. D. Cope. 1889. Synopsis of the families of Vertebrata. The American Naturalist 23:1-29

[4] J. J. Flynn and H. Galiano. 1982. Phylogeny of early Tertiary Carnivora, with a description of a new species of Protictis from the middle Eocene of northwestern Wyoming. American Museum Novitates.

[1]

[2]

[3]

[4]