Mati Logoreci
Mati Logoreci | |
Született | 1867. február 10. Shkodra |
Elhunyt | 1941. február 7. (73 évesen) Tirana |
Állampolgársága | albán |
Gyermekei | Kolë Logoreci |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mati Logoreci (Shkodra, 1867, február 10.[1] – Tirana, 1941. február 7.[2]) albán pedagógus, publicista.
Életútja
[szerkesztés]Shkodrai római katolikus családban született. Iskolái elvégzését követően az olaszországi Parruca kereskedelmi cég albániai fiókjánál lett segéd. A ranglétrán előrelépve hamarosan könyvelő lett, és vállalata a Trieszt melletti Monfalconéba helyezte át. Munkája mellett megszerezte a tanári képesítést, és miután hazatért albán földre, 1889. május 1-jén Prizrenben megnyitotta tanintézetét, az első albán tannyelvű koszovói alapiskolát. 1899-ben megnyitotta magániskoláját is a városban, majd 1900-ban egyesítette a két tanintézményt.[3]
1903-ig vezette prizreni iskoláját, amikor a shkodrai ferences iskola felkérését elfogadva visszaköltözött szülővárosába, és ott folytatta az oktatómunkát.[4] Hamar bekapcsolódott a város közművelődési életébe, csatlakozott a Ndre Mjeda vezette Agimi közművelődési egyesület tevékenységéhez. Az egységes albán ábécéről döntő 1908-as manasztiri kongresszuson Mjedával együtt az általuk kidolgozott Agimi-ábécé bevezetéséért kardoskodott.[5] 1907. november 14-én útjára indította kérészéletű lapját Dašamiri (’A Pártfogó’) címen, amelynek számait Triesztben nyomattatta ki az Agimi-ábécé betűivel.[6]
A neve már 1908-ban felmerült egy tiranai albán tannyelvű iskola vezetésére, de csak Albánia függetlenségének 1912. évi kikiáltását követően költözött a városba, hogy elfoglalja tanári állását.[7] 1916-tól 1918-ig Shkodra prefektúra tanügyi hivatalának munkatársa volt, ezzel párhuzamosan részt vett az irodalmi nyelv megteremtését céljául kitűző Albán Irodalmi Bizottság tevékenységében.[8] 1920 januárjában az Albánia közjogi helyzetét rendező lushnjai kongresszuson szülővárosát, Shkodrát képviselte.[9] 1922-től 1923-ig a közoktatási minisztérium államtitkára volt, majd 1930-as nyugdíjazásáig ismét tanítással foglalkozott.[10] 1936. november 28-án jelent meg az általa szerkesztett Drita (’A Fény’) című folyóirat, amely 1939-es megszűnéséig Albánia legnagyobb példányszámban megjelenő hírlapja volt.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Elsie 2013 :284.
- ↑ Elsie 2013 :284.
- ↑ Elsie 2010 :281.; Elsie 2013 :284.
- ↑ Elsie 2010 :281.; Elsie 2013 :284.
- ↑ Elsie 2010 :281.; Elsie 2013 :285.
- ↑ Elsie 2010 :281.; Elsie 2013 :284–285.
- ↑ Elsie 2013 :285.; Bakiu 2014 :142.
- ↑ Elsie 2005 :118.; Elsie 2010 :7., 137., 281.; Elsie 2013 :141–142., 285.
- ↑ Elsie 2010 :281.; Elsie 2013 :285.
- ↑ Elsie 2010 :281–282.; Elsie 2013 :285.
- ↑ Elsie 2010 :282.; Elsie 2013 :285.
Források
[szerkesztés]- ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018
- ↑ Elsie 2005: Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Elsie 2013: Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3