Mario Carli
| Mario Carli | |
 | |
| Született | 1889. december 31.[1] San Severo[2][3][1][4] |
| Elhunyt | 1935. szeptember 9. (45 évesen)[2][1] Róma[2][3][1][4] |
| Állampolgársága | olasz |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | konzul |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mario Carli témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mario Carli (San Severo, 1888. december 30. – Róma, 1935. szeptember 9.) olasz futurista író.
Élete
[szerkesztés]Carli először 1907-ben jelent meg a nyilvánosság előtt történetekkel, majd 1909-ben egy novellagyűjteményével. Ekkoriban csatlakozott a fiatal szerzőcsoporthoz, amelyhez Emilio Settimelli, Mario Chiti és a Ginanni-Corradini fivérek tartoztak. Carli sok cikket írt a szimbolizmus visszhangjával a La Difesa dell'Arte, az Il Centauro és a La Rivista magazinokba. Settimellin és Ginnán keresztül Carli 1913-ban kapcsolatba került a futuristákkal. 1915-ben megjelentette Retroscena című regényét, amelyben gyökeresen szakított a konvencionális narratív formákkal. 1916-tól a L'Italia futurista magazinon dolgozott. Az első világháború éveiben az újságírásban és a politikában is tevékenykedett, és részt vett az Arditiben (rohamosztagosok), 1917-ben önként jelentkezett katonai szolgálatra, bár rövidlátása miatt alkalmatlan lett volna. A háború után részt vett a Gabriele D’Annunzio által vezetett Fiume megszállásában. Ezután Marinettivel együtt megalapította a „Roma Futurista” című újságot, amely a futurizmus politikai szócsövévé vált. Benito Mussolini hatalomátvétele után főkonzul lett Brazíliában, hivatalos rezidenciája Porto Alegrében volt, később főkonzul volt Szalonikiben (Görögország). Műveiben azt a meggyőződést képviseli, hogy az élet az adott energia teljes kihasználásáról szól, és nem riad vissza az áldozatoktól és a veszélyektől sem.
Művei (válogatás)
[szerkesztés]- Retroscena (kísérleti regény) (1915)
- Con d'Annunzio a Fiume (elbeszélés) (1920)
- La mia divinità (versek)
- Notti filtrate / 10 költemény Mario Carlitól ; 10 disegni di Rosa Rosà, Firenze : Edizioni de l'Italia futurista, 1918 (előszürrealista szöveg)
- Der Faschist. Az új korszak regénye. (L'italiano di Mussolini) Berlin, Schlieffen – Kiadó, 1931
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mario Carli című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
[szerkesztés]- Claudia Salaris (szerk.): Mario Carli, Filippo Tommaso Marinetti: Lettere futuriste tra arte e politica. Róma, 1989
- Francesco Giuliani: Il poeta futurista Mario Carli. Il mito della Giovinezza. Foggia, 1991
- Maurizio Calvesi p: Futurismus. München, 1975
- Evelyn Benesch, Ingried Brugger: Futurismus. Radikale Avantgarde. Milánó, 2003
- Caroline Tisdall, Angelo Bozzola: Futurism. London, 2000, ISBN 0-500-20159-5
- Christa Baumgarth: Geschichte des Futurismus. Reinbek bei Hamburg, 1966
- Evelyn Benesch, Ingried Brugger p: Futurizmus – Radikális avantgárd. Kiállítási katalógus. Milánó, 2003, ISBN 88-202-1602-7
- Hansgeorg Schmidt-Bergmann: Futurizmus – történelem, esztétika, dokumentumok. Reinbek bei Hamburg, 1993, ISBN 3-499-55535-2
- ↑ a b c d Dizionario Biografico degli Italiani (olasz nyelven), 1960. (Hozzáférés: 2021. július 9.)
- ↑ a b c BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 9.)
- ↑ a b Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2021. július 9.)
- ↑ a b OPAC SBN (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2021. július 9.)