Manus-sziget
| Manus-sziget | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Pápua Új-Guinea |
| Tartomány | Manus |
| Székhely | Lorengau |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 33 000 fő |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Csendes-óceán |
| Szigetcsoport | Admiralitás-szigetek |
| Terület | 1940 km² |
| Hosszúság | 100 km |
| Szélesség | 30 km |
| Legmagasabb pont | Dremsel (718 m) |
| Időzóna | UTC+10 |
| Elhelyezkedése | |
 Manus-sziget
Pozíció Pápua Új-Guinea térképén
| |
 d. sz. 2° 06′, k. h. 146° 54′2.100000°S 146.900000°EKoordináták: d. sz. 2° 06′, k. h. 146° 54′2.100000°S 146.900000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Manus-sziget témájú médiaállományokat. | |
A Manus-sziget az Admiralitás-szigetek legnagyobb tagja Pápua Új-Guinea északi részében, Manus tartományban. Területe 2100 négyzetkilométer (körülbelül akkora, mint Komárom-Esztergom vármegye), és ezzel Pápua Új-Guinea ötödik legnagyobb szigete. Hossza mintegy 100, szélessége mintegy 30 kilométer. 2011-es népszámlálási adatok szerint népessége 50.321 főre nőtt a 2000-ben regisztrált 43.387 főről.[1]
A szigetet több törzs lakta. Nevét a déli parton élő moanus törzsről kapta.[2]
A szigetet trópusi esőerdőként leírható dzsungel borítja. Legmagasabb pontja a 718 méteres Dremsel hegy a déli part közepe felé. A sziget vulkanikus eredetű, és valószínűleg a késői miocén idején tört a felszínre, 8-10 millió évvel ezelőtt. Anyaga vulkanikus eredetű, illetve korall eredetű mészkő.
A sziget a smaragdzöld csiga (Papuina pulcherrima) otthona, amelynek a házát valamikor elterjedten árulták ékszerként. Ez még ma is folyik, de sokkal kisebb volumenben, mivel a csiga veszélyeztetett faj és az efféle kereskedés sokhelyütt illegális.
Az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália egy közös tengerészeti támaszpontot üzemeltet itt.
Manus tartomány fővárosa, Lorengau a Manus-szigeten fekszik. A tartomány repülőtere a keleti szomszéd Los Negros-szigeten kapott helyet, amelyet híd kapcsol össze Manusszal és a tartományi székhellyel. A helyi lakosok mellé Ausztrália 2001 és 200 közt, illetve 2012-től menedékkérőket telepített le.[3][4]
Magyar vonatkozás
[szerkesztés]Tizenöt évet szolgált a Manus melletti Pitilu-szigeten 1928. február 14-ei megérkezésétől Molnár Mária, a magyar református egyház misszionáriusa. Missziói körzetében nemigen volt férfi, aki ne vett volna részt emberáldozati szertartáson és ne evett volna emberhúst. 1943 március 16-án a japán megszállók az Akikaze nevű torpedórombolón más misszionáriusokkal és hívekkel együtt kegyetlenül kivégezték őket. Pityilun ma is a magyar reformátusok küldte harang hívja istentiszteletre a híveket. A sziget leányiskolája Molnár Mária nevét viseli.[5]
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Manus Island című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Papua New Guinea. citypopulation.de
- ↑ PATAKI ISKOLAMÚZEUMI FÜZETEK 3. MOLNÁR MÁRIA élete és szolgálata. [2018. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 26.)
- ↑ Matt Siegel: "Australia Adopts Tough Measures to Curb Asylum Seekers" – The New York Times, 2013. július 19. (angolul)
- ↑ Roger Cohen: Refuge prisons in Manus – The New York Times, 2016. december 9. (angolul)
- ↑ Kannibálok közt halt meg a magyar misszionáriusnő Archiválva 2017. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben – Mindennapi.hu, 2011. szeptember 10.
