Ugrás a tartalomhoz

Manjósú

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ebben a szócikkben a japán nevek magyaros átírásban és keleti névsorrendben szerepelnek.
Nukata no Ōkimi, másolat az első fejezetből

A Manjósú (japánul: 万葉集 Hepburn-átírással: man'yōshū, "Tízezer Levél Gyűjteménye") a legfőbb japán történeti versantológia, amely i. sz. 759-ben a Nara-kor közepén (710 – 794) jelent meg.[1] A mű egyike Japán nagyra becsült könyvgyűjteményeinek. Valószínűleg nem egyszerre lett összeállítva, hanem hosszú időn keresztül több ember gyűjtötte a különböző verseket.[1] Jelenlegi formáját Ótomo no Jakamocsinak (大伴 家持 Ōtomo no Yakamochi, ?718 – 785) tulajdonítják, aki egybegyűjtötte a sorozat részeit.[1] A gyűjteményben található versek költői különböző társadalmi rétegekből kerültek ki: találhatunk verseket uralkodóktól, parasztoktól, de örömlányoktól is.[2] A dalok keletkezési idejüket tekintve kb. 300 évet ölelnek fel, a legutolsó darab 759-ből származik. A versekből megismerhetjük a korabeli emberek gondolkodásmódját és szokásait.

Széles körben úgy tekintenek a Manjósúra, mint elsősorban egyedi Japán munkára. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy a versek és az antológia részei sokban különböznek a tudományos sztenderd kínai irodalomtól és verseléstől. A Manjósú több versében lehet felismerni a Konfucianizmus és a Taoizmus jellegzetességeit, ill. vannak művek, amelyek a buddhista tanokat tükrözik vissza.

Híres korabeli költők: • Kakinomoto no Hitomaro • Jamabe no Akahito • Jamanoue no Okura[2]

Elnevezés

[szerkesztés]

A Manjósú szó szerint azt jelenti, hogy „Tízezer levél gyűjteménye” vagy „Számtalan levél gyűjteménye”, de más-más tudósok különbözőképp értelmezték a címet. Szengaku (仙覚 Sengaku), Kamo no Mabucsi (賀茂 真淵 Kamo no Mabuchi) és Kada no Azumamaro (荷田 春満 Kada no Azumamaro) a 葉 jó (yō) karakter jelentését úgy értelmezték, mint a kotoba (szavak), így emiatt a „számtalan szavak gyűjteménye” névvel illeték a versgyűjteményt. Keichú (契沖 Keichū) és Kamocsi Maszazumi (鹿持雅澄 Kamochi Masazumi) úgy gondolták, hogy a cím jelentése „az utolsó tízezer év gyűjteménye”. Okada Maszajuki (岡田正之 Okada Masayuki), a kanbun tudós szerint a versantológia a mű oldalainak a mennyiségére utal. Megint mások szerint a név a mű rengeteg oldalára utal.

Periodikus felosztás

[szerkesztés]

A versantológiát 4 részre szokás osztani:

  1. A legkorábbi időszak a prehisztorikus vagy legendás múlt, Júrjaku (雄略天皇 Yūryaku, 456-479), Jómei (用明天皇 Yōmei, 585-587), Szaimei (斉明天皇 Saimei, 594-661), Tendzsi (天智天皇 Tenji, 668-671) császárok korát foglalja magába.
  2. A második korszak lefedi a 7. század végét. Ebben az időszakban alkotott Kakinomoto no Hitomaro (柿本人麻呂 Kakinomoto no Hitomaro), Japán egyik leghíresebb költője.
  3. A harmadik korszak 700-730 közé tehető. A korszak alkotói: Jamabe no Akihito (山部 赤人 Yamabe no Akihito), Ótomo no Tabito (大伴 旅人 Ōtomo no Tabito) és Jamanoue no Okura (山上憶良 Yamanoue no Okura).
  4. A negyedik periódus 730-760 közti időszakot öleli fel. Ekkor alkotott Ótomo no Jakamocsi, a gyűjtemény összeállítója is.

Részei

[szerkesztés]

A gyűjtemény 20 részből/ könyvből áll, amely összesen 4516 verset tartalmaz.[3] Ebben 4163 tanka (短歌 tanka, "rövid dal"), 260 csóka (長歌 chōka, "hosszú dal"), 62 szedóka (旋頭歌 sedōka) és 21 nagauta (長歌 nagauta) található.[3] Ez a temérdek mennyiség 561 szerzőtől származik, akik közül 70 nő volt. Azokban az időkben, nagy tiszteletnek örvendtek nemtől és társadalmi helyzettől függetlenül azok, akik átlagon felüli verseket tudtak írni. Azok a nők, akik a társadalmi hierarchiában alacsony pozíciót foglaltak el, gyakran a költészetet használták eszközként státuszuk javítására. Az arisztokrácia gyakori szórakozásai közé tartoztak a műfelolvasások és a művészeti versenyek.[4]

Nyelvészeti jelentősége

[szerkesztés]

A Nara-korban jelent meg Japánban a kínai írásrendszer, amely alapján legelőször a Kodzsiki (古事記 Kojiki, Régi idők feljegyzései) jelent meg 712-ben, majd nem sokkal később a Manjósú.[5] Már a Kodzsiki, de leginkább a Manjósú mutatja a japán írás folyamatos fejlődését. A versantológia Manjó-ganában (万葉仮名 Man'yō-gana) íródott.[2][3] Ennek lényege, hogy a japán morák (szótagok) leírására a kínai írásjegyeknek csak a fonetikai hangalakjait használták fel, függetlenül azok eredeti jelentésétől. Ez a fajta verselés rendkívül nehézkes volt, viszont a japán stílusú verselés (vaka, 和歌 waka) nagyon jól tudta alkalmazni, mivel a költemények többsége rövid volt.[6]

Dzsómei tennó, aki a Szóga-klán országlása alatt uralkodott, így írt Aszuka környékéről:

Yamato hegyei, számotok bár végtelen,

Kagu mennyet ostromló bérce különb mindőtöknél!

Ha felhágok bércére, s birodalmam kémlelem,

a tágas síkot lát szemem, hol füstkígyók kúsznak felfelé,

s a széles tó felett sirályok szelik a levegőeget.

Csodás táj ez, Yamato földje![6]

Mokkan

[szerkesztés]

Három Manjósú töredéket tártak fel, amelyeket fából készült mokkanra jegyeztek fel:[7][8][9]

  • Az első töredék régészeti lelőhelye Kizugava, Kiotó. A töredék 23,4 cm hosszú, 2,4 cm széles és 1,2 cm vastag. 750-780 közötti időszakból származik. A rajta található szöveg Manjó-ganában íródott.
  • A második töredék lelőhelye: Kóka, Siga. A Mokkan maradvány 2 cm széles és 1 mm vastag. 1997-ben találták meg, a töredék pedig a 8. század közepén íródhatott.
  • A harmadik töredék lelőhelye Aszuka, Narában. 9,1 cm hosszú, 5,5 cm széles és 6 mm vastag. A 7. században datálódott. Ez az egyik legrégebbi Manjósú töredék. A mű 14 karaktert tartalmaz (7. fejezetből), amelyek Manjó-ganában íródtak.

Fordítások

[szerkesztés]

A mű angol nyelvű fordítását J. L. Pierson készítette el, míg az oroszt A. J. Gluskina.[3] Alexander Vovin (1961–2022) orosz származású nyelvész 2009-ben jelentetett meg kommentárokkal ellátott angol nyelvű fordítást.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Jamadzsi Maszanori: Japán - Történelem és hagyományok, Gondolat, Budapest (1989) (ISBN 963-282-175-0)
  2. ↑ a b c Setsuko Kojima, Gene A. Crane: A dictionary of Japanese culture (1987) (ISBN 4-7890-0353-1)
  3. ↑ a b c d Louis Frédéric: Japan Encyclopedia 608. oldal, Translated by Käthe Roth, THE BELKNAP PRESS OF HARVARD UNIVERSITY PRESS, Cambridge, Massachusetts, London, England (2002) (ISBN 0-674-00770-0)
  4. ↑ http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Manyoshu
  5. ↑ Kenneth G. Henshall: A history of Japan: From Stone Age to superpower, 2nd edition (1999, 2004) (ISBN 1-4039-1272-6) 23-27. oldal: Part two: Of courtiers and warriors: early and medieval history (710-1600) Learning from the Chinese - within Limits: The Nara Period (710-794)
  6. ↑ a b Conrad Totman: Japán története, Osiris kiadó, Budapest (2006) (ISBN 963-389-840-4)
  7. ↑ ７世紀の木簡に万葉の歌 奈良・石神遺跡、６０年更新. Asahi, 2008. október 17. [2008. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 31.)
  8. ↑ „万葉集：３例目、万葉歌木簡 編さん期と一致－－京都の遺跡・８世紀後半”, Mainichi , 2008. október 23. (Hozzáférés: 2008. október 31.) [halott link]
  9. ↑ „万葉集：万葉歌、最古の木簡 ７世紀後半－－奈良・石神遺跡”, Mainichi , 2008. október 18.. [2008. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. október 31.) 
  10. ↑ Vovin, Alexander. Man’yōshū (Book 15). BRILL. DOI: 10.1163/9789004212992 (2009. augusztus 1.). ISBN 978-90-04-21299-2 

Bibliográfia

[szerkesztés]

Idegen nyelvű források:

Magyar nyelvű források:

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Man'yōshū című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Manjósú&oldid=26804711”