Magyar látonya
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Természetvédelmi érték: 5 000 Ft[1] | ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Elatine hungarica Moesz (1908) | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Magyar látonya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar látonya témájú kategóriát. |
A magyar látonya (Elatine hungarica) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a Malpighiales rendjéhez, ezen belül az látonyafélék (Elatinaceae) családjának látonya nemzetségéhez tartozó, Magyarországon endemikus növény. A népnyelvben minden bizonnyal nem volt megfelelője, a látonya szó a tudományos névből ered.
Jellemzői
[szerkesztés]A magyar látonya nedves iszapon vagy sekély víz alján fejlődik. Termete 4-12 cm között van. Levelei 2–7 mm hosszú, kerekded, vagy visszás-tojásdad alakú, átellenes állásúak. Hajtásai heverők, elágazók. Ideális körülmények között mohapárnaszerű, tömött, kör alakú telepeik, akár a 30–40 cm-es nagyságot is elérhetik.
Kedvezőtlen körülmények között, japán kutatások szerint magjai akár 50 évig is megőrizhetik csíraképességüket,[2] hogy újra megfelelő körülmények közé kerülve csírát bonthasson.
Virága három-, vagy négyosztatú, csészelevelei kétszer, háromszor hosszabbak sziromleveleinél.
Élőhelye
[szerkesztés]A magyar látonya a mocsaras, lápos, iszapos területeket kedveli.
Endemikus faj lévén, a világon szinte kizárólag hazánkban honos, a magyarországi populáció mellett csak Dél-Oroszországban került elő a faj a 20. század első felében, de ezen egyedekről azóta semmit sem tudni.
Hazánkban eddig a Tiszántúlon, az Észak-Alföldön, többek közt a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, a Jászságban,[3][4][5] valamint a Duna-vidéken került elő. A Pilisszentkereszt melletti, Borbás Vince által a múlt században megtalált állományt azóta nem látták, lehet, hogy csak alkalmi megtelepedés volt. A Börzsönyből származó adat – amint azt a herbáriumi példány bizonyítja – téves, egy mocsárhúrfajjal tévesztették össze.
A rizsgyom
[szerkesztés]A második világháború után az Alföldön sok helyütt rizstermelésbe kezdtek az árasztásos földművelés módszerével. A rendszeres árasztás és szántás jót tett több – a folyószabályozások miatt lecsökkent árterületek következtében – megritkult iszaplakó növénynek, például: iszapfüvek, mételyfű (Marsilea quadrifolia), a henye- és szúrós kákának (Schoenoplectiella supina), (Schoenoplectus mucronatus). Ez a módszer megakadályozta az évelő növények megtelepedését ezen területeken, így burjánzó úgynevezett törpekákás társulások jöttek létre.
Később a rizs termőterületének csökkentésével, további vízrendezésekkel, gyomirtó szerek használata miatt, csaknem 40 évig a faj teljesen eltűnt a botanikusok szeme elől, egészen 1998-ig, amikor is Pocsaj közelében az Ér-csatorna mellett egy talajvíztócsában óriási tömegben leltek rá.
Története
[szerkesztés]A faj önállóságát is többen kétségbe vonták, és a növényt a hozzá némileg hasonló mediterrán fajokkal hozták kapcsolatba, mára azonban tisztázódott, hogy a magyar látonya minden más látonyafajtól különbözik.
Első példányait Kitaibel Pál gyűjtötte Békés vármegyében, illetve Borosjenő mellett, de ő nem tudta azonosítani.
Később Simonkai Lajos gyűjtötte a növényt 1877-ben, és 1879-ben csigásmagvú látonya (E. hydropiper) néven le is írta.
Borbás Vince 1881-ben Gyoma), Gyula és Vésztő mellett találta meg, és a hazánkban nem élő, nyugat-mediterrán patkósmagvú látonyával (E. campylosperma) azonosította. Megtalálta Pilisszentkereszt mellett is, s először csigásmagvú, majd patkósmagvú látonyaként ismertette.
Moesz Gusztáv 1908-ban több nagy köz- és magángyűjtemény anyagát átnézve Kitaibel, Borbás és Simonkai herbáriumban őrzött példányain felismerte, hogy azok nem azonosíthatók a Földközi-tenger mellékén elterjedt patkósmagvú látonyával. Ezért a magyarföldi példányokat Elatine hungaricának nevezte el.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szeptember 28.) 20903–21019. o.
- ↑ http://www.bekesmegye.com/bekes-megye/gyomai-gyomok-kozott-ii-a-magyar-latonya-elatine-hungarica[halott link]
- ↑ Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet. bnpi.hu. [2013. augusztus 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 8.)
- ↑ NATURA 2000 - STANDARD DATA FORM HUBN10004. natura2000.eea.europa.eu. [2017. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
- ↑ A Jászság flórája. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 20.)
Források
[szerkesztés]- Gyomai gyomok között II. - A magyar látonya (Elatine hungarica)
- Flóránk üstököse, a magyar látonya Archiválva 2016. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
