Magyar Elektra

Magyar Elektra (Tragoedia magiar nyelvenn, az Sophocles Electraiabol)
Az első kiadás címoldala
Adatok
Szerző	Bornemisza Péter
Műfaj	színdarab
Eredeti nyelv	magyar
Szereplők	Aegistus, király Parasitus, a király szolgája Clitemnestra, királyné Electra, Agamemnon király lánya Chrisothemis, Agamemnon király lánya Chorus, vénasszony Orestes, Agamemnon király fia Mester, Orestes oktatója
Cselekmény helyszíne	Görögország
Premier dátuma	1931. március 2.
Premier helye	Budapest, Nemzeti Színház
Kapcsolódó művek	Szophoklész: Élektra

A Magyar Elektra, Bornemisza Péter magyar nyelvű Electra-átdolgozása (Tragoedia magiar nyelvenn, az Sophocles Electraiabol) 1558-ban jelent meg Bécsben. A Magyar Elektra címet a darabot átdolgozó Móricz Zsigmond adta.

Értelmezés

Bornemisza a Bécsben élő magyar nemesek kérésére írta meg a drámát, akik elő is kívánták adni azt, azonban kétséges, hogy a kórus megfoghatatlansága miatt ez lehetséges volt-e. A művet olvasásra is szánta szerzője, amit jelez az a bőséges szövegapparátus, amivel a szöveget felélénkítette. A Lukács evangéliumából választott mottó („Iai nectek kik neuettek most, mert megsirtok”), valamint a címlap belső oldalán található két fametszet is bibliai történetet ábrázol (Dávid megpillantatja a fürdőző Bethsabét, Káin testvérgyilkossága). A mellettük olvasható felirat „Ne paraznalkogial” és „Ne öll” egyértelműen jelzik Bornemisza eredeti szándékait, a magyar szöveg egyfajta szerzői értelmezését sugallják. Példázatként értelmezi Elektra történetét, minden keresztény számára azt az üzenetet hordozza, hogy előbb-utóbb minden bűn elnyeri méltó, Isten által kiszabott büntetését. Clitemnestra és Aegistus bűne a paráznaság és a gyilkosság, melyre a fametszetek és a feliratok is utalnak. Bornemiszának ez az Electra-értelmezése egyértelműen Melanchthon hatását mutatja, kinek tanai bécsi tanárán, Georg Tanneren, keresztül jutottak el hozzá. A latin nyelvű kísérőtanulmányban továbbárnyalja a dráma értelmezését. Szophoklész intencióival párhuzamban felmerül a zsarnokölés jogosságának kérdése.

A fordítás

Borzsák István bebizonyította, hogy Bornemisza nem egy latin nyelvű fordításból, hanem az eredeti görög nyelvű tragédiából készítette el a magyar Electrát. Nem is „igazi” fordítás, inkább átdolgozása a szophoklészi tragédiának, ugyanis Bornemisza jelentősen átformálta a drámát. A pogány elemeket teljes mértékben elhagyta vagy krisztianizálta, számos új jelenettel bővítette a cselekményt. Míg a görög tragédia 1510, addig a magyar nyelvű átdolgozás 2050 sorból áll. A szophoklészi mű kiszámított, fegyelmezett nyelven íródott, míg Bornemisza műve robusztus, kifejező, hangulatos. Bornemisza megkapó expozíciót told be, melyben a XVI. századi keresztény, magyar társadalomra történnek célzások. Parasitus újkomédiából ismerős figuráját is Bornemisza iktatja be a drámába. A magyar átdolgozásban a Mester nevének kivételével latinos nevek szerepelnek (pl. Clytemnestra, Aegistus).

Átdolgozások

A címszerepben: Tőkés Anna a darab ősbemutatóján

A ma már nehezen érthető nyelvű mű több átiratot is megélt. Móricz Zsigmond 1929-ben írta át, a mű jelenlegi címét is neki köszönhetjük. 2000 után többnyire Háy János vagy Németh Ákos átiratait játszották, és játsszák magyar színpadon.

Ősbemutató

A darab első magyar előadására 1931-ben került sor a Nemzeti Színházban. Az előadás során Móricz Zsigmond 1929-es átiratát használták. Az előadást eredetileg Hevesi Sándor rendezte volna, ám annak betegsége miatt Horváth Árpád vette át a rendezést, a díszletet Upor Tibor tervezte, a jelmezeket pedig Pauspertl Teréz. A főbb szerepekben:

• Tőkés Anna (Electra)
• Kiss Ferenc (Aegistus)
• Hettyey Aranka (Clitemnestra)
• Somogyi Erzsi (Chrisothemis)
• Juhász József (Parasitus) .

Források

• Borzsák István: Az antikvitás 16. századi képe. Bornemisza-tanulmányok; Budapest. Akadémiai kiadó. 1960
• Latzkovits Miklós: A 16. századi magyar dráma; Villanyspenót