Ugrás a tartalomhoz

Magay Dániel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magay Dániel
Személyes adatok
Születési dátum1932április 6. (92 éves)
Születési helySzeged, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Magasság183 cm
Versenyzői adatok
FegyvernemKard
KlubBp. Lokomotív (1950–1954)
Bp. Törekvés (1955–1956)
Pannonia AC (1957–?)
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vívás
Olimpiai játékok
arany
1956, Melbourne
kard csapat
Világbajnokság
arany
1954, Luxembourg
kard csapat
Főiskolai világbajnokság
ezüst
1954, Budapest
kard csapat
Magyar bajnokság
ezüst
1956
kard egyéni
USA bajnokság
arany
1957
kard egyéni
arany
1958
kard egyéni
arany
1961
kard egyéni

Magay Dániel (Szeged, 1932. április 6. –) olimpiai bajnok vívó, vegyészmérnök.

Szegedi piarista diák volt. 1950-től a Budapesti Lokomotív, 1955-től a Budapesti Törekvés kardvívója volt. 1953-tól 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban. Jelentős sportsikereit a magyar csapat tagjaként érte el. 1953-ban szerepelt a vb-n, de nem volt helyezett. 1954-ben csapatban világbajnok, egyéniben nyolcadik volt. Származása miatt csak vívósikerei hatására, 1955-ben vették fel a Budapesti Orvostudományi Egyetem gyógyszerészeti szakára.

Az 1956. évi olimpiai győzelem után nem tért haza, az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Háromszor nyert egyéni kardvívásban amerikai bajnoki címet, a sportolással azonban hamarosan felhagyott. Berkeleyben, a Kaliforniai Egyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett és egy Los Altos-i vegyészeti vállalat alkalmazottja, később technikai igazgatója lett. Ma nyugdíjasként Los Altosban él.

A szegedi Piarista Gimnáziumban 1995-ben Magay Dániel-díjat alapítottak.

Sporteredményei

[szerkesztés]

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)
  • Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
  • Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0  
  • Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537

További információk

[szerkesztés]