Ugrás a tartalomhoz

Magas-Tauern Nemzeti Park

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Magas-Tauern Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Ország Ausztria
ElhelyezkedéseSalzburg, Tirol, Karintia
Terület1856 km²
Alapítás ideje1981
Magas-Tauern Nemzeti Park (Ausztria)
Magas-Tauern Nemzeti Park
Magas-Tauern Nemzeti Park
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 08′ 08″, k. h. 12° 19′ 31″47.135560°N 12.325290°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 08″, k. h. 12° 19′ 31″47.135560°N 12.325290°E
Magas-Tauern Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magas-Tauern Nemzeti Park témájú médiaállományokat.
A nemzeti park térképe
A Granatspitzgruppe madártávlatból
A Szudétanémet menedékház a Nussingkogel lábánál
Az Adolf Noßberger menedékház a Hornkopf lábánál

Az 1856 km²-es Magas-Tauern Nemzeti Park Közép-Európa legnagyobb, Európa második legnagyobb nemzeti parkja.

Földrajzi helyzete

[szerkesztés]

Három osztrák tartomány: Salzburg, Tirol és Karintia határvidékén terül el.

Története

[szerkesztés]

1981-ben alapították; a nemzetközi elismerést 2008-ban kapta meg.

Hegy- és vízrajza

[szerkesztés]

Legnagyobb része a névadó Magas-Tauern magashegység. A fiatal lánchegységben a hegyoldalak meredekek, a mélyen bevágódó, V alakú völgyek zuhatagosak, sok vízeséssel. Közülük a legnagyobb a látványos Krimmler-vízesés, ami osztrák adatok[1] szerint a világ ötödik legmagasabb vízesése.

A legmagasabb csúcsok:

környéke eljegesedett. A jégsapkákból gleccserek indulnak; a Dél-Alpok leghosszabb gleccsere, a Pasterze (10 km hosszú, területe 19,5 km²) a Grossglocknerről.

Állat-és növényvilága

[szerkesztés]

Növényzete hegyvidéki, övezetes, a legmagasabb részeken kopár. Jellemző növénytársulásai az alpesi rétek.

Faunája is jellegzetesen magashegyi és meglehetősen gazdag; mintegy 10 000 leírt fajjal. A legnevezetesebbek:

Gazdasága

[szerkesztés]

A park belsejében a természet érintetlen; a peremvidékeken alpesi gazdaságok működnek.

Közlekedése

[szerkesztés]

Európa legmagasabban vezető műútja, a Grossglockner-Hochalpenstrasse 2505 m magasra kapaszkodik fel, és ott egy 2,3 km hosszú alagútba fut be.

Látogatása, érdekességei

[szerkesztés]

A Magas-Tauernt tekintik a hegymászás bölcsőjének, mert a 3251 m magas Ankogel volt az első olyan, hóval borított alpesi hegycsúcs, amit egyfajta sportteljesítményként (pusztán a dicsőség kedvéért) megmásztak (1761-ben). Ma is kiváló mászóhelyeket találhat itt, aki azt szereti.

A fejlett idegenforgalmi infrastruktúra részeként rengeteg, többféle típusú túraútvonalat jelöltek ki. Van köztük 60 ismeretterjesztő típusú, úgynevezett témaútvonal is, így például:

  • a vadak megfigyelését,
  • a gleccserek keletkezését,
  • az alpesi gazdaságok mindennapjait és
  • a régi korok kereskedelmi útvonalait

bemutató is.

A túraútvonalak összhossza 4300 km, ebből a 25-féle vezetett tematikus túráé (vezetés július elejétől szeptember végéig vasárnap kivételével minden nap) 1200 km. Közlekedni, gyalogolni csak a kijelölt gyalogútvonalakon szabad.

A park élő és élettelen természeti értékeit mutatja be Mittersillben a 2006-ban megnyílt Mittersilli Nemzeti Park Centrum kiállítása.[2] A Grossglockner-Hochalpenstrasse mellett, 2260 m magasan berendezett, ingyen megtekinthető Alpine Naturschau Museum a helyi növény- és állatvilágot, a térség ökológiáját mutatja be.

A 8 síterepen nemcsak a lesiklók és hódeszkások hódolhatnak kedvtelésüknek, de a sífutók és a szánkózók is. A kevésbé hagyományos szórakozások kedvelői túrázhatnak hótalpakon vagy lovas szánon, építhetnek jégkunyhót stb.[3]

A hegység peremén számos üdülőhelyet építettek ki. A legismertebbek:

A regény bevezetője szerint a Grossglockner lábánál írta 1933-ban Erich Kästner: A repülő osztály című ifjúsági regényét.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Austria.info: Hohe Tauern Nemzeti Park. [2017. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 25.)
  2. Austria.info: Hohe Tauern Nemzeti Park
  3. Üdülés Magas-Tauern Nemzeti Park. [2015. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. február 26.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]