Művészet (folyóirat, 1902–1918)

	Művészet
	1913
	Adatok
Ország	Magyarország
Alapítva	1902
Megszűnt	1918
Tulajdonos	Országos Magyar Képzőművészeti Társulat
Kiadó	Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.
Főszerkesztő	Lyka Károly
Munkatársak	Alexander Bernát, Malonyai Dezső (író), Rexa Dezső, Fülep Lajos, Bölöni György
Nyelv	magyar
Szakterület	képzőművészet, zene, irodalom
Székhely	Budapest
ISSN	0200-9889

Ez a szócikk a budapesti Művészet (1902–1918) című folyóiratról szól. Hasonló címmel lásd még: Művészet (egyértelműsítő lap).

A Művészet egy 1902–1918 között Magyarországon megjelent folyóirat volt.^[1]

Története

Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat adta ki. Írói a 20. század első két évtizedének olyan kritikusai, művészei, művészeti szakírói voltak, mint Alexander Bernát, Malonyai Dezső, Rexa Dezső, Fülep Lajos, és Bölöni György. Illusztrációként szövegközti képeket, egész-oldalas színes és fekete-fehér táblákat, hasonmás- és eredeti grafikai rézkarc, litográfiai mellékleteket, a korszak ismert művészeinek alkotásait lathatjuk benne. A nagyközönség, a műgyűjtők és a művészek nagy megelégedésére.

A főszerkesztő, Lyka Károly művészettörténész, művészeti író a képzőművészeten kívül a szépirodalmat, filozófiát, a társadalomtudományokat, a zenét is taglalta. Igyekezett bemutatni a nemzetközi művészet modern megnyilvanulásait és különc alkotóit is, de a magyar művészet adta témáinak zömét.

A korabeli sajtó így számolt be a szakfolyóirat mdgjelenéséről

„Díszesen kiállított folyóirat viseli e czímet, Lyka Károly az ismert művészeti író szerkeszti, s az Országos Képzőművészeti Társulat támogatásával kiadja Singer és Wolfner könyvkereskedése. A Képzőművészeti Társulat tagjai évdíjaik fejében kapják a folyóiratot, melyből évenként hat füzet jelenik meg 8-10 ívnyi terjedelemben. A folyóirat a magyar művészetet kívánja szolgálni, s bemutatja festőink, szobrászaink, építészeink műveit; közleményeket, képeket ad művészeink műterméből, vázlatkönyveiből. A czikkeket Lyka Károly, Diner-Dénes József, Vajda Ernő, Landor Tivadar, Gerő Ödön és Divald Kornél írták.” (Vasárnapi Ujság 1902. 8. sz.)