Mülheimi híd
| Mülheimi híd Mülheimer Brücke | |
 | |
| Elhelyezkedése |  Németország, Köln (Mülheim–Niehl/Riehl) |
| Áthidalt akadály | Rajna |
| Szerkezettípus | függőhíd |
| Anyag | acél |
| Legnagyobb támaszköz | 315 m |
| Nyílások száma | 3 |
| Teljes hosszúsága | 682,8 m |
| Szélesség | 27,2 m |
| Sávok száma | 2×2 közút + 2×1 villamos |
| Tervező | Fritz Leonhardt, Wilhelm Riphahn |
| Építés kezdete | 1949. október 13. |
| Átadás ideje | 1951. szeptember 8. |
| Elhelyezkedése | |
 Mülheimi híd
Mülheimer Brücke Pozíció Németország térképén
| |
 é. sz. 50° 57′ 52″, k. h. 6° 59′ 43″50.964333°N 6.995278°EKoordináták: é. sz. 50° 57′ 52″, k. h. 6° 59′ 43″50.964333°N 6.995278°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mülheimi híd Mülheimer Brücke témájú médiaállományokat. | |
A Mülheimi híd a Rajnán Köln Mülheim és Riehl városrészeit összekötő függőhíd. Ez az első híd Németországban, amely ortotróp acél pályaszerkezettel készült,[1] és szintén az első, amelyet patinás zöld színűre festettek, ami később „kölni hídzöld” néven lett ismert. A budapesti Erzsébet híd tervezéséhez ezt a hidat használták mintául.
A mai Mülheimi hidat eredetileg 1951-ben nyitották meg, 1976–77-ben részben átépítették. Előtte ugyanezen a helyen már két híd állt, az első egy 1888-ban átadott hajóhíd (Mülheimer Schiffbrücke) volt, ezt egy ún. „hamis” függőhíd váltotta fel 1929-ben, amely a második világháborúban pusztult el, egy szövetséges légibombázás során.
A mülheimi hajóhíd (1888–1927)
[szerkesztés]
A mülheimi hajóhídat 1888-ban nyitották meg a forgalom előtt. 1927. június 20-ig biztosított összeköttetést a Rajna bal partján lévő Mülheim Häuschen vendéglőhöz, és hasonló volt Deutz városrész hajóhídjához, egy faépítményhez, amelyet mintegy 40, a Rajnában lehorgonyzott pontonra helyeztek. Ez kiváltotta a kompjáratot, amely korábban az akkori település (Mülheim am Rhein) és Köln városa között működött.
Az első függőhíd (1927–1944)
[szerkesztés]Előzmények
[szerkesztés]Köln és Mülheim városa szerződést kötöttek egy állandó híd létesítésére, amelyet 1914. április 1-jén írtak alá. Az első világháború és az azt követő hiperinfláció miatt azonban az építkezés csak sokkal később, 1927-ben kezdődött meg.
A Hans Böckler elnökletével működő bizottság és az általa kinevezett zsűri egy monumentális, 333,2 méteres boltíves híd pályázatát javasolta megépítésre, amelyet a Peter Behrens, a Friedrich Krupp AG és a Franz Schlüter AG nyújtott be. Paul Bonatz zsűritag támogatásával Köln akkori főpolgármestere, Konrad Adenauer egy karcsúbb függőhíd megvalósítását szerette volna elérni, amelyhez a kábeleket a Köln-Mülheimer Carlswerk von Felten & Guilleaume cég gyártotta volna, és amelynek igazgatója – Adenauerhez hasonlóan – a kölni városvezetés centrumpárti (Deutsche Zentrumspartei) frakciójához tartozott. Mivel Adenauer a frakciójából nem tudott elegendő támogatást szerezni javaslatához, ezért maga mellé állította az ellenlábas kommunista párt frakcióját.[2] A szavazást heves viták előzték meg, ahogy korábban hosszan a deutzi függőhíd megvalósítását is, így erről mint második kölni hídvitáról emlékeznek meg az évkönyvek.[3] Végül 1927. április 28-án a városvezetés 47–36 arányban megszavazta a függőhíd megépítését.
Tervezés és kivitelezés
[szerkesztés]
Az építkezés 1927. május 19-én kezdődött, és nem sokkal később, június 20-án a hajóhidat lezárták és szétszedték. A „Mülheimer Häuschen” vendéglőt is le kellett bontani, hogy helyet adjon az új híd építéséhez.
A szerkezetet ún. „hamis” függőhídként a Harkort cég (Georg Kapsch) és Adolf Abel városrendezési igazgató által kidolgozott terv alapján kívánták megépíteni. A függesztőkábelek húzóerõit a merevített pályaszerkezet nyomóerõi ellensúlyozták. Így elkerülhetők voltak a valódi függőhidaknál használt nehéz horgonytömbök, amelyeket akkoriban nem tartottak megvalósíthatónak azon a helyszínen. A híd régi képein ez a fajta konstrukció felismerhető azáltal, hogy a partról a pilonok felé a függesztőkábel kis szögben fut fel (a mai hídnál a felfutás jóval meredekebb).
Adenauer főpolgármester 1929. október 13-án avatta fel a függőhidat. Ekkor a 315 méteres támaszközével a legnagyobb hamis függőhíd volt, és villamosvonal is áthaladt rajta.
Ez a híd a második világháború alatt megsemmisült, 1944. október 14-én délben egy amerikai légitámadás során bombázták le.[4][5] A hidat már előkészítették, hogy felrobbantsák, és a bombázás hatása a már felszerelt robbanószer miatt volt pusztító, valamint a pilonok a konstrukció sajátossága miatt is meghajlottak, amikor a belső erők egyensúlya megszűnt.
A híd megsemmisüléséből tanulva elrendelték, hogy csak akkor helyezzenek robbanóanyagot a hidakra, ha az ellenség nyolc kilométernél közelebb kerül hozzájuk. Ez is hozzásegítette az amerikai csapatokat, hogy a Ludendorff vasúti hidat épen találják Remagennél 1945. március 7-én, egyedüliként a 22 rajnai híd közül, ami lerövidítette a háborút.[6][7]
Műszaki adatok
[szerkesztés]- Helyszín: 691,9 fkm
- Tömeg: 14 800 tonna
- Hossz: 682,8 méter
- Szélesség: 17,2 méter pályaszélesség és további 2-5 méter kerékpár és gyalogutak
- Támaszköz: 315 méter
- Költség: körülbelül 10 millió Reichsmark
A háború utáni függőhíd (1951–)
[szerkesztés]Tervezés és kivitelezés
[szerkesztés]
A híd újjáépítéséhez a kölni városépítész, Wilhelm Riphahn készített tervet Fritz Leonhardt építőmérnök felügyelete mellett, az építése 1949. október 13-án kezdődött. A megvalósításban Walter Pelikan acélgyártó közreműködött, aki a tervek részleteihez is hozzájárult. 1951. szeptember 8-án ismét Adenauer avatta fel, immár a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjaként.
Az új híd pilonjait az előző híd folyópilléreire építették, hossza és megjelenése megegyezik az előző hídéval, azonban ez már valódi függőhíd. Vagyis az új híd kábeleit a talajba horgonyozták le, így a pályaszerkezetnek már nem kell ellensúlyoznia a „hamis” függőhíd konstrukciójából adódó nyomóerőket. Ortotróp acél pályaszerkezetet használtak – elsőként Németországban – így különösen könnyű és vékony lehetett a konstrukció. Az előző híddal ellentétben az oszlopok a hídpálya gerendái mellett állnak, a gyalogjárda pedig az oszlopokat megkerülve fut; annál jóval könnyebb (több mint két és félszer kisebb tömege) és tíz méterrel szélesebb is.
1976–77-ben a hídpályát újjáépítették, a villamospályát elkülönítették az autósávoktól.
2004. november 2. óta a híd műemléki védettséget élvez.
2012. március 20. óta a híd két oszlopát és részben a kábeleit sötétedés után 112 energiatakarékos LED-fényszóró világítja meg.
2013-ra a híd jelentős felújításra szorult,[8] de Köln városának szűkös költségvetése miatt az átfogó felújítást halasztgatták. Végül 2018-ban kezdtek bele a teljes renoválásba, ami azóta is tart,[9] s a felújítás fázisaitól függő forgalmi korlátozások vannak érvényben.[10]
Műszaki adatok
[szerkesztés]- Tömeg: 5780 tonna
- Hossz: 682,8 méter
- Szélesség: 27,2 méter
- Támaszköz: 315 méter
- Költség: 12,2 millió DM
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Müheimer Brücke című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mülheim Bridge, Cologne című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az alkalmazott ortotróp acélszerkezet lényege, hogy a hordozó felület alatt a két szélső hosszanti főtartó között egy hullámszerűen kialakított merevítő biztosítja a felületre merőleges bordázatként a teherbírást. Dr. Németh György: Gerendahidak. Hidak II., egyetemi előadásjegyzet pp. 8–9. Széchenyi Egyetem. (Hozzáférés: 2021. április 19.) (Az ortotróp lemez elnevezés az ortogonális és anizotróp szavak összevonásából keletkezett. Az ortogonális szó a derékszögű bordahálózatra utal, az anizotróp szó pedig arra, hogy az így bordázott lemez a két főirányban eltérő merevséget biztosít.)
- ↑ Adenauer állítólag azzal győzte meg a kommunistákat, hogy ilyen ívhíd még Leningrádban sincs, de erre nincs bizonyíték.Ulrich Borsdorf: Hans Böckler – eine historische Leitfigur der deutschen Gewerkschaften? (német nyelven). Előadás a Friedrich Ebert alapítvány Hans Böckler halálának 50. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen (Gesprächskreises Geschichte), 2001. február 20.
- ↑ Roland May. Pontifex maximus – Der Architekt Paul Bonatz und die Brücken (német nyelven). Münster: Monsenstein und Vannerdat, 207–209. o. (2011). ISBN 978-3-86991-176-2
- ↑ Scott, Richard. In the wake of Tacoma: suspension bridges and the quest for aerodynamic stability. ASCE Publications, 131–132. o. (2001). ISBN 0-7844-0542-5
- ↑ www.bunkerarchaeologie.de. [2021. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 17.)
- ↑ Híd állott, most múzeum. HOVA MEGY EZ A VONAT? Blog, 2015. március 17.
- ↑ geest-verlag.de[halott link]
- ↑ Fotodokumentation „Mülheimer Brücke längst baufällig“ Archiválva 2014. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Kölnische Rundschau, Rubrik „Köln“ (Hozzáférés: 2013. január 8.) (németül)
- ↑ Generalsanierung der Mülheimer Brücke (német nyelven). Köln önkormányzata, 2018. február 20.
- ↑ Mülheimer Brücke im Verkehrskalender (Köln önkormányzata, Hozzáférés: 2021. április 19.)
További információk
[szerkesztés]- Mülheimer Brücke (Köln önkormányzata) (németül)
- Helmut Signon: Brücken in Köln am Rhein (A kölni Rajna-hidak), Bachem, Köln, 1966, első kiadás (németül)
- Ulrich Krings. Köln, 85 Jahre Denkmalschutz und Denkmalpflege 1912-1997 (Köln: A műemlékvédelem és -megőrzés 85 éve, 1912-1997), 2. rész (szövegek 1980-tól 1997-ig) (német nyelven). Köln: Bachem (1998). ISBN 3-7616-1388-1
- Walter Buschmann: Köln: Mülheimer Rheinbrücke (német nyelven). Rheinische Industriekultur, 2006. (Hozzáférés: 2021. április 19.)
- A Kölnische Zeitung újság Die neue Kölner Brücke (Az új kölni híd) címmel ünnepi kiadványt jelentetett meg 1929. október 13-án (több szerző, számos illusztráció, 8 oldal terjedelemben).
