Tóra
| Az Ószövetség könyvei |
|---|
 |
| Héber Biblia (Azok a könyvek, melyek az összes keresztény és zsidó kánon legalább egyikében megtalálhatóak.) |
|
1 Mózes · 2 Mózes · 3 Mózes · 4 Mózes · 5 Mózes · Józsué · Bírák · Rúth · 1–2 Sámuel · 1–2 Királyok · 1–2 Krónikák · Esdrás · Nehémiás · Eszter · Jób · Zsoltárok · Példabeszédek · Prédikátor · Énekek · Ézsaiás · Jeremiás · Siralmak · Ezékiel · Dániel · Hóseás · Jóel · Ámós · Abdiás · Jónás · Mikeás · Náhum · Habakuk · Szofoniás · Aggeus · Zakariás · Malakiás |
| Katolikus deuterokanonikus könyvek |
|
Tóbiás · Judit · 1 Makkabeusok · 2 Makkabeusok · Bölcsesség · Sirák fia · Báruk · Jeremiás levele · Dániel (kieg.) · Eszter (kieg.) |
| A görög és szláv ortodox kánon többletei |
| A grúz ortodox kánon többletei |
| A „szűkebb” etióp ortodox kánon többletei |
|
Ezra apokalipszise · Jubileumok · 1 Énok · 1-3 Etióp Makkabeusok · 4 Báruk |
| A szír Pesitta kánonjának többletei |
A Tóra (héberül: תּוֹרָה Tórá, Torá, ask: Tajró / Tajre, jiddis kiejtéssel tojre), vagy más néven a Mózesi könyvek vagy Pentateuchus a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve, amelyet a zsidó és a keresztény hagyomány kevés kivételtől eltekintve Mózesnek tulajdonított, és amelyet a konzervatív bibliamagyarázat lényegét tekintve ma is Mózestől származtat. A Mózesi könyveket a zsidók az időszámításunk előtti 2. századig egy könyvként kezelték és Tórának (héber: tanítás, intés, eligazítás, papi döntvény, szabály, törvény) nevezték, amely elnevezés ma is használatos. A Tóra a Tanak részét képezi, de a zsidó vallás azon belül különleges jelentőséget tulajdonít neki. A Tóra a zsidók legrégibb írásos emlékeit őrzi és leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől, Istennel kötött szövetségein keresztül, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig.
Az időszámításunk kezdete körüli időkben a Tórát technikai okokból öt könyvre osztották és Pentateukhosznak is nevezték (a pente = öt és teukhosz = tekercs, könyv görög szóból).
Részei
[szerkesztés]- Mózes első könyve בראשית -Börésit Geneszisz vagy Genesis (görög: eredet, származás – mert a világ, az emberiség és a zsidó nép keletkezését mondja el).
- Mózes második könyve, שמות -Smot Exodosz vagy Exodus (görög: kimenet – mert az úgynevezett egyiptomi fogságból való kivonulást írja le).
- Mózes harmadik könyve, ויקרא -Vájikrá Leuitikon vagy Leviticus (görög képzésű szó a héber Léviből: a lévikről vagy levitákról szóló könyv).
- Mózes negyedik könyve, במדבר - Bömidvár Arithmoi vagy Numeri (görög illetve latin: számok – mert népszámlálással kezdődik).
- Mózes ötödik könyve, דברים - Dvárim Deuteronomion vagy Deuteronomium (görög: második törvény).
Az első könyv a bibliai őstörténetet és a pátriárkák történetét tartalmazza, a második, harmadik és negyedik könyv a Mózes-történetet és a Sínai-hegyi törvényhozás eseményeit beszéli el, az ötödik könyv pedig megismétli a törvényt és buzdít annak megtartására.
| Károli fordítás | Tóra | Vulgata | Septuaginta |
|---|---|---|---|
| Mózes első könyve A teremtésről |
בראשית | Genesis | Γένεσις |
| Mózes második könyve A zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről |
שמות | Exodus | Ἔξοδος |
| Mózes harmadik könyve A léviták egyházi szolgálatáról |
ויקרא | Leviticus | Λευϊτικὸν |
| Mózes negyedik könyve Az izráeliták megszámlálásáról való könyv |
במדבר | Numeri | Ἀριθμοὶ |
| Mózes ötödik könyve A törvény summája |
דברים | Deuteronomium | Δευτερονόμιον |
Szerzősége
[szerkesztés]
A zsidó-keresztény hagyomány Mózesnek tulajdonítja az öt könyvet, de ezt mára már megcáfolták.[1]
A Mózesi szerzőségét Ábrahám ibn Ezra (elhunyt 1167-ben) középkori zsidó tudós nyomán a 17. században Spinoza vonta először kétségbe.
A 18. században Jean Astruc az istennevek váltakozása alapján a Mózesi könyveket két fő forrásra (az egyik a Jahve, a másik az Elohim istennevet használja) és tíz kisebb forrásra vezette vissza.
A modern tudományos bibliakritika Julius Wellhausennek a századforduló táján végzett kutatásai alapján a könyveket a következő forrásoktól származtatja:
- A legrégibb a Jahve istennevet használó jahvista forrás, amelynek ősibb részét laikus forrásnak is nevezik, mivel a kultusz iránti érdeklődése csekély. A jahvista forrás istenfogalma kezdetleges, erősen antropomorf, stílusa konkrét és egyszerű. Keletkezési ideje az időszámításunk előtti IX. század közepe és a 8. század közepe közötti időszak, keletkezési helye a déli országrész.
- Nem sokkal ez után keletkezett az elohista forrás, mely az Elohim istennevet használja, oktató stílusban Elohimra vezeti vissza a történéseket és különös figyelmet szentel a prófétai mozgalomnak.
- A deuteronomiumi forrás szónoki stílusban íródott, különös gondot fordít a Jahve-kultuszra, és csak a jeruzsálemi templomban bemutatott áldozatot tartja törvényesnek. Keletkezési ideje Jósiás júdai király vallási reformjának időszaka.
- A papi forrás a babiloni fogság időszakában keletkezett több papi nemzedék munkája gyümölcseként. Jellemzője a száraz, ünnepélyes stílus, a teológiai érdeklődés, a kronológiai és egyéb számadatok, valamint nemzetségtáblák közlése. Az egymással fokozatosan egybeépülő forrásokból a fogság után, az i. e. V. század végén jött létre egy végső papi szerkesztés (redicatio) következményeként a mózesi könyvek mai formája.
Lásd még
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ McDermott, John J., "Reading the Pentateuch: a historical introduction" (Pauline Press, 2002)p.21. Google Books (2002. október 1.). Hozzáférés ideje: 2010. október 3.
Források
[szerkesztés]
- Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon. 5. bőv. kiadás. Budapest: Kossuth. 1983. ISBN 963-09-2218-5
- A Biblia világa (szerkesztő Rapcsányi László), RTV Minerva, Budapest, 1981, ISBN 963-223-199-6
