Mészalkálikőzetek

A mészalkálikőzetek a magmás kőzetsorok kémiai összetétel, közelebbről alkáliatartalom alapján elkülönített egyik csoportja. Az ide sorolt kőzetek tulajdonsága, hogy alkálifémekben (kálium, nátrium), földpátpótlókban, alkáliproxénekben és alkáliamfibolokban szegények. Kémiai megközelítésben a kalcium-alumoszilikátok egyensúlyban vannak a kálium-, illetve nátrium-alumoszilikátokkal, szemben az alkálikőzetekkel, amelyekre magasabb alkálifém-tartalom jellemző. Az alkáliatartalom leírására alkalmas az alkáliindex, amely azt a szilícium-dioxid-kontentrációt jelöli, amelynél a kőzet nátrium-oxid- és kálium-oxid-tartalma egyensúlyban van a kalcium-oxid-tartalommal. Ez alapján az 56%-os értéknél magasabb alkáliindexű kőzetek sorolhatóak a mészalkálikőzetek közé, míg 64%-os értéktől felfelé erősen mészalkáli kőzetcsoportokat különítenek el.

Jellemzően a kontinentális gyűrt övek magmatizmusában alakultak ki, főleg a szinorogén gránit-, a szubszekvens andezit- és az orogenezist megelőző, valamint azt követő vulkanizmus bazaltkőzetei tartoznak ide. Az ebbe a csoportba tartozó kőzetek a Csendes-óceánt övező Cirkumpacifikus-hegységrendszer belső, gyűrthegységi zónáira is jellemzőek, ezzel magyarázható, hogy a régebbi kőzettani nevezéktanban pacifikus kőzetek megjelöléssel írták le ugyanezt a kőzetcsoportot.

Az alkáliák és a kalcium-oxid relatív mennyisége alapján történő elkülönítés alapelveit M. A. Peacock dolgozta ki 1931-ben. A magmás kőzetek kémiai összetétel alapján történő további osztályozásai közül kiemelendő a szilícium-dioxid-tartalom szerinti csoportosítás (ultrabázisos, bázisos, intermedier és savanyú kőzetek).

Források

• Mészalkáli provincia. In Természettudományi lexikon IV. (L–N). Főszerk. Erdey-Grúz Tibor. Budapest: Akadémiai. 1967. 395. o.
• Magmás kőzetek. In Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 383. o. ISBN 963-9257-07-9  
• Pacifikus kőzetsorozat. In Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 400. o. ISBN 963-9257-11-7