Ugrás a tartalomhoz

Mátravidéki Erőmű

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mátravidéki Erőmű
A hűtőtó felől
A hűtőtó felől
Ország Magyarország
HelyLőrinci
Építési adatok
Építés éve1940–49
Megnyitás1949
(1995-ben bezárt)
Építési stílusmodern építészet
Kimenő teljesítmény170 MW
Elhelyezkedése
Mátravidéki Erőmű (Magyarország)
Mátravidéki Erőmű
Mátravidéki Erőmű
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 43′ 00″, k. h. 19° 40′ 40″47.716667°N 19.677833°EKoordináták: é. sz. 47° 43′ 00″, k. h. 19° 40′ 40″47.716667°N 19.677833°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Mátravidéki Erőmű témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Mátravidéki Erőmű (névváltozat: Mátravidéki Hőerőmű) az 1950-es évek Magyarországának egyik legnagyobb és legkorszerűbb széntüzelésű hőerőműve volt Lőrinciben. Működése a fenti név alatt 1995-ben megszűnt.

Építése

[szerkesztés]

A Budapesti Általános Villamossági Részvénytársaság és a Magyar Villamossági Részvénytársaság egyesülésével megalakult Budapest Székesfőváros Elektromos Művei Rt. – a növekvő villamosenergia-igények miatt – 1940-ben új erőmű építésébe kezdett. A beruházás helyszínének a Heves vármegyei Lőrinci község déli részét választották ki. Az erőmű mellé korszerű lakótelep[1] és a Zagyva folyó által táplált hűtőtórendszer is épült. Az erőmű a Mátra délnyugati lejtőin megnyitott Petőfibánya lignitjére települt. A beszállítás drótkötélpályás csillékkel történt.

A főberendezésekkel felszerelt erőmű a második világháború végén szovjet katonai fennhatóság alá került. Gépeit leszerelték és háborús jóvátételként 1945-ben és 1946-ban a Szovjetunióba szállították.

A Gazdasági Főtanács már 1947. január 3-án[2] határozatot hozott az erőmű újjáépítéséről. 1949. július 1-jén megalakult a Mátravidéki Erőmű Vállalat.[3]

A nehéz gazdasági körülmények között folytatott beruházás,[4] majd az erőmű üzembe helyezése „számos meglepetéssel szolgált”.[5] Mindazonáltal a hazai gépgyártásra és a hazai szénre alapozott fejlesztés sikerrel járt: a villamosenergia-szolgáltatás 1949. július 25-én megindult. 1954-re a kezdeti üzemzavarokat kiküszöbölve a 128 MW-os beépített kapacitásával (a Kelenföldi Erőmű mellett) Magyarország akkori legnagyobb erőműveként működött a Mátravidéki Erőmű.

Műszaki jellemzők

[szerkesztés]

Szénportüzelésű, gyűjtősínes kondenzációs alaperőmű (1949–1983), 8 darab 110 t/h kapacitású gőzkazánnal és 4 darab 32 MW teljesítményű gőzturbinával.[6]

Kazánok

[szerkesztés]
  • 1. sz. kazán: üzembe helyezés: 1949, selejtezés: 1974, lebontás: 1981
  • 2. sz. kazán: üzembe helyezés: 1949, átalakítás olajtüzelésre: 1972, átalakítás (hőszolgáltatásra): 1978
  • 3. sz. kazán: üzembe helyezés: 1950, selejtezés: 1987
  • 4. sz. kazán: üzembe helyezés: 1951, átalakítás olajtüzelésre: 1973, átalakítás (hőszolgáltatásra): 1974
  • 5. sz. kazán: üzembe helyezés: 1951, selejtezés: 1987, lebontás: 1989
  • 6. sz. kazán: üzembe helyezés: 1952, átalakítás olajtüzelésre: 1977, selejtezés: 1983, lebontás: 1989
  • 7. sz. kazán: üzembe helyezés: 1953, selejtezés: 1987, lebontás: 1989
  • 8. sz. kazán: üzembe helyezés: 1953, átalakítás olajtüzelésre: 1975, selejtezés: 1983, lebontás: 1987

Turbinák

[szerkesztés]
  • I. sz. 32 MW-os gőzturbina üzembe helyezés: 1949, selejtezés: 1982, lebontás: 1982
  • II. sz. 32 MW-os gőzturbina üzembe helyezés: 1950, csere (meghibásodás miatt): 1972, átszállítás a Borsodi Hőerőműbe: 1984
  • III. sz. 32 MW-os gőzturbina üzembe helyezés: 1951, selejtezés: 1985, lebontás: 1986
  • IV. sz. 32 MW-os gőzturbina üzembe helyezés: 1953, selejtezés: 1985, lebontás: 1986

Az üzemeltetés befejeződése

[szerkesztés]

1973-ban megszűnt a lignitbeszállítás, ezt megelőzően néhány kazánt tisztán olajtüzelésre állították át.

A hazai erőműpark korszerűsödésével, a környező, jövedelmezően kitermelhető szénvagyon kimerülésével a Mátravidéki Erőmű üzemeltetése gazdaságtalanná vált. 1984. január 1-jétől megszűnt a villamosenergia-termelés. Két kazánt a helyi hőigények kielégítésére hőszolgáltató kazánná alakítottak át, majd ezeket három kisebb (10 t/h gőzkapacitású), de jobb hatásfokú kazánnal váltották ki. A Mátravidéki Erőmű egy ideig még a visontai Mátrai Erőmű Rt. (korábban: Gagarin Hőerőmű Vállalat), illetve az Erőműkarbantartó Vállalat (ERŐKAR) telephelye volt, majd a cég 1995-ben megszűnt.

Utóélet

[szerkesztés]

A telephelyet 1995-ben a Magyar Villamos Művek (MVM) vásárolta meg a Mátrai Hőerőmű Rt.-től. A meglévő infrastruktúra hasznosításával 1997-től egy 170 MW névleges teljesítményű gázturbinás erőmű beruházását kezdte meg az MVM. A beruházás befejezése (2000 májusa) és a gázturbina üzemeltetése az 1999-ben alapított GTER Gázturbinás Erőműveket Üzemeltető és Karbantartó Kft. (később: MVM GTER Gázturbinás Erőmű Zrt.) feladata.[7]

Az erőmű 58 hektáros hűtőtava kedvelt horgászhely (jellemző halak: ponty, amur, süllő, csuka), tóparti horgásztanyákkal.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Archivált másolat. [2008. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 25.)
  2. ↑ 260/1947. G. F. sz. határozat
  3. ↑ Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt.
  4. ↑ A beruházás irányítója Ratkovszky Ferenc (később Kossuth-díjas gépészmérnök, az MTA tagja) volt.
  5. ↑ Kerényi A. Ödön: A magyar villamosenergia-rendszer 2000-ben (Elektrotechnika, 92. évfolyam 10. szám, 1999)
  6. ↑ Erőművek legfontosabb műszaki adatai. MVMT, Budapest, 1989 ISBN 963-7222-685
  7. ↑ MVM GTER Gázturbinás Erőmű Zrt.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Mátravidéki_Erőmű&oldid=27542771”