Máday Károly

Máday Károly
A Tiszai evangélikus egyházkerület püspöke
Máday Károly (1821–1870). (Illusztráció a Vasárnapi Ujságban.)
Született	1821. május 30. Késmárk
Elhunyt	1870. szeptember 28. (49 évesen) Dobsina
Püspökségi ideje 1860 – 1870
Előző püspök Következő püspök Pákh Mihály Czékus István
A Wikimédia Commons tartalmaz Máday Károly témájú médiaállományokat.

Máday Károly (Késmárk, 1821. május 30. – Dobsina, 1870. szeptember 28.) a Tiszai evangélikus egyházkerület püspöke 1860-tól haláláig.

Életpályája

Tanult Késmárkon és Eperjesen, ahol 1838-tól 1842-ig jogot is tanult és jártasságot szerzett a francia és angol nyelvben. Három évig nevelő volt Berzeviczy Gergely két fiúunokájánál. 1841-ben külföldi egyetemekre ment Berlinbe, Greifswaldba és Jenába (itt 1846. június 30-tól), megfordult Dániában, Svédországban, Olaszországban és Svájcban is.

1846-ban a miskolci evangélikus algimnázium tanára, 1847-ben ugyanott lelkész, 1848. szeptember 14-én egyszersmind egyházkerületi jegyző lett. Az 1848-49. évi szabadságharcban tevékenyen részt vett. A leveretés után az elfogatás elől a Szepességbe menekült, ahol 1850-ben a bélai egyház lelkésze lett. Az 1859. évi protestáns pátens megjelenése után Máday neve országos hírű lett: a tiszai evangélikus egyházkerület 1859. szeptember 27-én Késmárkon, Zsedényi Ede vezetése alatt tartott gyűlésének ő volt a jegyzője. A pátens ellen először tiltakozó végzést ő fogalmazta, ő nyomatta ki Sárospatakon Pálkövynél. Emiatt Mádayt törvényszék elé idézték, hivatalából felfüggesztették, börtönre ítélték. Miután önként nem jelentkezett a bezáratásra, éjjel csendőrök elfogták és fegyveresen kísérték Kassára (1860. május 7.), ahol Zsedényivel együtt volt fogva május 15-ig. Ezután a magyar protestáns egyház szabadon szervezkedhetett.

A tiszai egyházkerület Mádayt 1860. augusztus 1-jén szuperintendenssé választotta. 1861 tavaszán a miskolci, 1863-ban pedig a dobsinai egyház választotta meg lelkészül. Amikor a miskolci lelkészi állást a dobsinaival cserélte fel, a miskolci egyház Máday-alapítvány létesítésével örökítette meg nevét.

Emlékezete

• Halála után a kerület rendelt Máday-alapítványt és sírja fölé a dobsinai egyházzal együtt szobrot állított.

Munkája

• Kiadta: A tiszai ág. hitv. egyházkerület Névtára 1862. Miskolc
• Egyházi beszédei kéziratban maradtak.

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.