Mácza János

Mácza János
Nemes Lampérth József - Mácza János portréja
Született	1893. augusztus 4. Alsóhrabóc
Elhunyt	1974. november 14. (81 évesen) Moszkva
Állampolgársága	magyar szovjet
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	esztéta, művészettörténész, író, műfordító, színikritikus
Kitüntetései	A Munka Vörös Zászló Érdemrendje a Munka Vörös Zászló Érdemrendje
Sablon • Wikidata • Segítség

Mácza János (Alsóhrabóc, 1893. augusztus 4. – Moszkva, 1974. november 14.) esztéta, művészettörténész, író. A magyar avantgárd művészet ígéretes alkotójaként indult, majd a kommün bukása után teljes életét moszkvai emigrációban töltötte.

Életpályája

Gyógyszerésznek tanult, de közben írogatott is; első írásai az Ungvári Közlönyben, majd a pesti lapokban (Magyar Figaró, Ország-Világ, Magyar Hírlap) jelentek meg. 1915-ben Budapestre költözött, és Kassák Lajos lapjainál, előbb A Tettben, majd a Mában jelentette meg színikritikáit. 1917-ben a Ma folyóirat köréhez kapcsolódva egy színészképző szabadiskolát szervezett.

Verseit a német expresszionizmus ihlette; a Die Aktion és a Der Sturm német művészeti folyóiratok íróinak munkáiból többet is lefordított. A Ma körében Uitz Bélával és Mattis Teutsch Jánossal került közelebbi barátságba.

1919-ben eltávolodott a magyar aktivizmus körtől, többekkel együtt a forradalom szolgálatába állt; a Szombatban és a Vörös Lobogóban publikált, és a Nemzeti Színház segédrendezője lett. A teljes színpad című munkájában az irodalom, a képző- és az előadóművészet szintézisét próbálta kidolgozni. A kommün bukása után emigrált Szlovákiába, majd Bécsbe. Az emigrációban belépett a KMP-be, és pártmegbízásból 1920–22-ben a Kassai Munkás c. lapnál volt kulturális rovatvezető, a bukaresti Munkásban is jelentek meg írásai. Német, szovjet, cseh avantgárd írók munkáit fordította magyarra.

1923-ban Moszkvában telepedett le; 1926-tól a Közoktatási Népbiztosság Osztályán dolgozott. 1928–34-ben művészettörténetet tanított a moszkvai egyetemen. Esztétikai írásaiban hangsúlyozta a kollektivitás elvét, ugyanakkor nem osztotta a korszak dogmatikus nézeteit. A művészeti közéletből hamarosan kiszorult; az Építészeti Akadémián tanított, ipari formatervezéssel foglalkozott. Az 1950-es években enyhült körülötte a légkör; kormánykitüntetést kapott. Kéziratait, könyveit a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.

Könyveiből

• A klasszikus és az új magyar dráma. 1915
• A modern magyar dráma. Tanulmányok, jegyzetek; szerzői, Ungvár, 1916
• Teljes színpad. Tanulmány 1919–1921; Ma, Wien, 1921
• A mai Európa művészete. Moszkva, 1926
• Irodalom és munkásosztály Nyugaton. Moszkva, 1927
• Uitz Béla alkotói útja. Moszkva–Leningrád, 1932
• Alkotó módszer és művészi örökség. Moszkva, 1933
• Esztétika és forradalom; ford. S. Nyirő József, utószó Botka Ferenc; Gondolat, Bp., 1970
• Legendák és tények. Tanulmányok a XX. század művészettörténetéhez; összeáll., jegyz., utószó Szabó Júlia; Corvina, Bp., 1972 (A művészettörténet forrásai)
• A mai Európa művészete. 1926; ford. S. Nyírő József, szöveggond., előszó, jegyz. Botka Ferenc; PIM–NPI, Bp., 1978 (Irodalmi múzeum)
• Eszmeiség – avantgarde – művészet; szöveggond., előszó, jegyz. Botka Ferenc, ford. S. Nyirő József, függelék ford. Pacsek Józsefné; NPI–PIM, 1981-1983
  • 1. Irodalom és munkásosztály Nyugaton; 1981
  • 2. Alkotó módszer és művészi örökség; 1983

Szakirodalom

• Szabó Júlia: A magyar aktivizmus művészete : 1915-1927. Budapest : Corvina, 1981. 247 o. 186 t. ill. (részben színes) ISBN 9631309126

Források

• Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1255. o. ISBN 963-05-6806-3  

Külső hivatkozások

• MÉL