Luzzasco Luzzaschi
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| Luzzasco Luzzaschi | |
.jpg) | |
| Ötödik madrigálkönyve (1595) címlapja | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1545[1][2][3][4][5] Ferrara |
| Elhunyt | 1607. szeptember 10. (61-62 évesen)[1][3][6] Ferrara |
| Pályafutás | |
| Hangszer | orgona |
| Tevékenység |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Luzzasco Luzzaschi témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Luzzasco Luzzaschi (Ferrara, 1545 – Ferrara, 1607. szeptember 11.) 16. századi itáliai orgonista, zeneszerző és zenepedagógus.
Élete
[szerkesztés]Saját elmondása szerint Cipriano de Rorénál tanult. Valószínűleg Jacques Brunelnél orgonát, és Alfonso dalla Violánál ellenpontozást, miután Rore 1558-ban elhagyta Ferrarát. Szülővárosa katedrálisában kapellmeisterként alkalmazták, és II. Alfonso d'Este herceg szolgálatában állt. Zeneileg ő felelt a híres Concerto delle dameért, amelyhez számos madrigált írt, köztük az 1601-es madrigálokat, amelyek 1–3 szopránra énekeltek és játszottak; ebben a pozícióban számos később híressé vált zenész tanára is volt, mint például Girolamo Frescobaldié.
Hatvankét éves korában halt meg, és a ferrarai karmelita templomban temették el.
Megállapítások a művészről
[szerkesztés]Claudio Merulo korának legnagyobb olasz orgonistájaként tartotta számon, Vincenzo Galilei pedig minden kor legkiválóbb zenészei közé sorolta, Pietro Pontio a zene elméletével és gyakorlatával foglalkozó Párbeszédének második részében említi szerzőként és kiváló orgonakutatóként Ezek közül kettőt, az első és a második hangfekvésben, Girolamo Diruta adott ki Transilvano című művének második részében.
Ennek a műnek az első része egy toccatát tartalmazott Luzzasco Luzzaschi negyedik hangján. Requeno apát a 16. század zenészei között említi, akik megpróbálták újra divatba hozni a görögök enharmonikus műfaját, és arról biztosít bennünket, hogy ő épített egy olyan csembalót, amelynek billentyűzete úgy volt elrendezve, hogy bármilyen darabot el tudjon játszani a zene három műfajában, úgymint: diatonikus, kromatikus és enharmonikus (Esszék a harmonikus művészet újjáépítéséről, II. kötet); de az apátot félretájékoztatták, mivel a hangszert, amelyről beszél, Nicola Vicentino építette, és a ferrarai herceg birtokában volt, amint azt Bottrigari Il desiderio, overo de' concerti de' vari strumenti musicali című könyvében elmondja (40–41. oldal az 1559-es kiadásban).
Művei
[szerkesztés]Neki tulajdonított művek:
- Madrigálok éneklésre és játékra 1–3 szoprán számára – Róma, 1601
- Az ötszólamú madrigálok második választása – Nápoly, 1601
- Sacrarum cantionum öt hangra – Velence, 1598
Egyéb projektek
[szerkesztés]
Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
- ↑ KANTO – Kansalliset toimijatiedot. Finn Nemzeti Könyvtár
- ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Luzzasco Luzzaschi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.