Ugrás a tartalomhoz

Luzzasco Luzzaschi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Luzzasco Luzzaschi
Ötödik madrigálkönyve (1595) címlapja
Ötödik madrigálkönyve (1595) címlapja
Életrajzi adatok
Született1545[1][2][3][4][5]
Ferrara
Elhunyt1607. szeptember 10. (61-62 évesen)[1][3][6]
Ferrara
Pályafutás
Hangszerorgona
Tevékenység
  • orgonaművész
  • zeneszerző
  • csembalóművész
  • neveléstudós
A Wikimédia Commons tartalmaz Luzzasco Luzzaschi témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Luzzasco Luzzaschi (Ferrara, 1545 – Ferrara, 1607. szeptember 11.) 16. századi itáliai orgonista, zeneszerző és zenepedagógus.

Élete

[szerkesztés]

Saját elmondása szerint Cipriano de Rorénál tanult. Valószínűleg Jacques Brunelnél orgonát, és Alfonso dalla Violánál ellenpontozást, miután Rore 1558-ban elhagyta Ferrarát. Szülővárosa katedrálisában kapellmeisterként alkalmazták, és II. Alfonso d'Este herceg szolgálatában állt. Zeneileg ő felelt a híres Concerto delle dameért, amelyhez számos madrigált írt, köztük az 1601-es madrigálokat, amelyek 1–3 szopránra énekeltek és játszottak; ebben a pozícióban számos később híressé vált zenész tanára is volt, mint például Girolamo Frescobaldié.

Hatvankét éves korában halt meg, és a ferrarai karmelita templomban temették el.

Megállapítások a művészről

[szerkesztés]

Claudio Merulo korának legnagyobb olasz orgonistájaként tartotta számon, Vincenzo Galilei pedig minden kor legkiválóbb zenészei közé sorolta, Pietro Pontio a zene elméletével és gyakorlatával foglalkozó Párbeszédének második részében említi szerzőként és kiváló orgonakutatóként Ezek közül kettőt, az első és a második hangfekvésben, Girolamo Diruta adott ki Transilvano című művének második részében.

Ennek a műnek az első része egy toccatát tartalmazott Luzzasco Luzzaschi negyedik hangján. Requeno apát a 16. század zenészei között említi, akik megpróbálták újra divatba hozni a görögök enharmonikus műfaját, és arról biztosít bennünket, hogy ő épített egy olyan csembalót, amelynek billentyűzete úgy volt elrendezve, hogy bármilyen darabot el tudjon játszani a zene három műfajában, úgymint: diatonikus, kromatikus és enharmonikus (Esszék a harmonikus művészet újjáépítéséről, II. kötet); de az apátot félretájékoztatták, mivel a hangszert, amelyről beszél, Nicola Vicentino építette, és a ferrarai herceg birtokában volt, amint azt Bottrigari Il desiderio, overo de' concerti de' vari strumenti musicali című könyvében elmondja (40–41. oldal az 1559-es kiadásban).

Művei

[szerkesztés]

Neki tulajdonított művek:

    • 7 könyv ötszólamú madrigálokból
    • I. könyv, Ferrara, 1571
    • II. könyv – Velence, 1576
    • III. könyv – ugyanott, 1582
    • IV. könyv – Ferrara, 1594
    • V. könyv – ugyanott, 1595
    • VI. könyv – uo., 1596
    • VII. könyv – Velence, 1604
  • Madrigálok éneklésre és játékra 1–3 szoprán számáraRóma, 1601
  • Az ötszólamú madrigálok második választásaNápoly, 1601
  • Sacrarum cantionum öt hangra – Velence, 1598

Egyéb projektek

[szerkesztés]
További információkat találhatsz Luzzasco Luzzaschi témában a Wikipedia testvérprojektjeiben:

Szótári meghatározások a Wikiszótárban
Kézikönyvek a Wikikönyvekben
Idézetek a Wikidézetben
Forrásmunkák a Wikiforrásban
Képek a Commonsban
Hírek a Wikihírekben

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
  5. KANTO – Kansalliset toimijatiedot. Finn Nemzeti Könyvtár
  6. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Luzzasco Luzzaschi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.