Luzsénszky Alfonz (pap)
Luzsénszky Alfonz | |
Született | 1902. szeptember 13. Budapest |
Elhunyt | 1975. március 16. (72 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | hittanár |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Luzsénszky Alfonz, Luzsénszky Alfonz Mária (Budapest, 1902. szeptember 13. – Budapest, 1975. március 16.)[1] jezsuita szerzetes, templomigazgató, hittanár.
Életútja
[szerkesztés]Luzsénszky Alfonz és Petrovich Karolina fia. A teológiát Hollban tanulta, mint az esztergomi egyházmegye növendéke. 1927. június 29-én Esztergomban szentelték pappá. Először Nagymaroson, 1931-től Budapest-Külső-Ferencvárosban, 1933-tól Óbudán volt káplán, később pedig a Damjanich utcai Állami Tanítónőképző hittanára lett. Egyúttal a Regnum Marianum tagjai közé is felvették. 1945. október 9-én belépett a Jézus Társaságba. 1950-ben a pesti Jézus Szíve-templom igazgatója lett. 1951-től 1964-ben történt nyugdíjazásáig kántorként dolgozott.
1931 februárjában felelős kiadója volt a Magyar őserő c. röpiratnak, 1933. március 1-jétől július 27-ig a Farkaskölykök cserkész hetilapnak volt felelős szerkesztője, illetve felelős kiadója.
Elhunyt 1975. március 16-án déli egy órakor, életének 73., áldozópapságának 48. és szerzetesi hivatásának 30. évében a budapesti Ferenc-kórházban. Pannonhalmán helyezték örök nyugalomra 1975. március 27-én délután.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Luzsénszky címszó - Magyar katolikus lexikon
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Gyászjelentése
További információk
[szerkesztés]- Beke Margit: Az esztergomi (esztergom-budapesti) főegyházmegye papsága 1892-2006. Bp., Szent István Társulat, 2008.
- Hetényi Varga Károly: Szerzetesek a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában. II. Üldözött, börtönviselt jezsuiták, kapucinusok, karmeliták, keresztény iskolatestvérek, lazaristák, marianisták, maristák, mechitaristák, minoriták, piaristák szenvedéstörténete. Abaliget, Lámpás Kiadó, 2002.
- Pálos Antal: Viharon, vészen át. [Bp.], Jézus Társaság Magyar Rendtartománya, 1992.