Lukács Móric

Lukács Móric
Székely Bertalan festménye (1882)
Született	1812. szeptember 5. Pest
Elhunyt	1881. november 5. (69 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	publicista, műfordító, politikus
A Kisfaludy Társaság elnöke
Hivatali idő 1876 – 1879
Előd	Kemény Zsigmond
Utód	Gyulai Pál
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács Móric témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vizmai Lukács Móric Gergely (Pest, 1812. szeptember 5. – Budapest, 1881. november 5.) publicista, műfordító, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, 1876-től 1879-ig Kisfaludy Társaság 3. elnöke.

Pályája

Nemesi családban született. Atyja, tekintetes Lukáts Gergely Miklós úr, közbirtokos, vármegyei esküdt, anyja, tekintetes Hülf Rozina (1771–1851) asszonyság volt. Felváltva Pesten és szüleinek Temes megyei birtokán, Bresztovácon nevelkedett, házitanítók oktatták. 1832-ben Pestre költözött és idejét kedvenc tanulmányainak szentelte. 1836-ban Pest megyei tiszteletbeli aljegyző lett, egy ideig részt vett Pest megye közügyeiben, azután néhány évig főként az irodalomnak élt. Ifjúságának kedvenc tanulmányai a szépirodalmon kívül a történettudomány, a nemzetgazdaság és a filozófia voltak. Néhány év alatt elsajátította a francia, az angol, az olasz, a spanyol nyelvet.

Német nyelven írt néhány verse már 1829 előtt napvilágot látott német folyóiratokban, de Toldy Ferenc Handbuchjának olvasása a magyar irodalom tanulmányozására serkentette; idegen remekírók fordításába fogott. 1839-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1858-ban tiszteleti, 1876-ban igazgató taggá választotta. Eötvös Józseffel, Szalay Lászlóval és Trefort Ágostonnal együtt küzdött a haladás eszméiért, centralista volt; szerkesztette folyóiratukat, a (régi) Budapesti Szemlét (1840–1841). Az akadémia ügyeiben mint segédjegyző működött.

Az 1840-es években leginkább politikával foglalkozott. Sokat dolgozott külföldi német lapokba is a magyar ügy érdekében. Az 1848. évi nagy átalakuláskor kormányhivatalt vállalt: Klauzál Gábor mellett elnöki titkár lett a kereskedelmi minisztériumban, de csakhamar visszavonult. Évekig beteg anyját ápolta; annak halála után, 1851 nyarán külföldre ment. Beutazta Németországot, Svájcot, Belgiumot, Franciaországot, Angliát és Olaszországot. 1859-ben tért haza. 1862-ben feleségül vette Birly Krisztinát, vele ismét külföldre utazott; később neje betegeskedése miatt (aki 1874. januárban halt meg) mindentől visszavonult. 1876-ban a Kisfaludy Társaság megválasztotta elnökévé, 1879-ben lemondott tisztségéről. Az MTA-nak húszezer, a Kisfaludy Társaságnak tízezer forintot hagyományozott a neje nevét viselő pályadíjakra.

Írásai

Költeményei, műfordításai, értekezései, cikkei a következő folyóiratokban, hírlapokban és évkönyvekben jelentek meg: Koszorú (1829-1830. költ. a görög antológiából fordítva néhány szép darabot); a pesti Spiegel (1831. 7., 8. sz. költ. Auszug aus meinem poetischen Tagebuch); utóbb megkedvelvén és különösebb tanulmánya tárgyául választván az angol irodalmat, jelesen Byron költeményeit, ezek közül többeket magyarra fordított a Társalkodóban (1834. A sötétség, Tasso keserve, Az álom, 1835. Byron Farewellje és töredék Bulwer Rajnai vándoraiból, 1836. töredék mutatványok Byron Childe Haroldjából, 1839. értekezés); Aurora zsebkönyv (1835. Byron, Tengeri rablók éneke, 1836. költ. angolból, 1837. Egy eb sirjára és Egy koponyából készült billikomra Byron után, Tudós Bulwer után); Athenaeum (1839. Kain. Byron drámai költ., 1843. A socialismusról és polemia); Budapesti Szemle (1840. I. Állati magnetismus és álomjárás, II. Büntetőjogi theoriák); Budapesti Árvizkönyv (IV. 1840. Byron elváltoztatott idomtalanjából I. felv.); Tudománytár (Uj F. IX., S. 1841. Az ujabb polgárosodás elemei Európában a római birodalom bukása után Guizot után XI. 1842. A városok szerkezete külföldön); Kisfaludy Társaság Évlapjai (IV. 1842-43. A műbirálatról, Pope tankölteménye angolból jegyzetekkel, beköszöntő, XI. Elnöki beszéde 1876. febr. 6., XII. Elnöki beszéde Deák Ferencről febr. 23., 1877. febr. 11., XIII. 1878. febr. 10., XIV. 1879. febr. 9.); Henszlmann, Vierteljahrschrift aus und für Ungarn (Leipzig 1843. II. Über Ungarns Urbarialgesetze und deren Entstehung: 1. Geschichte des Bauernstandes in Ungarn, 2. Rechtsverhältnisse des ungarischen Badern nach Einführung des Theresianischen Urbarium bis zum Reichstag v. J. 1832-36. 3. Reichstag 1832-36., 4. Resultate des 1832-36. Reichstages für den ungarischen Bauern, 5. Auszüge aud sen Raichstagsdebatten von 1834.); Allgemeine Zeitung (Augsburg 1843-1844.); Ellenőr (1847. Néhány eszme az egyesületi jog körül); Budapesti Szemte (II. 1858. róma régi történeteinek hitelessége és eredete, V. VI. 1859. A román nyelvek alakulása, XI. 1860. Laboulay br., Eötvös Józseftől); Magyar Akadémiai Értesítő (1860. De Gerando Ágost emlékezete, máj. 27.), Pesti Napló (1860. politikai cikkek, 293-295. sz. Nemzetségek és nyelvek kérdése); Vasárnapi Ujság (1869. Gróf Teleki László haláláról, 1883. Levele Kvassay Edéhez Meran, 1874. márc. 23.); Történelmi Lapok (I. 1875. 45. sz. L. levele br. Wesselényi Miklóshoz Pest, 1848. jan. 6.); Szegedi Árvizkönyv (Bpest, 1880. Önéletrajzának egy töredéke); Magyarország és a Nagyvilág (1880. Gróf Teleki László halála, L. M. „emlékezései”-ből.)

Művei

• Fogházjavítás. Pest, 1842. Három kőnyom. táblával. (Eötvös József báróval együtt.) Online
• A bőkezü szerető. Miguel de Cervantes után spanyolból ford. Uo. 1843. (Külföldi regénytár XII. A szerző életrajzával.) Online
• Emlékbeszéd gróf Teleki László felett. Pest, 1861. (Öngyilkos barátjának végzete haláláig foglalkoztatta, akadémiai emlékbeszédében méltó emléket emelt a nagynevű politikusnak.)
• A műbírálatról. Pope Sándor tankölteményének fordítása. Pest, 1875. (Angol költőkből való fordításait az 1830-as évektől kezdve hozták folyóirataink, különösen Byron-fordításaival keltett feltűnést.)
• Lukács Móric munkái. Összegyűjtötte Gyulai Pál. Kiadta a Kisfaludy Társaság. Két kötet. Budapest, 1894. (Műfordítások, tanulmányok, hírlapi cikkek gyüjteménye.)

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VIII. (Löbl–Minnich). Budapest: Hornyánszky. 1902.  
• Pintér Jenő. A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés, 7. kötet. (A szónoklat és a publicisztika c. alfejezet.) (1930–1941.) 
• Fősz.: Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. Akadémiai Kiadó. (Hozzáférés: 2011. április 29.)

További információk

• Trefort Ágoston. Emlékbeszéd Lukács Móricz felett, Egyetemes könyvtár (1). Győr: Gross (1888)