Lukács László (költő)
Lukács László | |
Született | 1906. március 31. Szomolnokhuta |
Elhunyt | 1944. július vége (38 évesen) Bor |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Sablon • Wikidata • Segítség |
Lukács László (Szomolnokhuta, 1906. március 31. – Bor, Jugoszlávia, 1944. július vége) magyar költő és műfordító.
Élete
[szerkesztés]Értelmiségi család sarja, egyetemi tanulmányait Olaszországban és Franciaországban végezte, Bolognában az orvosi, a párizsi Sorbonne-on a bölcsészkart látogatta. A munkásmozgalomba Franciaországban kapcsolódott be. 1925-ös hazatérését követően az SZDP tagja lett, csatlakozott a baloldali ellenzékhez, majd 1930-ban a KMP-be lépett be. 1931–32-ben Sallai Imre munkatársa volt, szerkesztette a Kommunista című illegális lapot. 1933-ban a magántisztviselői szervezet illegális kommunista csoportjának vezetője volt, majd 1935-ben megválasztották a Vörös Segély Végrehajtó Bizottságának titkárává. 1936-ban másfél évi börtönbüntetést szabtak ki rá, majd 1940-ben újból letartóztatták, és a szegedi Csillagbörtönbe került. Szabadulását követően bekapcsolódott az 1943-ban kibontakozó antifasiszta mozgalomba. A német megszállás idejében a bori munkatáborba hurcolták el, ott halt meg. A Nyugat, a Népszava, a Magyar Nemzet és a Magyar Csillag közölte írásait, de fordított oroszból és németből is (Lev Tolsztoj, Heine, Rilke).
Életművének bibliográfiáját Vasvári István állította össze: Nyolc magyar mártír költő. Budapest, 1967. 53-64. p.
Fontosabb művei
[szerkesztés]- Én és mi (Tanulmányok, Budapest, 1934)
- Visszafojtott lélek (versek, Budapest, 1941)
- Férfiak búcsúzása (válogatott versek, összegyűjtötte H. Lukács Borbála, válogatta Pándi Pál, Budapest, 1956)
- Leejtett furulya (versek, műfordítások, prózai írások, Pándi Pál bevezető tanulmányával, Budapest, 1959)
Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
További információk
[szerkesztés]- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- (szerk.) F. Almási Éva: Kortárs magyar írók 1945–1997. Bibliográfia és fotótár I–II., Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2000, ISBN 963-8477-38-5.
- Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.
- Révai új lexikona XIII. (L–Mag). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-613-0
- Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7
- Pándi Pál: Elsüllyedt irodalom (Bp., 1963)
- Mária Béla: L. L. halálának körülményei (Tiszatáj, 1964)
- Illés László: L. L. születésének 60. évfordulójára (Népszabadság, 1966. 76. sz.)
- György István: Soha többé (Bp., 1963)
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1972. 319. o.
- A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 420–421. o. ISBN 9630902435
- György István: Halálraítéltek. Bp., 1957
- Mátyás Ferenc: Irodalmunk feltáratlan népfronthagyományaihoz. Emlékezés Lukács Lászlóra. Magyar Nemzet, 1974. április 23. 8. p.
- Pándi Pál: Lukács László. Kortárs, 1959. 2. sz. 243-256. p.