Lugio

Lugio, Florentia
Római település	Lugio, Lugione, Florentia, Lucione
Mai település	Dunaszekcső
Épült	Vespasianus császár idején 69–79 között
Elhagyták	5. század eleje
Tengerszint feletti magasság	126 m
Állapota	A terület mezőgazdasági művelés alatt áll
Típusa	Cohors és Flotta
Katonai egység	a) 1-2. sz.: Cohors I. Alpinorum b) Cohors II. Asturum et Callaecorum equitata c) 3-4. sz.: Cohors I. Noricorum d) Cohors VII.Breucorum e) A II Adiutrix légió egy Vexillatiója
Építőanyaga	Fa és föld később kő
Hossza	kb. 175 m
Szélessége	kb. 75–130 m
Elhelyezkedése
Lugio, Florentia Pozíció Baranya vármegye térképén
é. sz. 46° 05′ 28″, k. h. 18° 45′ 41″46.091111111111, 18.761388888889

Marcus Aurelius bronz fejszobra

Lugio a Baranya vármegyei Dunaszekcső löszfalára épült római erőd a Pannóniai limes egyik fontos erődje. A területen a rómaiak megjelenését megelőzően a Lukk vagy Lug névre hallgató kelta település helyezkedett el. Már Tiberius császár idején elfoglalták a területet a rómaiak, a dunai átkelést is biztosító erőd építése Vespasiánus uralkodása idejére 69–79 közé tehető. A település elnevezése időközben megváltozott: virágkora idején, a 4. században, Florentia néven ismert.

Története

Mielőtt a rómaiak elfoglalták a Pannóniát a területen kelta oppidium állott. A rendelkezésre álló adatok alapján az első század második felében a római légió a kelta településtől délre egy cölöptábort épített fel. A későbbi kőtábor építésére a második században került sor. Lugio a Duna folyami átkelésre alkalmas szakaszán mint a Barbaricumon keresztül Daciába vezető fontos hadi- és kereskedelmi út kiinduló pontja jelentős szereppel bírt. A Duna természeti adottságai nem csak az átkelést tették lehetővé, hanem az erőd védelmét is megnehezítették. A szarmata háborúk idején többször megtámadták az erődöt, és az le is égett. A 3. és 4. század folyamán többször átépítették. A 4. század végére hanyatlásnak indult és az 5. században elhagyták azt.

Feltárása

A magyar térképeken a török kortól kezdődően feltűnik a római erődre épített középkori erődítések ábrázolása. A területen a magyar régészek színe-java (Szalágyi István, Rómer Flóris, Wosinsky Mór, Visy Zsolt) végzett feltárást vagy legalább terepbejárást. 1782-ben Katanchich Péter igazolta, hogy az egykori Lugio helye Dunaszekcső területére esik. 1900-ban készült a területről az első alaprajz, és 1978-ban Visy Zsolt készített értékelhető légi fényképet az erődről. Lugio feltárása azóta is folyamatos. A legismertebb lelet Marcus Aurelius bronz fejszobra.

Források

• Visy, Zsolt. A római limes Magyarországon, 1., Corvina K. ISBN ISBN 963-13-2282-3 (1989) 
• LUGIO, FLORENTIA - Dunaszekcső. Magyar Limes Szövetség. (Hozzáférés: 2012. április 16.)