Loxodes
Loxodes | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Fajok | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Loxodes témájú kategóriát. |
A Loxodes a csillósok Karyorelictea osztálya Loxodidae családjának nemzetsége.[1] Ez a Karyorelictea első ismert édesvízi nemzetsége.
A Loxodes név az ógörög λοξός (lokszosz), ferde szóból ered.[3][4]
Ökológia
[szerkesztés]A Loxodes édesvízben, például tavakban él, szemben más Karyorelictea-nemzetségekkel, például a Loxodidae másik nemzetségével, a Remanellával, mely brakk- vagy tengervízben él.[5] Baktériumokat és eukariótákat, például mikroalgákat eszik.[6] Mikroaerofil, vagyis alacsony – a légköri telítettség 5%-a alatti – oxigénszintet kedvel, de sokáig képes anoxiás vízben is túlélni, ekkor sejtlégzéséhez nitrátot használ oxigén helyett.[7] A denitrifikáció ritka az eukarióták közt, és a Loxodes az első erre képes eukarióta. A Loxodes ezenkívül fényérzékeny.
Geotaxis
[szerkesztés]A Loxodidae mindkét nemzetsége rendelkezik Müller-vezikulumokkal, melyek a gravitáció érzékelésében fontosak. Ezek mintegy 7 μm-esek, és membránnal fedett ásványi részecskét, statolitot tartalmaz. Ez benne többnyire báriumsókból áll, szemben a Remanellával, ahol többnyire stronciumsókból áll. Szerkezete és funkciója hasonlít egyes állatok statocisztájára.[5] A Loxodes Müller-vezikulumát az irányok megkülönböztetésére használja (geotaxis v. gravitaxis), melyet stimulusként használ az oxigénkoncentrációval együtt a vízben való tájékozódáshoz. Magas oxigénszint mellett általában leúszik, alacsony mellett fel..[8]
-
Loxodes spp. nagy zöldmoszatokkal. A vonal 10 μm-t jelöl.[9]
-
Müller-vezikulum (felső nyíl).[9]
-
Hosszú cianobaktériumot evő Loxodes sp.
Zöldmoszatok
[szerkesztés]A Chlorophyceae Scenedesmaceae családjába tartozó Pediludiella daitoensist egy akkor meg nem nevezett Loxodes-fajból izolálták Hoshina et al. 2020-ban. Ezenkívül léteznek szimbionta algákkal rendelkező Loxodes-törzsek.[9]
Genetika
[szerkesztés]A standard genetikai kód egy változatát használja, melyben az UAA és UAG stopkodonok glutamint kódolnak. E kódvariánst számos más csillós is használja.[10]
Csíravonalában nincs jelentős mennyiségű belül törölt szekvencia (IES).[11]
A makronukleusz csíravonalpéldányokból fejlődik ivartalan szaporodáskor is, ami genomszerkesztés esetén jelentős költségeket jelent. A genomszerkesztés így feltehetően jelen lehetett a csillósok utolsó közös ősében, de a Loxodes azt másodlagosan elveszthette.[11]
Életciklus
[szerkesztés]Más csillósokkal szemben a Karyorelictea makronukleusza sose osztódik. Ezt először a Loxodesben figyelte meg Otto Bütschli az 1870-es években.[12] Később kimutatták róla, hogy ez a Karyorelictea általános jellemzője. A Loxodesen végzett kutatások során kiderült, hogy nem történik jelentős DNS-szintézis a makronukleuszban, és annak DNS-tartalma csak kevéssel több, mint egy diploid mikronukleuszé („paradiploid”),[12] szemben a többi csillósosztály, például az Intramacronucleata multiploid (vagy ampliploid) makronukleuszával.[2]
A makronukleusz csíravonalpéldányokból fejlődik ivartalan szaporodáskor is, ami genomszerkesztés esetén jelentős költségeket jelent.[11]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c WoRMS - World Register of Marine Species - Loxodes Ehrenberg, 1830. www.marinespecies.org . (Hozzáférés: 2017. február 15.)
- ↑ a b Méndez-Sánchez D, Mayén-Estrada R, Ramírez-Corona F (2021. december 6.). „Evolutionary insights and brief review of Loxodes Ehrenberg, 1830 (Ciliophora, Karyorelictea, Loxodidae) with description of a new species from Mexico”. Eur J Protistol 82. DOI:10.1016/j.ejop.2021.125856. PMID 35026702.
- ↑ Bailly, Anatole. Abrégé du dictionnaire grec français. Paris: Hachette (1981. január 1.). ISBN 978-2010035289. OCLC 461974285
- ↑ Bailly, Anatole: Greek-french dictionary online. www.tabularium.be . (Hozzáférés: 2017. január 24.)
- ↑ a b (1986. február 1.) „The Structure and Function of Müller Vesicles in Loxodid Ciliates” (angol nyelven). The Journal of Protozoology 33 (1), 69–76. o. DOI:10.1111/j.1550-7408.1986.tb05560.x. ISSN 1550-7408.
- ↑ H., Lynn, Denis. The ciliated protozoa : characterization, classification, and guide to the literature. New York: Springer, 343. o. (2008). ISBN 9781402082382. OCLC 272311632
- ↑ Ecology and evolution in anoxic worlds. Oxford: Oxford University Press, 129. o. (1995). ISBN 978-0198548386. OCLC 31046101
- ↑ (1984. május 1.) „Geotaxis in the Ciliated Protozoon Loxodes” (angol nyelven). Journal of Experimental Biology 110 (1), 17–33. o. DOI:10.1242/jeb.110.1.17. ISSN 0022-0949.
- ↑ a b c (2020) „Pediludiella daitoensis gen. et sp. nov. (Scenedesmaceae, Chlorophyceae), a large coccoid green alga isolated from a Loxodes ciliate”. Scientific Reports 10 (1), 628. o. DOI:10.1038/s41598-020-57423-x. PMID 31959793. PMC 6971069.
- ↑ (2015. november 12.) „Non-Standard Genetic Codes Define New Concepts for Protein Engineering” (angol nyelven). Life 5 (4), 1610–1628. o. DOI:10.3390/life5041610. PMID 26569314. PMC 4695839.
- ↑ a b c Seah BKB, Singh A, Vetter DE, Emmerich C, Peters M, Soltys V, Huettel B, Swart EC (2024. szeptember 24.). „Nuclear dualism without extensive DNA elimination in the ciliate Loxodes magnus”. Proc Natl Acad Sci U S A 121 (39), e2400503121. o. DOI:10.1073/pnas.2400503121. PMID 39298487. PMC 11441545. (Hozzáférés: 2025. március 1.)
- ↑ a b Raikov, Igor B. (1985). „Primitive never-dividing nuclei of some lower ciliates”. International Review of Cytology 95, 267–325. o. DOI:10.1016/S0074-7696(08)60584-7. PMID 2414246.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Loxodes című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.