Locsolás

Markó: Húsvéti locsolkodás (1889)

Húsvéti locsolkodás 2009-ben Ópusztaszeren

A locsolkodás közép-európai húsvéti hagyomány. E szokás szerint húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a fiúk vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős lányokat.

Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett hímes tojást.

Eredete

Vannak rá korai utalások a középkori szláv népszokásokban, és Csehországban már Konrád Waldhauser (1326-1369) írt elsőként a locsolkodásról. Ez a szokás ismert Szlovákok között, Csehországban, Ukrajnában és Lengyelországban is.

A szokás létezéséről azonban Magyarországon csak a későbbi 17. századi írásos emlékek tesznek említést. 1736-ban Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae azaz: Erdélynek régi együgyű alázatos ideiben való gazdagságából ez mostani kevély, czifra felfordúlt állapotjában koldússágra való változása című művében ezt írta: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben …”

A locsolás az emberiséggel csaknem egyidős termékenységkultusszal van kapcsolatban, ugyanakkor a vízzel való meghintés utal a keresztség jelére és tartalmára. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.

Kapcsolatos hagyományok

Tojásfestés

Magyaros festett húsvéti tojás

Kézzel pingált magyar motívum egy óriási húsvéti tojáson a budapesti Vörösmarty téren

A locsolásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár a fiúknak. Sok változata és technikája létezik mind a tojáshímzésnek, mind a festésnek.

Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín a vért, az életet is jelenti.

Locsolóvers

Külön műfajjá fejlődött a locsolkodáshoz párosuló – néha engedélyt kérő, néha humorosan fenyegető – rövid vers elmondása. Sok közismert változata létezik, de rögtönzöttek is vannak.

Vesszőzés

A locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Sibának nevezték az általában fűzfavesszőből font vékony korbácsot, amellyel a legények megcsapkodták a lányokat. A vesszőre ezután a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg. Ismert Csehországban és Szlovákiában

Hajnalfa

Húsvét vasárnap hajnalán a legények a kiszemelt lány kerítéséhez egy fiatal fát erősítettek, majd másnap bebocsátást kérve alaposan megöntözték a leányzót.

Kókányolás

A legények az ajándékba kapott tojásokkal játszották, két tojást addig kocogtattak össze, míg az egyik el nem tört. Akié ép maradt, az nyert. Kókányolásnak nevezték a tojásvágást is. A tojást letették a fal tövébe, és öt tyúklépés távolságból kellett belevágni a pénzérmét. Ha beletalált a pénzzel úgy, hogy az megállt a tojásban, akkor a kókányoló nyerte a tojást.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Locsolás témájú médiaállományokat.

• Locsolóversek
• Patikatükör/ T. Puskás Ildikó: Tojás, sonka, locsolkodás
• Húsvétváró: Locsolkodás
• Sulinet: Húsvétolás – locsolkodás
• Húsvéti ünnepkör
• Poema - Húsvéti locsolóversek
• Virtuális húsvéti locsolkodás

Kapcsolódó szócikkek

• Komatál
• Húsvéti nyúl